Minden túlzás nélkül mondható, hogy 2024. május 5-én világraszóló dolog történt a Ferencváros labdarúgóstadionjában, a zsúfolásig megtelt Groupama Arénában. A Ferencváros-Debrecen NB1-es bajnoki labdarúgó mérkőzésre vonuló játékosok édesanyjukkal vagy anyósukkal vonultak fel a gyepre, a nézők köszöntésére. Ez a világon egyedülálló és megható kezdeményezés a Fradi vezetőségének érdeme, s több hónapos, a szülőkkel és a Debrecennel történt egyeztetés előzte meg a szép gesztust. Ez a nemes lépés erősíti azt a tényt, hogy a versenysportnak igenis köze lehet a családhoz, a nemzeti hagyományokhoz, és mindenhez, ami közösséget teremt.

Az anyák napját a világon mindenhol megünneplik: Braziliától Svédországig, Ausztráliától Kanadáig. Különleges és ezzel együtt érdekes, hogy eddig egyetlen sportklubnak sem jutott eszébe, hogy az édesanyákat úgy is meg lehet ünnepelni, hogy elutaztatják őket a csapathoz, és a mérkőzés előtt együtt jönnek be fiaikkal, hogy köszöntsék a közönséget, azok pedig köszöntsék őket.

Ez az esemény azért is különleges, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a versengés, a harc, a „jobb akarok lenni a többieknél” ma talán túlságosan is uralkodó eszméje mögött mindenkinek ott van valami, ami közös, ami elvileg összetarthat minket: a személyes élet, azon belül a család fontossága. Fontos ez a mohamedán, a buddhista, de a zsidó-keresztény civilizációban felnőtt embernek is, egy olyan egység, amelyben nemcsak felkészülünk az élet feladataira, hanem szeretetteljes védelme békét, nyugalmat és harmóniát teremthet az életünkben. „Nem vagy egyedül” – üzeni a jó család, és ehhez a családtagok sokszor emberfeletti dolgokat tesznek. Most például azt, hogy Ecuadorból vagy Braziliából vagy éppen Székelyföldről odautaznak Magyarországra az első hívásra, munkájukat otthagyva, hogy megmutassák: büszkék gyermekükre. 

Jó volt látni ezt a bevonulást, s gerontológiai kutatóként azt is hozzá tudom tenni, hogy igen: mind a program kitalálóinak, mind azoknak, akik ezt az eseményt örömmel elvállalták és felvállalták, jók voltak a „megelőző”, a „szekunder minták”. Azaz nagyszüleiktől és dédszüleiktől is azt kapták, hogy az ember életében a család kiemelt szerepelt játszik. 

A körülöttünk lévő világ, a fogyasztói társadalom a végtelen szabadságot hirdeti: ma mindenki az lehet, ami akar lenni, és amit az anyagi körülményei engednek. A Ferencváros ezen gesztusa azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a legősibb életformák és értékek védelme nem lehet relativizálás tárgya, ezeknél nem kérdés, hogy mindig is fontosak lesznek – amíg világ a világ. 

A mérkőzést egyébként a Ferencváros 5-1-re nyerte meg, erre azonban csak a legvérmesebb szurkolók fognak emlékezni. Az anyák napi bevonulásra azonban biztosan mindenki, aki látta a közvetítést.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Vásároljon akciós áron az Odaadó Program segítségével! Értékes Sencor márkájú elektronikai termékekhez juthat, mindehhez elég csupán regisztrálni az odaado.hu oldalon. Válogathat háztartási és padlóápoló gépek között, melyek az Ön háztartásában is jó szolgálatot tehetnek. A konyhai robotgép és a kézi mixer bármelyik sütemény elkészítését megkönnyítik, a felmosás funkcióval ellátott robotporszívó mellett pedig gyerekjáték lesz eltakarítani a felfordulást. A nap végén Önnek már csak a pihenésre kell koncentrálnia.

15.000 forint vásárlás esetén a házhozszállítás ingyenes. A kampány 2024. 05. 09-től 2024. 05. 24-ig tart. Ne maradjon le, kattintson az akciós termékekért!

Részletekért kattintson ide

2023-ban került a mozikba egy remek olasz film, amelyet a vígjátékrendező, Alessandro Bardani készített. A másfél órás mű első látásra csak egy bizarr jogi helyzetről szól, de ennél sokkal mélyebb „üzenete” van, minden korosztály számára.

A remekül fényképezett, jól felépített történetű, fikciós film alapja egy ma is létező olasz törvény, melynek az a lényege, hogy ha a gyerekről a kórházban lemondanak, akkor az csak 100. életéve betöltése után tudhatja meg a hivatalos szervektől, hogy kik voltak a szülei (szerencsére hazánkban ilyen rendelet nincsen). Az olasz jogszabály mögötti logika nyilván az, hogy sajnos nem egy gyermek keserű dühében nem feltétlenül jó szándékkal keresné meg a felmenőit, illetve az is, hogy ha a szülő így döntött, akkor ne sérüljön ez a joga.  

Bardani filmje arról szól, hogy egy 100 éves, de döntés képességének teljes birtokában lévő úriemberrel, Gustavó-val egy civil szervezet ki akarja járni a törvény módosítását, s ezért luxuskörülmények között elviszik Rómába, és ott ünnepélyes keretek között, egy miniszter jelenlétében akarják felbontatni vele az édesanyja nevét és legfontosabb adatait tartalmazó iratot. A férfi színleg belemegy ebbe, mert szeretne kimozdulni a szociális otthonból, ahol ugyan nagy szeretet veszi körül, de alapvetően nagyon unalmasan, inger szegényen él. Szeretné látni a tengert, és még jobban vágyik Rómába, hiszen fiatal korában sokáig élt ott feleségével (akinek csak a nevét tudjuk meg, s azt, hogy már nem él).

A Sergio Castellitto zseniális megformálásában megjelenő figura hamar észreveszi, hogy az alapítvány hozzá küldött fiatalemberével, Giovannival szinte bármit megtehet, hiszen ő van nyeregben: az alapítványnál mindenképpen szeretnék a törvénymódosítást elérni, így Gustavo azt kér, amit akar: elviszik egy gyönyörű tóhoz, luxus ételeket eszik és a legjobb szállodai szobákat kapja meg. Közben feltárul előttünk a nevelőszülőkkel felnövő fiatal útitársa élete is, akivel lassan egy nagyon mély barátságot kötnek.

Végül Gustavo ha nem is a megrendezett sajtóünnepen, ahol köszönettel visszautasítja a lehetőséget, de egy bár asztalánál megtudja édesanyja adatait, s fiatal barátja elviszi a temetőbe is, meglátogatni a sírját. Közben pedig az ifjú élete is rendeződik. 

A film a törvény abszurd problémájának bemutatása mögött sokkal mélyebb rétegekkel rendelkezik. Mindjárt például azzal, hogy Gustavo egyértelműen meg is fogalmazza az időskor „szabadság filozófiáját”: ő 100 évesen már biztosan semmi olyat nem fog csinálni, amit ő ténylegesen nem akar, és nem fogad el semmit, amivel nem ért egyet. Ez a szabadságfok lenyűgöző és példaértékű lehet a néző számára. Valóban nagyon fontos, hogy az idősebb ember ne váljék jó vagy rosszindulatú környezet bábjává vagy szolgájává. Ugyanazt a tiszteletet kell megkapnia, mint bármely más korosztály emberének, s figyelembe kell venni önálló akaratát.

Az érdekes, és gerontológiai szempontból is sok üzenetet hordozó film a Netflix oldalán is megtekinthető. Keressünk rá, remek és elgondolkodtató másfél óránk lesz!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Az élet nem áll meg ötven, hatvan, vagy akár hetven éves korban sem. A társas kapcsolatok, beleértve a romantikus kapcsolatokat is, kulcsfontosságúak maradnak. De hogyan ismerkedhetünk, amikor már nem vagyunk “fiatalok”? Íme néhány tipp, melyek segíthetnek:

1. Lépjen túl a korlátokon: ne hagyja, hogy a kor a gátat szabjon. Az ismerkedés minden korban lehetséges és élvezetes lehet. A szerelem kortalan érzés, kialakulásához elég egy pillanat, egy pillantás, vagy akár egy romantikus illat.

2. Használja ki az online lehetőségeket: az internetes társkereső oldalak és alkalmazások nem csak a fiataloké. Válasszon olyan oldalt, amely az Ön korosztályára specializálódott.

3. Vegyen részt közösségi eseményeken: csatlakozzon klubokhoz, csoportokhoz, amelyek az ön érdeklődési körébe tartoznak. Ez remek módja az új emberekkel való találkozásnak.

4. Legyen nyitott és őszinte: kommunikáljon nyíltan az érzéseiről és várakozásairól. Az őszinteség alapvető egy egészséges kapcsolat kialakításához. Nem szabad megjátszania magát az embernek idősebb korban sem.

5. Ne féljen a visszautasítástól: minden ismerkedési kísérlet nem vezet sikerre, de ne hagyja, hogy ez visszatartsa. Minden tapasztalat tanulságos lehet. Minden visszautasításból lehet tanulni.

6. Ápolja a meglévő kapcsolatokat: az új kapcsolatok mellett ne feledkezzen meg a régi barátokról és családtagokról sem. Ők is támogatást nyújthatnak az új ismeretségek kialakításában.

7. Legyen türelmes: az ismerkedés időt és energiát igényel. Legyen türelmes, és ne siessen semmiben.

Most pedig jöjjön két időskori ismerkedés története:

Erzsébet és János megismerkedése

Egy nap a parkban, ahol a régi fák suttogása mellett az emberek sétáltak, játszottak és élvezték a természetet, ott ült egy idős úr, János bácsi a padon. Szemüvege mögül figyelte a világot, és bár sokan elhaladtak mellette, ő magányosnak érezte magát. Egy napon azonban megjelent a parkban egy új arc, Erzsébet néni, aki szintén egyedül érkezett, de mosolya és vidámsága azonnal feltűnt János bácsinak. Erzsébet néni leült a padra, és elkezdett beszélgetni János bácsival, mintha régóta ismernék egymást. Beszélgettek az életről, az unokákról, a régi időkről, és arról, hogy milyen fontos a társaság még idős korban is. Ahogy az idő telt, a beszélgetéseik egyre hosszabbak és mélyebbek lettek. János bácsi és Erzsébet néni rájöttek, hogy sok közös érdeklődési területük van, és hogy az élet még mindig tartogat számukra meglepetéseket. A park lassan az ő találkozóhelyükké vált, ahol megoszthatták egymással a napjaik történéseit.

A történetük azt mutatja, hogy sosem késő új kapcsolatokat kialakítani, és hogy az ismerkedés nem korhoz kötött. János bácsi és Erzsébet néni kapcsolata virágzott, és mindketten boldogabbak lettek, mert megtalálták egymást és a közös örömöket az életben.

Így szeretett egymásba Mária és István

Mária néni mindig is szerette a virágokat. Minden reggel korán kelt, hogy gondoskodjon a kertjéről, ami tele volt színes virágokkal. Egy nap, amikor éppen az orgonákat metszette, megszólította őt egy kedves hang. „Gyönyörű a kertje,” mondta egy idős úr, aki nap mint nap sétált arra. Az úr, István bácsi, maga is nagy kertész hírében állt a környéken. Napról napra egyre többet beszélgettek a kertészkedésről, a növényekről, és arról, hogy milyen boldogságot adhat egy jól ápolt kert. Ahogy az idő telt, Mária néni és István bácsi egyre több időt töltöttek együtt, és rájöttek, hogy sokkal több köti őket össze, mint a virágok iránti szenvedély.

Egy szép napon István bácsi meghívta Mária nénit a saját kertjébe, ahol egy különleges virágágyást mutatott neki, amit csak ő nevelt. Mária néni szíve megtelt melegséggel, és rádöbbent, hogy nem csak a virágokat szereti, hanem István bácsit is. A kertészkedés összehozta őket, és egy új fejezet kezdődött az életükben.

Áprilisban kizöldül a természet és eljön az örömteli kerti munkák ideje. Amikor a konyhakert magvait elvethetjük, palántáit elültethetjük és megkezdhetjük a kerti növények gondos ápolását. Visszafordíthatatlanul beköszöntött a tavasz, meghosszabbodtak a nappalok, melengetően sütött a nap, enyhe szellő lengedezett, és aki a markába szorított egy kis friss földet, érezhette a tavaszi talaj semmivel össze nem hasonlítható illatát.

Ravaszodik a tavasz

Sorban elvirágoztak a mandula, a kajszibarack, az őszibarack, majd később az alma, a körte és a szilvafák és – nagyon kevés ugyan a virágport egyik virágról a másikra szállító méhecskék száma – reméljük, hogy a virágokból gyümölcs is érik majd. Ehhez azonban vegyi növényvédelemre, permetezésre lesz szükség a gombás betegségek és a megjelenő rovarkártevők ellen. Erre a célra csak az engedélyezett vegyszereket használjuk, és semmi esetre se nagyobb töménységben a megengedettnél. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a gombabetegségek ellen megelőzően, de a rovarkártevők ellen csak megjelenésük esetén permetezzünk! Aki permetez, az ne csak a növényeit és a környezetet, de saját magát is védelmezze! Ügyeljen a munkavédelmi rendszabályok szigorú betartására: viseljen védőruházatot (kesztyű, szemüveg, sapka) és a kezelt területen az előírásos ideig ne tartózkodjanak. Ez utóbbi minden növényvédő szer csomagolásán jól láthatóan fel van tüntetve!

Mivel tápláljuk a növényeket?

A kert növényállománya viszonylag nagy mennyiségű tápanyagot vesz fel a talajból, amelyet rendszeresen pótolni szükséges, ehhez pedig szerves és szervetlen tápanyagokra van szükség. A legtermészetesebb szervestrágya a kertben keletkezett szerves hulladékokból (fák nyesedéke, gyomok, fűkaszálék, lomb, borsó-és babszár stb.) készített komposzt, amely a tél folyamán homogén, sötétbarna, szagtalan, könnyen kiszórható anyaggá korhadt, ebből 2-5 kg mennyiséget szórhatunk ki a veteményes és a virágos ágyásokra, a szőlő soraiba és a gyümölcsfák alá. A kiszórt komposztot sekély kapálással feltétlenül be kell munkálni a talajba! A szervetlen (mű-) trágyák közül most a nitrogén tartalmúak kiszórását szorgalmazzuk, mert a gyorsan fejlődő növényeknek ebben az időszakban főleg a hajtás és a lomb növekedését elősegítő nitrogénre van szükségük. A nitrogéntartalmú műtrágyák igen könnyen oldódnak és gyorsan hasznosulnak, da a talaj felszínén maradva elbomlanak és hatásukat vesztik, ezért ezeket is okvetlenül, sekélyen be kell keverni a talaj felső rétegébe.

Mikor ültessük ki a palántákat a szabadba?

Április közepétől alkalmas az időjárás a paradicsom, a cukkíni, az uborka, a fűszerek és az egynyári virágok palántáinak kiültetésére is. A paradicsom érzékeny ugyan a talajmenti fagyokra, mégis érdemes korán az állandó helyére ültetni, mert így korán érleli be az első, piros bogyóit. Előnyös, ha a paradicsom palántáit mélyen ültetjük, mert a száron is fejlődnek gyökerek, amelyek fokozzák a palánta tápanyagfelvételét. A gyakori fertőzések miatt szükséges a kiültetett palántákat mielőbb megpermetezni bordói lével! A paprika, a tojásgyümölcs és az ananászcseresznye (újdonság!) a legmelegigényesebb zöldségféléink, ezért ezeket csak május közepén tessék kiültetni, de addig is igyekezzenek erős, fehér gyökérzettel rendelkező, zömök, sötétzöld lombozatú palántákat nevelni. A régi hagyománynak megfelelően az év századik napjától lehet vetni fészekbe a főzőtök, a sütőtök, a dinnye, az uborka magjait. A fészket úgy készítjük, hogy két- három kapavágással kis üreget nyitunk, abba egy lapátnyi érett istállótrágyát, vagy műtrágyával gazdagított, érett komposztot keverünk, és három magot helyezünk el, majd földdel visszatakarjuk.

Indulhat az öntözés!

Tekintettel arra, hogy a téli hónapokban idén kevés csapadék hullott, az öntözést máris meg kell kezdeni. Különösen sok vízre tartanak igényt az örökzöld fák és bokrok, valamint a gyep, amelynek az első nyírását csak akkor célszerű elvégezni, amikor a friss levelek kifejlődtek és a gyökerek némi tápanyagot is tudtak gyűjteni.

A nagyszülők és unokák közötti kapcsolat rendkívül értékes. A közös időtöltés nem csak erősíti a családi kötelékeket, de számos előnnyel is jár mindkét fél számára. Kölcsönösen tanulhatnak és el is leshetnek egymástól apró praktikákat.  Íme hat ötlet, hogyan tölthetik hasznosan a nagyszülők az időt az unokáikkal a tavaszi szünetben:

Közös Játék: A játék a legjobb módja a kapcsolatépítésnek. Legyen szó társasjátékról, kártyajátékról, vagy akár szabadban történő kikapcsolódásról, a közös tevékenység során a nagyszülők és az unokák egyaránt szórakozhatnak. Azonban, ha a papa vagy a mama nyitott rá, a kisebbek is bevezethetik az idősebb generációt a számítógépes játékok világába. Képzeljék csak el, kedves nagyszülők, milyen menő sztori lehet a szünet utáni első tanítási napon, hogy közösen Fifáztam az nagypapámmal.

Könyvolvasás: A közös olvasás nem csak a nyelvi készségeket fejleszti, de a nagyszülők által elmesélt történetek, melyek a könyveken túlmutatnak, hozzájárulnak az unokák személyiségfejlődéséhez is. Könyv és könyv között nem szabad különbséget tenni, közeleg a foci EB, ha az unokánk szívesebben olvas az EB-t rendező városok történetéről, ha jobban érdekli őket a labdarúgás taktikai oldala, ne ijedjenek meg. Nem kell mindig a szépirodalmat erőltetni, nagy dolog ma már az is, ha a legifjabb korosztály könyvet vesz a kezébe.

Kézműveskedés: A közös alkotás során a nagyszülők megoszthatják saját kézműves technikáikat, miközben az unokák kreativitása is szárnyra kelhet. A repülőgép hajtogatástól a kötés és a horgolás alapjainak megtanítása is jó opció lehet arra, hogy hasznosan lekössük az unoka figyelmét.

Séta a természetben: A közös kirándulások, séták a parkban vagy a természetben nem csak a testi egészséget szolgálják, de lehetőséget adnak a nagyszülőknek, hogy megosszák természeti ismereteiket, és felkeltsék az unokák érdeklődését a környezetük iránt. Fontos, hogy ne teljesítmény túrák elé állítsuk magunkat, hanem az elsődleges szempont az legyen, hogy érezzük jól magunkat, és lássunk minél több érdekességet.

Sütés, főzés: A nagyszülők megoszthatják hagyományos receptjeiket, és közben az unokák megtanulhatják az alapvető főzési és sütési technikákat. A húsvét remek alkalmat teremt arra, hogy hagyományőrző finomságok kerüljenek az ünnepi asztalra.

Családi történetek megosztása: A nagyszülők elmesélhetik családi történeteiket és emlékeiket, így az unokák jobban megérthetik, honnan erednek a gyökereik és a családi hagyományokkal is megismerkednek.

A nagyszülők és unokák között eltöltött idő nem csak a kapcsolatukat erősíti, de hozzájárul az unokák személyiségfejlődéséhez, és lehetőséget ad a nagyszülőknek, hogy aktívak maradjanak, és továbbra is részt vegyenek a család életében. A közös időtöltés során a nagyszülők életbölcsességüket és tapasztalataikat is átadhatják az unokáknak, akik ezáltal gazdagabbá válnak.

Szécsi Pál idén lenne nyolcvan éves, ennek tiszteletére szuperkoncerttel emlékeznek rá ifjabb művészek. Március 10-én vasárnap este hét órától a Pap László Arénában Miller Zoltán, Nagy Sándor, Pál Dénes és Serbán Attila elevenítik fel a magyar táncdal legendájának legfontosabb slágereit.

Ki is volt a gyönyörű hang mögött?

Szécsi Pál (1944-1974) minden idők egyik legnépszerűbb magyar táncdalénekeseként vonult be a zenei történelembe. Bársonyos hangja, kiváló színpadi mozgása, és egyedi előadói stílusa révén számos slágert adott a közönségnek, mint például a Csak egy tánc, a Virágének, vagy a Te rongyos élet. Élete azonban nem volt könnyű: árva gyerekként nevelőszülőkhöz és állami gondozásba került, majd később többször próbált öngyilkosságot elkövetni. Végül 1974-ben, 30 évesen halt meg egy túladagolás következtében.

Rögös életút, hatalmas sikerek

Szécsi Pál 1944. március 20-án született Budapesten. Apja, Szécsi Ferenc nyelvész és író volt, aki a második világháború utolsó hónapjaiban halt meg. Szécsi Pál még egyéves sem volt ekkor. Az özvegyen maradt édesanya, Szemere Klára a kisfiút és két testvérét nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált. Nagyobbik lányát, Máriát Bécsig magával vitte, ott azonban a pályaudvaron hagyta. Kati és Pali Magyarországon maradtak. Szécsi Pál előbb Mezőtúron, majd Budapesten tanult, ahol kiváló tanuló volt, és gyakran lépett fel kulturális és irodalmi műsorokban. Később újra visszakerült Mezőtúrra, ahol 1960-ban érettségizett.

Szécsi Pál érdeklődése a zenéhez már gyerekkorában megmutatkozott, de igazán 1965-ben kezdődött el a zenei pályafutása, amikor egy divatbemutatón énekelt, és felfigyelt rá egy énektanár. Szécsi ettől kezdve folyamatos zenei képzést kapott, és 1967-ben dobogós helyezett lett az eszperantó táncdalfesztiválon, Salgótarjánban pedig egy amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét. Tagja lett a Rádió Tánczenei Stúdiójának, és hamarosan a magyar könnyűzene egyik legkedveltebb előadójává vált. Dalait többek között Bródy János, Szenes Iván, Vándor István, és Szécsi István írták neki. Szécsi Pál nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként és dalszövegíróként is tevékenykedett, több saját szerzeménye is volt, mint például a Hol vagy te?, vagy a Nekem így jó.

A szerelem lett a végzete

Szécsi Pál élete nem volt zökkenőmentes: többször próbált öngyilkosságot elkövetni, és a szerelemben sem volt szerencséje. A legismertebb kapcsolata Domján Edit színésznővel volt, akivel 1971-ben jöttek össze, de a románc csupán tíz hónapig tartott. A szakítás után Szécsi Pál mély depresszióba esett, és többször is kórházba került. 1974. április 30-án, egy túladagolás következtében halt meg. Halála után mítoszok és legendák fonódtak személye köré, melyek napjainkig élnek. Szécsi Pál emlékét több díj, emléktábla, és szobor is őrzi, valamint több film és színdarab is készült róla.

Szécsi Pál élete és munkássága a magyar zenei kultúra egyik legfontosabb része. Hangja, dalai és stílusa generációkat érintett meg, és még ma is sokak számára jelent inspirációt és vigaszt. Szécsi Pál egy igazi legenda, aki örökre a szívünkben él.

Az év első felében felébred bennünk a tenni akarás, és új terveket, célokat szövünk. Ezek sikeresen teljesíthetők, ám valljuk be, gyakran kudarcba fulladnak. Vajon mi állhat ennek a hátterében? Mi az, amin tudunk változtatni és mi az, ami tőlünk független tényező? Ebben a cikkben annak járunk utána, mi minden vesz körbe minket, ami az életünket, életmódunkat, így az egészségi állapotunkat is befolyásolja.

Mi befolyásolja az egészségünket?

Sokszor könnyebb azt mondani, hogy a körülmények áldozata valaki, minthogy vállalja saját egészségével kapcsolatban a felelősséget. Az egészségi állapotot meghatározó tényezők között elsősorban az alábbiakat kell számba venni:

• életmód 43%
• genetikai tényezők 27%
• környezeti hatások 19%
• egészségügyi ellátás 11 %

Nézzük, pontosan mit is takarnak ezek a meghatározások.

Genetikai tényezők

Az egyén egészségi állapotát valóban determinálják az öröklött és szerzett egyéni tulajdonságok, de nem takarózhatunk ezzel minden kórképet illetően. A mozgásszervrendszeri problémák esetében például sokszor hallom, hogy a szülőknek, nagyszülőknek is volt bütyke, púp a nyakán, vagy sarkantyúja és sorolhatnám még. De fontos leszögezni, hogy ezeket nem örököljük, hanem mi magunk „dolgozunk meg” értük az életmódunkon, szokásainkon keresztül. Persze van, aminek a hajlama örökölhető, de ez a kisebb arány (pl. scoliosis).

Környezeti hatások

Természetesen meghatározza az egészséget a fizikai környezet is, az éghajlat, a levegő, a víz, és a talaj minősége, az esetleges szennyező anyagok. A szennyvíz és a hulladék megfelelő kezelésével viszont csökkenthetők a nem kívánt káros hatások.

Egészségügyi ellátás

Az egészségügyi ellátással kapcsolatban sok mindenről lehetne értekezni, de véleményem szerint a legfontosabb célja a rendszernek a tájékoztatás, a prevencióra nevelés kellene, hogy legyen, és minden indokolt esetben a megfelelő ellátás. Az életmóddal kapcsolatban az elsődleges megelőzésre helyezem most a hangsúlyt, aminek a célja, hogy a betegség ne is alakuljon ki. A másodlagos megelőzés a megindult kórfolyamatra hat, később a szűrést, a korai felismerést és kezelésbevételt jelenti. A harmadlagos megelőzés pedig a maradványállapotok rehabilitációját és reszocializációját foglalja magában.

Életmód

Talán a legjobb meghatározása az életmódnak, hogy keretbe foglalja mindennapi tevékenységeinket, jelentős mértékben ide tartozik az is, hogyan és mivel töltjük a szabadidőnket. Szorosan összekapcsolódik egészség- magatartásunkkal, így összességében kihat egészségi állapotunk alakulására is.

Vizsgáljuk meg egy napunkat.

Természetesen vannak olyan tevékenységek, amelyeket kötelességből el kell végezni, de sokszor vehető észre az is, hogy „ez a nap csak úgy eltelt”. Figyeljük meg, mennyit ülünk a tévé előtt, mennyit nyomkodjuk a telefont, mikor vannak úgynevezett üres jártok a napjainkban, amit hasznosabb, egészségmegőrző tevékenységre is cserélhetnénk. Például egy sétára, 10-15 perces tornára, agytornára, közösségi programokra, vagy éppen kinek mi passzol a személyiségéhez, mire van szüksége, igénye.

Hogyan tűzzünk ki célokat?

A célkitűzésnél a leggyakoribb hiba a célok túlméretezése szokott lenni. Ha van egy nagyszabású tervünk, akkor is apró lépésekkel induljunk neki. Osszuk fel mini célokra, és úgy sokkal könnyebb lesz teljesíteni, hamarabb érezhető a siker, ami nagyobb lendületet ad a továbbiakhoz is.

Én például szeretem leírni a terveimet, mert jobban be tudom határolni, és megnyugtat, örömmel tölt el, amikor kipipálható, hogy készen van.

Ne ijedjünk meg a kudarctól!

Ha valamit nem sikerül teljesíteni, ne ijedjünk meg. Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit- tartja a mondás is. Fogadjuk el, ha tudjuk, nézzük meg, mi az, amit máshogy kellene csinálni. Tervezzünk újra, és folytassuk a megvalósítást.

Sosincs késő változtatni

Mindig változtathatunk, mindig indulhatunk más úton, mint előtte. Bátran tűzzünk ki új célokat, terveket, és tartsunk ki mellette. Főleg, ha az az egészségünket szolgálja, és az életmódunkon keresztül vezet hozzá az út, hiszen ez foglalja keretbe mindennapi tevékenységeinket, és a legkönnyebben itt tudunk beavatkozni.

¹ Ihász Ferenc-Rikk János: Egészségfejlesztés. Szerzői kiadás.2010.41.

 

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője