A paksi atomerőmű négy blokkja 1967 és 1987 között épült meg a Duna partján, s azóta is remekül működik, felhasználva a folyó bővizű medrét. 1995 óta a helyszínen egy Tájékoztató és Látogatóközpont működik, amelyet akár intergenerációs formában, akár nyugdíjas csoportokkal érdemes felkeresni.

 

Mindjárt a legjobb hírrel kezdem: a Látogatóközpont ingyenesen járható be, előzetesen csak jelentkezni/regisztrálni kell a honlapon a szabad időpontokra. Ezek után el kell jutni a Budapesttől másfél órányi autóúttal kényelmesen elérhető Paksra (egyébként busszal is mehetünk), ahol meg kell keresni a szabad parkolóhelyet. (Megjegyzendő, hogy érdemes az indulást negyed órával előrébb hozni, mivel az atomerőműben 4000 ember dolgozik, közülük a fele mindenképpen benn tartózkodik látogatásunk idején, így a parkolók eléggé telítettek). Érkezésünk után a nyilakkal és táblákkal jelzett utat követve tudunk elérni egy körülbelül tízperces sétával a központba.

 

Idegenvezető kalauzol Paks történelme és a reaktorok között

A központban egy kis várakozás és a regisztráció ellenőrzése után egy kedves idegenvezető jóvoltából előbb a múzeumi részen haladhatunk át, ahol megismerkedünk Paks történelmével és megtudjuk, hogyan nyerünk energiát az atomokból. A legmegkapóbb talán az a tárló, ahol a háttérsugárzás formái jelennek meg, de kifejezetten informatívak az áramtermelési mutatók és a hatalmas interaktív tábla, amely a világ összes atomerőművének legfontosabb adatait tartalmazza.

Ezután mindenki kap egy narancssárga, műanyag sisakot és egy zárható szekrénybe betesszük fémtárgyainkat, majd egy, a repülőtereken megszokott fémérzékelő kapun, biztonsági őrök folyamatos kíséretében áthaladva jutunk előbb az üzemtérbe, amelynek látogatásához még füldugót és védőszemüveget is kapunk (itt a transzformátorok és a kondenzátorok mellett közvetlenül haladunk el). Ezután meglátogatjuk az egyik ellenőrző, irányító központot, amely leginkább egy űrhajó belsejére emlékeztet. Majd lifttel feljutunk az erőmű tetejére, ahol a 4-es reaktort nézhetjük meg, de rálátunk a magasból a 3-asra is. Közben szakszerű tájékoztatót kapunk az erőmű működéséről és az atomhulladékok kezeléséről, s bármilyen fontos, a bejárás során felmerülő kérdésre is választ kaphatunk, akár a dolgozók fizetéséről, akár a női dolgozók szerepéről, akár a Paks 2-ről érdeklődünk.

 

Kellemes ebéd vár a túra után

A teljes túra összesen nagyjából 2 órás, és még azoknak is érdekes lehet, akik nem érdeklődnek különösebben az energiatermelés iránt. A szabályoknak megfelelve, 14 év feletti unokákkal, vagy éppen gyerekeinkkel azért érdemes eljönni, mert ezeket a témákat fizikából is tanulják vagy éppen tanulták már. A séta után pedig beülhetünk az atomerőmű éttermébe, ahol átlagos éttermi árak mellett ebédelhetünk, és a szépen terített asztaloknál megbeszélhetjük a látottakat.

Magyarország áramtermelésének majdnem 50%-át ez az erőmű adja, azt hiszem, már csak ezért is érdemes egyszer felkeresni ezt az érdekes helyet, és tanulmányozni azt, hogy honnan van az az áram, amelynek jóvoltából tudunk telefonálni vagy éppen fűteni otthonainkban. Megnyugtató érzés látni a profi, alapos munkát és a biztonságra való 100%-os ügyelést is.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Újabb két ikonikus magyar érték került be a Hungarikumok Gyűjteményébe: a déli harangszó és a csárdás tánc. A Magyar Értéktárba a csárdát is felvették – jelentette be közösségi oldalán Nagy István agrárminiszter. A döntés eredményeként a Hungarikumok száma 92-ről 94-re nőtt, a Magyar Értéktár pedig immár 155 elemet tartalmaz.

A hungarikumok a magyarság csúcsteljesítményeit jelölik, legyen szó élelmiszerről, népművészeti hagyatékról, természeti vagy kulturális értékekről, valamint az épített környezetről. A különböző szintű értéktárak – helyi, települési, vármegyei, külhoni, tájegységi vagy ágazati – jól kiegészítik egymást, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy minden érték a maga helyén kapjon elismerést.

A déli harangszó története több évszázadra nyúlik vissza: először 1456-ban szólt, amikor a magyar seregek győzelméért imádkozó keresztényeket hívta harangszó. Azóta a hálaadás és a közösségi összetartozás jelképévé vált, ma pedig számos templom és település hagyományos rítusaihoz kötődik. Érdekesség, hogy a harangszó ritmusát és dallamát évszázadokon át szigorúan örökítették, így egyes falvakban a mai napig azonos hangok hallhatók, mint évszázadokkal ezelőtt.

A csárdás tánc hagyománya szintén a magyar kultúra egyik gyöngyszeme. A dinamikus, lassú és gyors részekből álló tánc a 19. században vált különösen népszerűvé, ma pedig világszerte a legismertebb magyar néptáncformák közé tartozik. A csárdás nemcsak színpadi produkcióként él, hanem a közösségi élet részeként is: falunapokon, bálokon és családi rendezvényeken ma is táncolják. Az UNESCO szellemi kulturális örökségként tartja nyilván, kiemelve, hogy a tánc generációkat köt össze, és élő hagyományként folyamatosan fejlődik.

A mostani bővítés nemcsak a múlt emlékeinek megőrzését szolgálja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék és továbbvigyék a magyar kultúra jellegzetes elemeit. A Hungarikum Bizottság hangsúlyozta, hogy a gyűjtemény folyamatosan nyitott az újabb értékek iránt, és minden olyan hagyományt érdemes megőrizni, amely hozzájárul a magyar identitás gazdagításához.

Az új év első időszakában az egyik leggyakoribb fogadalom az egészségesebb életmód bevezetése és a fizikai aktivitás növelése. Ám sokszor nehezen tartható az előre tervezett tempó és a változtatás is gyakran nehezebb, mint gondolnánk. Nem könnyíti meg ezt az sem, mikor a nyomás kívülről érkezik. Sokszor a segítő szándék épp az ellenkezőjét érheti el. Nézzük meg mit tehetünk, ha másoknak szeretnénk segíteni – vagy épp saját magunkon?

Ne erőltessük.

jobban erőltetünk valamit, az annál nehézkesebbé válik. Sokan külső motivációval próbálnak elérni célokat, de amíg nem születik meg a saját elhatározás, addig mindez könnyen okozhat frusztrációt. Éppen ezért nem érdemes másokra erőltetni bizonyos mozgástípusokat, bevált edzés időpontokat, „szuper praktikákat”. Adjuk meg a lehetőséget és legfőképp a döntés lehetőségét, hogy mindenki megtalálhassa a saját útját. Kötelező dolgok helyett a támogatás és a bíztatás legyen a kulcsszó.

Mindenkinek más mozgás lesz a megfelelő.

Sokan úgy próbálnak meg másokat rávenni a mozgásra, hogy arra az órára viszik el a mozgásra motiválandó személyt, amit ők maguk szeretnek. Csakhogy nem vagyunk egyformák, ahogyan a hangulatunk, temperamentumunk, fizikai adottságaink vagy éppen egészségi állapotunk sem, nem beszélve a szükségletekről. Hiába az egyik óra fantasztikus és hatékony bizonyos családtag, szomszéd vagy barát számára, nem biztos, hogy ugyanazt a hatást éri el másnál. Persze az egyik legjobb motiváló erő a közösség, az összetartás ereje, de tartsuk tiszteletben azt, ha valaki más mozgásban találja meg az örömét.

Mindenki megtalálja a saját oktatóját.

Lehet, hogy az egyik óratípus mozgás- és zenei anyaga tetszik valakinek, de az oktatóval nem nagyon találja a közös hangot, egyszerűen nem egyezik a stílusuk. Ilyenkor érdemes egy-egy mozgásprogramot több oktatónál, más helyszíneken is kipróbálni. Ugyanis minden oktató és minden óra eltérő módon zajlik különböző csoportoknál, és ez így van rendjén, hiszen mindannyian mások vagyunk. Előbb-utóbb mindenki megtalálja a saját oktatóját, ami egy igen meghatározó pont a további folytatásban, mivel sok esetben nem is csak egy órára járunk, nem is csupán bizonyos mozgásokat végzünk, hanem az oktatóhoz kötődünk.

Bátran kísérletezzünk!

Érdemes minél többféle tevékenységet kipróbálni, hogy magunkra találjunk a mozgásban. Sokszor találkozom a mindennapjaimban olyan friss nyugdíjasokkal, akik eljönnek több óratípusra, és sorban kipróbálják hol, hogyan érzik magukat, melyik órát és hogyan tudják beépíteni a napjukba. Hozzáteszem, minél változatosabb mozgásokat végzünk, a testünk annál egészségesebb lesz, az új dolgok tanulása pedig az elmét is fiatalon tartja.

A gyakorlás és az új dolgok kipróbálása rengeteg lehetőséget rejt.

Ha van olyan mozgás, ami tetszik, de nem megy rögtön úgy, mint a karikacsapás, nem szabad elkeseredni. Bizony lesznek, akik évek óta űznek egy sportot, lesznek, akik már egy ideje gyakorolják és mindig lesznek újak. Mindenki ugyanonnan indul, csak van, aki könnyebben veszi a kezdő lépéseket, van, akinek kicsit több idő kell, de a gyakorlás és a kitartás mindig meghozza az eredményt.

Mutassunk példát!

Ha tehát van olyan ismerősünk, akit szeretnénk rávenni a mozgásra, egyszerűen mutassunk példát. Kínáljuk fel a lehetőséget, de hagyjuk meg számára az önálló döntést. Esetleg kezdetben csak hívjuk el, hogy nézzen bele az órába, majd ha nyitott rá, csatlakozzunk vele együtt, vagy éppen keressünk új lehetőségeket.A titkos összetevőA legnagyobb kérdés mégis az szokott lenni, hogyan csinálják mások? A rendszeresen sportolók hogyan tudnak mindig motiváltak és aktívak maradni? Egyrészt a testük, szervezetük már igényli a mozgást, és épp az okoz nehézséget, ha az kimarad. De mindenkinek van nehéz napja, amikor könnyebb lenne otthon maradni, lemondani. Ilyenkor jön a titkos összetevő, ami banális módon nem más, mint az, hogy felöltözünk, és elindulunk. Sokszor mozgás közben jön meg az életerő, de utána minden bizonnyal sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, mint előtte.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

A Valentin-nap különleges alkalom arra, hogy megünnepeljük a szeretetet és a romantikát – függetlenül attól, hány évesek vagyunk.
A szerelmes nyugdíjasok számára is csodás lehetőség ez az ünnep, hogy újraélesszék a régi emlékeket, és közösen éljenek át új, meghitt pillanatokat.
Íme néhány ötlet, hogyan tehetik felejthetetlenné a Valentin-napot.

---

1. Romantikus vacsora

Egy romantikus vacsora mindig jó választás Valentin-napra.
Ha nem szeretnének étterembe menni, otthon is elkészíthetnek egy különleges fogást.
Főzzenek együtt valamit, ami mindkettőjük kedvence, majd gyertyafény mellett fogyasszák el.
A meghitt hangulat és a közös élmény garantált!

---

2. Közös hobbi

A közös hobbik és tevékenységek még közelebb hozhatják egymáshoz a párokat.
Legyen szó kertészkedésről, kirándulásról vagy akár festésről, a lényeg, hogy együtt élvezzék az időtöltést.
Keressenek olyan elfoglaltságot, ami mindkettejük számára örömet okoz – később ezekre a pillanatokra szívesen emlékeznek majd vissza.

---

3. Nosztalgikus emlékezés

A Valentin-nap remek alkalom a múlt szép emlékeinek felidézésére.
Vegyék elő a régi fényképeket, videókat, leveleket, és meséljenek egymásnak a legkedvesebb közös pillanataikról.
Ez nemcsak meghitté teszi az ünnepet, de újra felébreszti azokat az érzéseket is, amelyek az évek során összekovácsolták a kapcsolatukat.

---

4. Pihenés és kényeztetés

Néha a legjobb ajándék egy kis nyugalom és kényeztetés.
Egy közös masszázs, wellness-nap vagy egy illatos, forró fürdő is tökéletes program lehet Valentin-napra.
Kapcsolják ki a külvilágot, használjanak illóolajokat, gyújtsanak gyertyát, és élvezzék együtt a pihentető, nyugodt pillanatokat.

---

5. Különleges ajándékok

Bár az ajándékozás nem a legfontosabb része az ünnepnek, egy apró, személyre szabott figyelmesség mindig mosolyt csal a másik arcára.
Lehet ez egy saját kezűleg készített tárgy, egy kedves vers, vagy akár egy élmény, amire már régóta vágytak.
A legfontosabb, hogy az ajándék a szeretetet és az odafigyelést tükrözze.

---

6. Kirándulás kettesben

Egy közös kirándulás – akár egy közeli városba, akár a természetbe – szintén remek Valentin-napi program.
Az új helyek felfedezése friss izgalmat és lendületet adhat a mindennapoknak.
Ráadásul a mozgás jót tesz a testnek és a léleknek is: javítja a közérzetet, növeli az energiaszintet és még közelebb hoz egymáshoz.

---

 

2025 januárjától új lehetőséggel bővült a Gondosóra program: a vészhelyzet esetén életet mentő szolgáltatásra már a gyógyszertárakban is ingyenesen lehet regisztrálni. Ez nagy segítséget jelent azoknak, akik eddig bizonytalanok voltak az online regisztrációban, vagy személyes támogatást igényeltek.

A programhoz való csatlakozás most egyszerűbb, mint valaha. A gyógyszertárakban dolgozó szakemberek készséggel segítik az érdeklődőket a regisztrációban, és választ adnak a felmerülő kérdésekre. A Gondosóra egy praktikus eszköz, amely egyetlen gombnyomással kapcsolja a felhasználót a diszpécserszolgálathoz, így szükség esetén azonnal értesíthetők a segélyszolgálatok vagy a megadott hozzátartozó. Az eszköz nemcsak biztonságot, hanem nyugalmat is nyújt mind az időseknek, mind családtagjaiknak.

A gyógyszerészek nap mint nap az emberek egészségéért dolgoznak, most pedig közvetlenül segítenek a Gondosóra programhoz való csatlakozásban. A technológiai újdonságokkal kevésbé jártas felhasználók is lépésről lépésre kapnak útmutatást, így a regisztráció egyszerű és gyors.

A cél, hogy mindenki számára elérhető legyen a gyors és hatékony segítség, és ebben a gyógyszertárak most aktív szerepet vállalnak. Az életmentő szolgáltatás így könnyen elérhető, egyszerűen használható és mindenki számára biztonságot nyújt.

A programhoz csatlakozók a gyógyszertárakban nemcsak a regisztrációt intézhetik, hanem megismerhetik az eszköz működését, a gomb használatát, és tanácsot kaphatnak a beállítások testreszabásához. Az érdeklődők kérhetnek részletes útmutatót a rendszeres ellenőrzésről, az akkumulátor cseréjéről, valamint arról, hogyan érhetik el a diszpécserszolgálatot bármilyen rendkívüli helyzetben. Így a Gondosóra használata egyszerű, praktikus és folyamatosan támogatott marad.

Orosz Dénes legújabb filmje, a Hogyan tudnék élni nélküled?, amely 2024 decemberében debütált a hazai mozikban, s azóta is nagy sikerrel megy, igazi intergenerációs moziélményt kínál. A Törőcsik Franciska és Ember Márk főszereplésével készült musical a túlzás nélkül mondhatóan legendás Demjén Ferenc slágereire épít, melyek egyébként a film nélkül is hidat képeznek múlt és jelen, a különböző korosztályok között, s a film ezt a helyzetet csak tovább erősíti, gazdagítja.

 

A történet két idősíkon fut: a jelenben egy fiatal, budapesti énekesnő és családja kerül reflektorfénybe, míg a múlt, a kilencvenes évek közepe, az édesanyja szerelmi történetét (egy balatoni nyár élményeit) tárja elénk, amelyben egy helyi zenész fiatalember játssza a főszerepet. A dalok nem csupán zenei aláfestést nyújtanak, hanem aktívan formálják a narratívát: segítenek értelmezni a múlt eseményeit és a jelen történéseit és dilemmáit.

Az alkotás egyik különlegessége, s éppen ezért is alkalmas arra, hogy nagyszülők, gyerekek és unokák együtt nézzék meg a filmet, hogy minden generáció számára egy kicsit mást is jelent az általános élményen túl. Az idősebb nézők nosztalgikus utazásként élhetik meg a produkciót, hiszen Demjén Ferenc dalai évtizedek óta meghatározó részei a magyar könnyűzenei kultúrának, sok évtizede szólnak tévéből, rádióból a magyarokhoz, akik töretlenül szeretik a művész csodálatos hangját. A film közben az idősebbek saját élményeiket idézhetik fel, és kapcsolhatják össze az elhangzó, magas színvonalon újrahangszerelt slágerekkel. Az egyik jelenetben egyébként pár pillanatra maga az előadó is feltűnik, ami további meglepetést és örömet szerezhet a rajongóknak. A fiatalabb generációk számára pedig a film egyfajta felfedezés: betekintést nyújt egy olyan zenei világba, amely még mélyebb érzelmi és tartalmi gazdagságot hordoz, mint a mai könnyedebb, szöveg tekintetében kétségtelenül primitívebb, hiszen primér érzelmi hatásra törő popslágerek. A dalok így nemcsak szórakoztatnak, hanem bölcs tanácsokat és új nézőpontokat is kínálnak a nézők számára, bármely generációba is tartozzanak.

A Hogyan tudnék élni nélküled? tehát nem csupán egy jó ritmusú, érzelmekkel, vágyakkal és szenvedélyekkel teli magyar musical, ahol egyébként jól berendezett belső terekkel és szép külső, természeti képekkel is találkozhatunk, hanem egy generációkat összekapcsoló élmény is, amely a magyar popkultúra ikonikus dallamain keresztül mesél a szerelemről, az emlékekről és az élet nagy kérdéseiről. Ez a musical nemcsak a múlt és a jelen között teremt kapcsolatot, hanem a különböző életkorú nézők számára is közös élményt biztosít, amelyet érdemes átélni a mozivászon előtt. Válasszuk ezt a lehetőséget, és keressük fel a családdal azt a közeli filmszínházat, ahol vetítik ezt a remek magyar filmet! Utána pedig beszélgessünk múltunk, jelenünk történéseiről és az akkor átélt személyes vagy éppen családi eseményekről!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője