Miért fontos az unokákkal, gyermekekkel töltött idő? Miben van jelentősége a közös élményeknek? Például a tudás- és tapasztalatok átadásában. Az ember jobban bevési azt, amit a családban tanul. Főleg, ha az élményekhez kötődik. Akár otthon, akár a lakáson kívül. 

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt két évtizedben számos olyan játszóház és szabadtéri park nyílt, ahol a különféle generációk a legkorszerűbb digitális technika használatával együtt élhetik meg a szórakozás és a tanulás (angol kifejezéssel: „edutainment”) közös élményét. Nálunk még viszonylag kevés ilyen hely van, bár az úgynevezett szabadulószobák, ahol a csoport tagjainak közös munkával, speciális digitális eszközökkel kell megoldaniuk különféle logikai és műveltségi feladatokat, egyre népszerűbbek.

Amikor a tudomány szórakoztat…

A Csodák Palotája Budapesten, nem messze a Kolosy tértől egy ilyen „edutainment”-hely, ahol a legkisebbek (a még éppen csak mászni és kapaszkodni tudók) és a legidősebbek egyaránt nagy élményeket szerezhetnek. A kétszintes szórakoztató központban külön tudományos szobák várják az érdeklődőket a fizika, az űrkutatás vagy éppen a gyógyszervegyészet területéről. A tárlókban elhelyezett izgalmas, minden esetben kipróbálható játékok közelebb hozzák a laikus érdeklődőkhöz a legújabb természettudományos innovációkat, de a régi tudást is.

Felfedezhetjük az űrkutatás titkaitA Csodák Palotájában a legnagyobb hangsúlyt az űrkutatás kapja.

A különféle termekben hasznos ismereteket szerezhetünk a bolygók mozgásáról, felépítéséről. Az űrhajók belsejére emlékeztető játszószobákban speciális billentyűzetek segítségével játszva oldhatunk meg különféle, űrkutatással kapcsolatos feladatokat. A terminálok háromnyelvűek, így külföldi barátainkkal is betérhetünk egy-egy szórakoztató játékra.

Tényleg unalmas a fizika?

A hagyományosabb mozgást és sportokat kedvelő emberek sem maradnak élmény nélkül. A felső szinten többféle asztalifocival (közkeletű nevén: csocsóval) is megismerkedhetnek az érdeklődők. Létezik olyan játékasztal, amely háromszög alakú vagy éppen olyan téglalap, amelynek minden oldala mögé állhatnak a játékosok, így akár hárman vagy négyen is játszhatnak, különféle csapatokat mozgatnak. Sőt: létezik „maratoni csocsó” is, ahol a csapat létszáma s vele a fémrudak száma többszöröse a hagyományosnak, így sokkal többen játszhatják a mérkőzést. Ki lehet próbálni „focibilliárdot” is: nagy felületen a billiárdasztal lyukaihoz hasonlóan kell bőrlabdákat eljuttatni akár kézzel, akár lábbal.

A rövid összefoglalóból látható: itt egy nagy játszóházról van szó, amely azonban nemcsak kikapcsolni akar, hanem „bekapcsolni” is. Szórakoztatva megismertetni minket a sokoldalú és izgalmas 21. századi természettudomány alapigazságaival és legfontosabb ismereteivel. Ha arra vágyunk, hogy unokáinkkal közös, interaktív élményeket szerezzünk, itt az idő, keressük fel a Csodák Palotáját!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Hiába a nyári vakáció, az unokák nem mozdíthatók ki a lakásból, főleg az Xbox vagy a PS-kontroller mellől. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a különféle generációk közös élményeket szerezzenek. Hiszen így érthetik meg egymás gondolkodását, esetleges gondjait. A mozi mindig jó lehetőség a közös élmények átélésére! Pláne akkor, ha a film főhőse a szenior korosztályhoz tartozik.

Indiana Jones nemcsak kincsvadász, de intergenerációs moziélmény is

Az Indiana Jones-sorozat végigkísérte a mai ötvenes-hatvanas korosztály életét. Az igazán szerencsések már az ’80-as évek legelején láthatták a széria első filmjét, Az elveszett frigyláda fosztogatóit. Igaz, akkoriban jórészt csak VHS kazettán, kezdetleges, monoton hangon megszólaló utószinkronnal. 1984-ben került a piacra az Indiana Jones és a végzet temploma, majd 1989-ben az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. A negyedik filmre kicsit többet kellett várni: 2008-ban jött ki az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Most pedig itt az Indiana Jones és a sors tárcsája – benne néhány, kifejezetten a szenior korosztályhoz tartozó főhős.

Az öreg „bácsi” barlangot jár, sziklafalat mászik, megverekszik a kincsért, és végül győz

Ki hinné, hogy a címszereplő, Harrison Ford a forgatás során már közel járt a 80. életévéhez? A magas színvonalú digitális technikának és a színész kiváló fizika állapotának köszönhetően ebből a nézők szinte semmit sem vesznek észre. Ezt a kijelentésemet nem csak a saját megfigyelésemre alapozom. A közös moziélmény után megkérdeztem kiskamasz – azaz igencsak kritikus – gyermekeimet és mindannyian 60 év körülinek tippelték a Jones professzort megformáló Harrison Fordot. 

Már önmagában ez a példa megmutathatja az intergenerációs élmények fontosságát. Lényeges lehet közösen megtapasztalni azt, hogy az idős korral kapcsolatos sztereotípiák mennyire igazságtalanok tudnak lenni. Lám-lám, a mozivásznon szereplő „bácsi” még barlangot jár, sziklafalat mászik, megverekszik a kincsért, és végül ő győz. Csak azért, mert az idő elszállt az ember felett, nem szükséges lelkileg és fizikailag összetört, másokra szoruló, szellemileg leépült életet élni. Fizikai, lelki és szellemi önkarbantartással az ember teste és szellem évtizedekkel is fiatalabbnak látszódhat, mint ahány éves! Aki ezt a Harrison Fordot látja, nehezen gondolhatja, hogy ő nem szeretne hasonló lenni, s már most elgondolkodik azon, hogy ő is hogyan váljon ilyenné.

Jones professzor tanít

Az Indiana Jones-sorozat legújabb filmje mindezek mellett tele van kultúrtörténeti és történeti utalásokkal. Ezek újabb közös beszélgetésekre adhatnak alapot a gyerekekkel. Hiszen sem az ókori bölcsekről (pl. a szürakuszai Arkhimédészről), sem a 20. század geopolitikai eseményeiről nincs túlzottan biztos tudás unokáink fejében, nyilvánvalóan elég sok űrt lehetne és kellene betölteni. Az pedig már csak hab lenne a tortán, ha ezek után unokánk kissé utánanézne a videómegosztókon, de akár még a könyvtárban is az ókori események történeti hátterének vagy megértené a második világháború egyes, bonyolultnak látszó, de máig ható összefüggéseit.

Természetesen intergenerációs élmény nem csak a mozi lehet. Mellette szól, hogy minden nagyvárosban van mozi, könnyen elérhető, könnyen megközelíthető. Ráadásul egy filmre az unokák is könnyen elcsábíthatók. Ám egy dologra mindenképpen figyeljünk! Csak olyan filmet válasszunk, amelyről csaknem teljes bizonyossággal gondolhatjuk: az unokának is tetszeni fog! Az Indiana Jones és a végzet tárcsája egészen biztosan ilyen film.  

Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Élete folyamán minden ember találkozik a veszteség, a gyász érzésével. Természetes és elkerülhetetlen jelenség, amelyet meg kell tanulni feldolgozni. Hosszú és fájdalmas feladat: az ember újra és újra futja a lelki és szellemi köröket a tagadástól az azonosulásig, a távolodástól a visszaesésig. A veszteségfeldolgozás személyes, olykor szarkasztikus, olykor sírva-nevetős útját mutatja be az After Life – Mögöttem az élet című filmsorozat. A főhős saját felesége váratlan, gyors elvesztését kísérli meg feldolgozni. Pontosabban valamennyire elviselhetővé tenni az utat, amelyen már – úgy érzi – mögötte van az élet. Vagy mégsem? 

Amikor a humorista készít filmet a gyászról

Ricky Gervais angol humorista, író, rendező polgárpukkasztó standup comedy-előadásait világszerte milliók kedvelik. Szókimondó poénjaival nyíltan kritizál, miközben nem marad adós az öniróniával sem. Saját gyengeségeit és hibáit is bátran bemutatja közönségének.

Bátran választott témát akkor is, amikor elkészítette az After Life (Mögöttem az élet) című, három évados, összesen 18 részből álló filmsorozatát. A fiktív történet újságíró főhőse megpróbálja a lehetetlent: saját felesége váratlan elvesztését kísérli meg feldolgozni, még pontosabban valamennyire elviselhetővé tenni.

A játékfilm főhőse Tony Johnson újságíró (maga Ricky Gervais alakítja), aki egy kitalált angol kisvárosban, Tambury-ben él. Itt mindenki ismeri egymást, és mindenki minden nap nagyjából ugyanazt a feladatot végzi el. Ugyanazon az úton mennek munkába, ugyanott vásárolnak, este pedig mindenki az interneten lóg. Ugyanazokba a kocsmákba és éttermekbe járnak, többnyire ugyanazokkal. A városban történtekről pedig elsősorban szóbeszéd útján értesülnek. Az ingyenes városi újságban – amelynek Tony vezető újságírója – legfeljebb a címlapsztorit olvassák el. Éppen ezért a veszteséges lap újságíróinak az a feladatuk, hogy minden nap „helyi szenzációkat” tálaljanak. Az újságíróknak olyan embereket kell felkeresniük, akik mindent megtesznek, hogy fotóval bekerüljenek a lapba. Többnyire bizarr dolgokat találnak ki, vagy a velük történt banális dolgokat akarják fontos eseményként láttatni. (Az egyik ilyen eset, az orrával furulyázó fiúé, de olyan is akad, aki már ötvenedik, saját könyvét adja ki, de még mindig nem érti, hogy az ismerősei csak jóindulatból és sajnálatból veszik elrontott és giccses regényeit). 

A film a gyásszal kezdődik

Tony életét a filmben visszaemlékezésekből ismerjük meg. Kiderül, hogy elég későn, negyvenes évei elején ismerkedett meg feleségével, Lisával. Boldog családi életet éltek, ám Lisa csakhamar rákbeteg lett, és pár hónapon belül elhunyt. Az asszony számos videót hagyott férjének, amelyekkel segíteni szerette volna Tony gyászfeldolgozását. Ezekben a videókban részletesen beszél a napi feladatokról, s arról is, hogy férje hogyan lépjen tovább. Az asszony mintegy a másik világról is szeretné segíteni férjét az élet hátralévő, a címmel szólva: élet utáni útján. 

A veszteségfeldolgozás lassú és fájdalmas folyamat

Ezen csak az csodálkozik – és érezheti akár vontatottnak –, aki még nem élte át a gyászfeldolgozás folyamatát. Ha valódi, mély és őszinte volt a szeretet, az ember újra és újra futja a lelki és szellemi köröket: a tagadástól az azonosulásig, a távolodástól a visszaesésig. Egy idő után kezelni tudjuk, hogy a seb ne fájjon annyira; ne váljon minden tevékenységünk akadályává, és így napi teendőinket végre jól-rosszul el tudjuk végezni.

A film főhősét a gyászfeldolgozásban a körülötte élő empatikus és érdeklődő emberek segítik. Tüskés modora ellenére is szeretik a férfit, mellé állnak kollégái, ismerősei, rokonai. Ennek ellenére is nagyon lassan halad a gyászkezelési folyamat, amelyet nyilvánvalóan hátráltat az is, hogy közben „két fronton kell helytállnia”. Súlyosan demens édesapját látogatja minden nap a helyi szociális otthonban. Amikor édesapa is váratlanul meghal, Tony számára az új élet kezdése immár a legfontosabb feladat lesz.

Lehet-e újrakezdeni a gyász után az életet?

Kézenfekvőnek látszik, és a környezetében az összes ember azt is javasolja, hogy több év után kezdjen végre új kapcsolatba. A sors összehozza Emmával, aki édesapja ápolója volt az otthonban. Tony azonban nem tudja meghozni azt a döntést, hogy felesége helyére befogadja a szimpatikus és empatikus nőt. Hiszen ő még mindig feleségét, Lizát, élete párját szereti. 

Ebben az értelemben a történet tulajdonképpen egy kudarcos gyászfeldolgozás. Illetve annak látszik. Ugyanis a mélyben, lassan mégiscsak történik valami. Tony lassan, de biztosan az emberek felé fordul, és elkezdi segíteni környezetében a rászorulókat, mind anyagilag, mind lelki tanácsokkal. Az ironikus, gyakran szarkasztikus, tüskés ember kedves, segítőkész baráttá válik, Rájön, hogy mindenkinek megvan a maga fájdalma és veszteségtörténete, és ha valamiért, akkor azért mindenképpen itt vagyunk a Földön, hogy egymásnak segítsünk elviselni az élet nehézségeit. 

A filmsorozatot összességében azoknak ajánlom, akik nem azt gondolják, hogy lelki problémáink a gyorséttermek logikáját követve, öt perc alatt megoldhatók. Hiszen a veszteségfeldolgozás összetett folyamat, amit meg kell értenünk. Ez pedig – minél idősebbek vagyunk – annál inkább aktuális feladatunk. Ebből a szempontból is mindenképpen érdemes az After Life – Mögöttem az élet című sorozatot megnézni. A három évados, összesen 18 részből álló filmsorozat a Netflixen érhető el.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Vakáció? Nézzünk filmet az unokákkal! Ezúttal egy kedves és szerethető animációs filmet ajánlunk a nagyszülők figyelmébe. Kiváló időtöltés, ha azt a nyári vakációban együtt nézzük meg a kisebb, 6-7 éves unokákkal. Nem pusztán közös élményt ad, de általa kicsit átláthatunk a „generációs betonfalon” is, ebből pedig sokat tanulhatunk. 

A mozi szórakoztatva tanít – Hasznos időtöltés nyárra

Generációk egymással, egymás között 

Minden generáció – sőt, minden egyes ember számára – nagyon fontos, hogy élő kapcsolatban legyen az övétől eltérő társadalmi korcsoportokkal. A nyugati civilizáció ebben a tekintetben a 19. század során erősen eltávolodott a többi, tradicionális civilizációtól. Tudatosan, szisztematikusan számolta fel a nagycsaládot, amely a természetes, több évezredes intergenerációs alap színtér. Megszületett az individualista társadalom, ahol a tömegek elszakadtak a tradícióktól, így a hagyományos, többgenerációs nagycsaládtól is. A gyökértelen egyén vált meghatározóvá, aki ideje túlnyomó részében a vele azonos generációkkal él, tanul, dolgozik, és csak nagyon ritkán éli meg a generációk együttműködésének élményét. 

Minden generáció – sőt, minden egyes ember számára – nagyon fontos, hogy élő kapcsolatban legyen az övétől eltérő társadalmi korcsoportokkal. A nyugati civilizáció ebben a tekintetben a 19. század során erősen eltávolodott a többi, tradicionális civilizációtól. Tudatosan, szisztematikusan számolta fel a nagycsaládot, amely a természetes, több évezredes intergenerációs alap színtér.

Megszületett az individualista társadalom, ahol a tömegek elszakadtak a tradícióktól, így a hagyományos, többgenerációs nagycsaládtól is. A gyökértelen egyén vált meghatározóvá, aki ideje túlnyomó részében a vele azonos generációkkal él, tanul, dolgozik, és csak nagyon ritkán éli meg a generációk együttműködésének élményét.

Fel! – Élmény a nagyszülőnek és az unokának 

Ebben a társadalmi helyzetben minden olyan film, amely az egymástól tanulás és az egymásra támaszkodás fontosságát mutatja meg, alapvető jelentőséggel bír.  Kifejezetten ilyen a Fel! című animációs film, amely két Oscar-díjat is nyert (legjobb animációs film, legjobb filmzene). Bár a filmet 2009-ben mutatták be, mondanivalója ma is aktuális.  

Színes, kalandos, izgalmas mese álmokról és barátságról

A másfél órás animációs film egy színes, kalandos, izgalmas mese, amely egyszerre egy Philemon és Baucis történet, és egyszerre szolgál intergenerációs tanulságokkal. 

Az Amerikában élő Carl és Ellie kisgyermekkoruk óta ismerik, és szeretik egymást. Mindketten nagy rajongói egy bizarr világutazónak és felfedezőnek, akinek senki sem hiszi el, hogy Dél-Amerikában egzotikus állatokat látott. Nagy álmuk, hogy elutazzanak a Paradise-vízeséshez, ahol a felfedező, Charles Muntz a kutyáival él. Ezt a vágyukat felnőttként, házaspárként sem adják fel, de körülményeik soha nem engedik meg nekik a nagy utazást. 

Amikor Ellie idős korában meghal, az akkor 78 éves Carl úgy dönt, megvalósítja az álmot. Ebben új barátja, Russel segíti. A 10 év körüli, túlsúlya miatt igen magányos kiscserkészt a bizonyítási vágy fűti: cserkész-érdemérmeket halmoz. Már majdnem mindegyik megvan neki, kivéve egyet: azt, amelyiket az idősek segítéséért adják. Russel csatlakozik Carlhoz, és közösen valósítják meg az álmaikat. 

Fiatal és idős együtt valósítja meg álmát

Az idős Carl és a fiatal Russel rengeteg változatos, veszélyt rejtő és persze mesés kaland során jut el a Paradise-vízeséshez, ahol a már kissé bogaras, üldözési mániás felfedező él. Carl igazi barátra lel Russelben: megtapasztalják azt az alapvető igazságot, hogy közösen, egymást segítve még a lehetetlennek látszó célok is elérhetőek.

Így válik a film intergenerációs élménnyé, amely – valamennyi szakirodalom szerint – egyaránt fontos időseknek és fiataloknak is.  A Fel! című film által pedig átélhetővé, megtapasztalhatóvá válik. A gyönyörűen megrajzolt alakok, a szép környezet, a váratlan és izgalmas fordulatok teszik különlegessé és lebilincselővé. 

Nézzük meg az unokákkal! 

A filmet már 6-7 éves kortól jól megértik a gyerekek, ezért kiváló otthoni program lehet egy esős vagy éppen forró nyári napra. A mesés történet segítségével a kicsik belelátnak a nagymamák és nagypapák érdekes, de nem könnyű életébe. Megismerik, milyen hasznos is tud lenni az idősek tapasztalata. Közben pedig az idősebbek belelátnak a gyermekek félelmeibe, aggodalmaiba is, amelyekről csak ritkán beszélnek. Sőt, meglátják az is, hogy a mai gyerekek nemcsak a számítógép előtt ülnek naphosszat és unatkoznak, hanem igenis érdeklődnek a világ iránt. Sőt, akár embert próbáló feladatokra is rávehetők.

A közös élménnyel átláthatunk a generációs betonfalon, és ez lehetőséget teremt egymás még jobb, alaposabb megismerésére. Éljünk ezzel a lehetőséggel, s nézzük meg együtt ezt a kiváló filmet! A film a Videa videómegosztón érhető el.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A napsütötte Toszkána igazán jó úti cél 50 év felett. Idősbarát szállásaival, nyugodt atmoszférájával, varázslatos tájaival, kultúrájával fizikai, lelki, szellemi és spirituális feltöltődésre egyaránt alkalmas. Toszkána kisvárosai barátságos szeretettel, sok paddal, kényelmes családi éttermekkel fogadják az utazót. Az ott élő emberek pedig nagyon boldogok, ha néhány szót beszélünk a nyelvükön.

Utazás 50 év felett

Fizikai, lelki, szellemi és spirituális létezésünket, dimenzióinkat egyaránt kell szinten tartanunk, és lehetőség szerint fejlesztenünk. 50 év felett gyakorlatilag minden pillanatban ügyelnünk kell e négy dimenzió harmonikus működésére. nemcsak a mindennapokban, de utazásaink során is. 

Toszkána kiváló úticél az idősebb korosztály számára is

Toszkána Olaszország középnyugati részén, főleg a tengerparton, vagy annak közelében helyezkedik el, 23 millió négyzetkilométeren, kb. négymillió állandó lakossal. A 10 megyéből álló területen sajátos, békés, mediterrán klíma fogad minket, amely idősebb korban is jólesik az embernek. Gyakorlatilag soha nincs dermesztő hideg s bár a meleg évszakokban negyven fok is előfordul, mindig jön valahonnan egy kis kellemes szél. Toszkána kisvárosai barátságos szeretettel fogadják az utazót, sok paddal, kiülős trattoriákkal (családi éttermekkel), kedves emberekkel, akik nagyon boldogok, ha az ember néhány szót beszél a nyelvükön.

A tájegység legnagyobb városa: Firenze

Firenze, a reneszánsz fővárosa, amelyre a 14. és 16. század között valódi „influencer-városként” tekintettek a világ minden pontján. Firenze szabta meg a női divatot, az étkezési kultúrát, és innen áramlottak ki a kor legszebb és legnagyobb hatású műalkotásai. Ezek közül az idők folyamán sok „visszatért” Firenzébe, a hatalmas Uffizi-képtárba. Ha meg akarjuk ismerni a várost, célszerű legalább egy hetet a falai között tölteni, és bolyongani a kies utcákon, biztonságos sikátorokban. Érdemes kiváltani az úgynevezett Firenze kártyát (Firenze Card), amellyel sorállás nélkül lehet bejutni több múzeumba, a belváros legfontosabb épületeibe. A kártya 72 óráig érvényes. 

Toszkána igazi arca

Bármennyire is meglepő, Toszkána igazi arca nem Firenze. Ha repülővel utazunk, akkor eleve Pisában szállunk le, s ez a város sokkal jobban tükrözi a toszkán életet és természeti világot, mint Firenze. De milyen is az igazi toszkán város? Csupán pár tízezer lakosú, és nem egyszer a hegytetőre épült. Az ősi városmagban ott van a történelmi negyed, a legfontosabb középkori templomokkal, múzeumokkal, turistacsalogató pasticcheriákkal és gelateriákkal, ahol finomabbnál finomabb édességeket fogyaszthatunk. Hiszen Toszkána a fagylalt és a torta szülőhazája is! Utcáin hosszú órákat bolyonghatunk, közben megtapasztalhatjuk a „dolce far nienté”-t az „édes semmittevést”, ami főleg dél körül, szieszta idején jellemzi az olasz embert. Itt senki nem rohan, mindenki ráér, akár beszélgetni is. Ha angolul vagy németül szólunk, akkor is mindig akad, aki kedvesen és türelemmel útbaigazít. A kisebb városokban még el is kísérnek minket egy darabon. 

Toszkána igazi csodája akkor tárul fel az ember számára, ha megismer néhány kisvárost és kirándul a csodás természeti környezetben. Mindenképpen érdemes elmenni Luccába, Arezzóba, San Gimignanóba. Nem érdemes kihagyni a ma már Umbriához tartozó Assisit és Orvietót, illetve a toszkán Cortonát sem. Itt életünk spirituális dimenziója kap erőt és segítséget: végigjárhatjuk Assisi Szent Ferenc életének legfontosabb állomásait, megtekinthetjük a gigantikus méretű orvietói katedrálist, de felmászhatunk Cortona legmagasabb hegyére, megcsodálva az ott élt Szent Margitról elnevezett dómot is. 

Az élet paradicsoma: különleges atmoszféra, idősbarát szállások, remek konyha

Ha pihenni vágyunk, kényelmes és olcsó szállások fogadnak minket. A szállások nagyrésze idősbarát, a többemeletes épületekben mindig van lift, és minden szoba légkondicionált. A szálláshelyek nagyrésze minden reggel egy igazi olasz kávéval és könnyű reggelivel fogad, napközben pedig úgyis minden alkalommal máshol fogunk étkezni, hogy kipróbáljuk a mediterrán konyha tengeri és szárazföldi remekeit, némi toszkán borral kiegészítve.  

A kisebb toszkán városok előnye, hogy ritkán van tömeg. Sienában például csak a lovasversenyek idején. Az év további 50 hetében egyébként nyugodtan és békésen élhetjük át a középkori városi atmoszférát, amelyet a civilizáció csak annyiban változtatott meg, hogy a falakon – többnyire kívül! – áramvezetékek húzódnak és mindenhol van internet. 

Toszkánát sokan az élet paradicsomának mondják, és minden bizonnyal igazuk van. Mind a testnek, mind a léleknek, mind a szellemnek, mind a spiritualitásnak felüdülés. Ezért érdemes megismerni ezt a táratlan olasz vidéket idősebb korban is. Induljunk el autóval, nagyjából öt óra után Triesztben álljunk meg egy napra, s onnan menjünk tovább. Választhatjuk a repülőutat is, az úgynevezett fapados járatoknál lehet találni olcsóbb jegyeket. 

Éljük át a toszkán életérzést, kapjunk energiát a városoktól és a csodás tájtól. Megérdemeljük!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Nyáron is fontos, hogy megőrizzük fizikai aktivitásunkat, hozzájárulva ezzel a testi, lelki egészség fenntartásához. Ám a melegben érdemes néhány dologra odafigyelni a biztonságos mozgás érdekben. Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat!

Mire figyeljünk sportolás közben a nyári időszakban? 

Kora reggeli vagy esti időpontot válasszunk! 

Érdemes a sporttevékenységet a kora reggeli vagy esti órákra időzíteni. Napközben, a  melegebb időszakokban semmiképp se sportoljunk! Még a reggeli vagy az esti órákban is keressünk árnyékos helyet a szabadtéri mozgáshoz és használjunk fényvédőkrémet!  A reggeli órákban végzett fizikai aktivitás kellemesen feltölti az embert, ha pedig az esti órákat választjuk, nagy valószínűséggel pihentetőbb lesz az alvás akár már egy kellemes séta után is.

Figyeljünk az öltözködésre, viseljünk laza ruhát, sapkát! 

Válasszunk kényelmes, laza, jól szellőző ruhadarabokat a megfelelő hőleadás és izzadságelvezetés érdekében. Érdemes világosabb színű ruhát felvenni. A napellenzős fejpánt vagy a vékony sapka se maradjon otthon! 

Hidratálás! Hidratálás! Hidratálás! 

Az év minden napján, de nyáron különösen fontos a folyadékháztartás egyensúlyban tartása, egyrészt a testünk hidratáltsága, másrészt pedig az agyműködés miatt. Sokszor nem érezzük a szomjúságingert, ezért tudatosan is oda kell figyelni a rendszeres folyadékfogyasztásra. Sportolás során mindig legyen nálunk legalább egy liter folyadék- ajánlatos a víz-, de hosszabb időtartamú fizikai tevékenység után szükségünk lehet a vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó italra is.

Plusz egy fagyasztott víz 

Egy kedves ismerősömtől tanultam a következő jó szokást, melyet szívesen megosztok az Odaadó olvasóival is. Egy fél literes vizes palackot lefagyasztva, kívülről is tudjuk hűteni és frissíteni a testünket. Magunkkal vihetjük egy nyári sétára, ügyintézésre vagy éppen kirándulásra, városnézésre is.

Használjuk ki a jó időt: irány a szabadtéri mozgás 

Az év közbeni rendszeres mozgásprogramok nyáron rövidebb-hosszabb időre szünetelnek. Fontos, hogy ilyenkor se hanyagoljuk el a mozgást,  használjuk ki a szabadtér adta lehetőségeket. Nagyon sok helyen van már szabadtéri fitneszpark, de választhatjuk az úszást – akár strandon, akár természetes vizekben. Csak ott fürödjünk, ahol a fürdőzés megengedett! Elmehetünk egy kellemes kerékpártúrára, kijelölt  kerékpárútvonalakon vagy részt vehetünk akár egy erdei kiránduláson, esetleg tehetünk egy lendületesebb sétát.

Csak addig,és annyit mozogjunk, amíg jólesik! 

Bármilyen mozgást is választunk, mindig a jó közérzet határain belül végezzük! Nem kell erőltetni a dolgot, ne a legmelegebb időszakban tűzzük ki a nagyobb célokat. Figyeljük a testünk jelzéseit, engedjük meg magunknak, ha alacsonyabb intenzitású vagy éppen rövidebb, más fajta sporttevékenység esne jól. Az egészséges szervezetet is megviselheti a kánikula, amennyiben valamilyen egészségügyi probléma áll fenn, javasolt a kezelőorvossal konzultálni, rosszullét esetén pedig segítséget kell kérni. A lényeg, hogy igyekezzünk megtartani a rendszerességet a mozgásban, de hagyjunk időt a pihenésre, a szervezet regenerálódására is.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Az időskori sportolásnak, a fizikai aktivitásnak, számtalan jótékony hatását ismerjük. Mégis sokan vannak, akik különböző okok miatt nem mernek, tudnak, vagy nem akarnak részt venni különböző fejlesztő hatású programokon. Mindezek hátterében egyaránt állhatnak személyes és a környezettel kapcsolatos tényezők. És számos tévhit is. 

Az időskori sportolással kapcsolatos akadályok, tévhitek

Az elmúlt években jelentősen változott az emberek szemlélete az időskori sportolás kapcsán. Egyre többen felismerik a sport, a mozgás fejlesztő hatását. Sőt, adott esetben már a nyugdíjba vonulás előtt megismerkednek a különböző programokkal. Mégis még mindig sok tévhittel és gátló tényezővel találkozhatunk a mindennapokban. 

Sok idős ember fél elkezdeni a mozgást

Sokan gondolják azt, hogy bizonyos életkorban már nem való a mozgás mindenkinek, nem illik ezt vagy azt csinálni. Az okok sokszor a  negatív sztereotípiák, vagy éppen nem áll rendelkezésre a megfelelő információ a fejlesztő programokban rejlő lehetőségekről. A leggyakoribb személyes félelem a mozgásos foglalkozásokkal kapcsolatban, hogy sokan tartanak a sikertelenségtől, hogy valamit nem tudnak megtanulni, nincs jó ritmusérzékük, vagy mozgásuk. Fontos tudni, hogy ezek a készségek fejlesztők, még idősebb korban is. Csak egy kis kitartás és türelem szükséges hozzá.

Sok egészségügyi problémára gyógyír a mozgás

Elenyésző számban találkozunk olyan egészségügyi problémával, ahol a mozgást, a fizikai aktivitást nem javasolják. Idősebb korban például gyakori probléma a mozgató szervrendszeri rendellenességek. Ezekre pedig az egyetlen gyógyír a mozgás. Ma már bizonyított, hogy testünk és agyunk rugalmasságát csakis rendszeres, változatos és harmonikus mozgással tudjuk megőrizni. Optimális esetben természetesen a kezelőorvossal való konzultáció az elsődleges, aki – reményeink szerint – szintén bátorítja a szenior korú pácienseit a rendszeres mozgásra.

Jó, ha a család, a barátok támogatják a szeniorokat

A családi környezet és az, hogy kit milyen emberek vesznek körül a mindennapjaiban, szintén meghatározó. Ha az érintett szülőt, nagyszülőt támogatja a családja és segíti, hogy részt tudjon venni különböző programokon, akkor nem csak a testi, de a lelki állapotában is jelentős javulás érhető el. Viszont, ha nem látja az értelmét a család, akkor ez kihathat az idős emberre és vissza is húzhatja. Ugyanennyire számít az is, hogy ki milyen közösségeknek a része. Egy aktív, támogató csapathoz való tartozás folyamatos és hosszú távú együttműködésre, kapcsolattartásra, az érdeklődési kör szélesítésére ösztönözhet.

A rossz emlékek újraírhatók

A mozgásos foglalkozásokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb akadály az előzetes rossz tapasztalatokból fakad. Ha ezeken nem lép túl az érintett, adott esetben se kedve, se bátorsága nem lesz becsatlakozni egy-egy programba. Itt megemlíthetők a gyermekkorban szerzett negatív élmények, de a későbbi életszakaszokban is érhette őket olyan fizikai vagy szóbeli hatás, ami kihatott a tanulási folyamat sikertelenségére. A kifejezetten szenior korúakra specializált programokkal viszont ezek sok esetben újrakódolhatók, ebben azonban ugyanakkora szerepe van a résztvevőnek, mint az oktatónak. 

A szakemberek szerepe is nagyon fontos

Az időskori fizikai edukációban kiemelten fontos a megfelelő oktatási módszer és a biztonságos mozgástanulás lehetőségének megteremtése. Csak így alakítható ki az a környezet, ahol a szeniorok bátran át tudják adni magukat a mozgás örömének. A legjobb az lenne, ha a szenior korú vendégekkel megfelelően képzett, sportedzői és idősoktatási ismeretekkel és kompetenciákkal egyaránt rendelkező szakemberek foglalkoznának. 

Az elmúlt években egyre több ilyen lehetőség adódik, és változatos szenior mozgásprogramok közül lehet válogatni, de mindenkinek azt az oktatót kell megtalálnia, akiben szakmailag és emberileg is teljes mértékben meg tud bízni. Hiszen így tudunk – akár szó szerint is – kéz a kézben segítséget adni egymásnak, és lépésről lépésre közelebb kerülni a kitűzött célokhoz.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Amikor Rob Reiner amerikai rendező és producer 2007-ben aláírta a frissen elkészült, A bakancslista című film forgalmazásáról szóló szerződést, valószínűleg nem sejtette, hogy egy olyan, kiemelkedő alkotást hozott létre, amely ma is rengeteg beszélgetés és vita tárgya, nem csak esztétikai, de gerontológiai tekintetben is. Úgy is írhatnám, hogy munkája mindkét tudomány felől időtálló.

A bakancslista kifejezés például ennek a filmnek köszönhetően önálló életre kelt. Ma már Alaszkától Afrikáig nem csak a halál előtti fontos tevékenységek elvégzendő listáját értik rajta, hanem egy olyan összegzést, amelyben minden fontos feladat egy megadott vagy nem is megadott intervallumban személyes megoldásra kell kerüljön.

Jack Nicholson és Morgan Freeman bakancslistája

A film elsősorban a két zseniális színésznek, Jack Nicholsonnak és Morgan Freemannak köszönhetően lett világhírű. Egyszerre meghatóan és szórakoztatóan játsszák az orvosok diagnózisa nyomán, várhatóan fél év múlva bekövetkező halálra készülő két nyolcvan pluszos férfiút. A dúsgazdag, ironikus, ateista vállalkozót és az autodidakta, művelt, hívő autószerelőt, aki történésznek készült fiatal korában. 

A két, véletlenül egymás mellé keveredő emberi életúttal a rendező ma is jól érthető példát mutat. Életünk legutolsó, a gerontológiában negyediknek mondott szakaszára ugyan nem teljesen mindegy, hogy milyen anyagi körülmények között készülünk fel, de ezen szakasz bekövetkeztéig mindenkire egyaránt vonatkozó felhívás az, hogy tegyünk meg minden fontosat, amit szeretnénk. Ezért utazza körül a két férfiú a világot, és szerez emlékezetes, energiát adó élményeket önmaga számára. Ha megértjük ezt az üzenetet, nincs más hátra, mint egy saját bakancslista megírása. Ha pedig mindent elvégeztünk róla, szerencsés esetben még lesz erőnk és időnk újabbakat is írni… 

Miközben azonban a személyes bakancslista egyes tételeit pipálgatjuk, nem árt azt is tudni, hogy a magunk számára kijelölt, elvégzendő apró-cseprő feladatok mellett léteznek sokkal fontosabb dolgok is: a kötelességek. A film arra is megtanít minket, hogy közvetlen hozzátartozóink, szeretteink mellett az utolsó pillanatig tartsunk ki, segítsük őket, folyamatosan érezzék odaadó, gondoskodó, megtartó szeretetünket is. Egyértelmű, hogy a film ezt tekinti az életben a legfontosabbnak, és ez teljesen egybevág saját, gerontológiai tapasztalataimmal is. 

Az élet úgynevezett negyedik, ápolással telő szakaszában ugyanis a betegek elsősorban arról beszélnek fájó hiányként, amit a szeretteikkel kapcsolatban elmulasztottak. Nagyon kevesen vannak, akik elmaradt utazásokról, hiányos karrierekről, meg nem élt művészi vagy gasztronómiai élményekről beszélnek. Annál többen vannak, akik szomorúak, mert nem rendezték viszonyukat gyermekeikkel, szüleikkel vagy éppen barátaikkal. A film két főszereplő végül hazatalál családjához, és szeretteik legszűkebb körében hagyják el a földi világot, ahol rendkívül változatos és izgalmas életük volt. 

A film egyszerű és világos üzenetet hordoz

A sikeres, sokat idézett film etikai-filozófiai üzenete tehát ma, a mesterséges intelligencia és az okostelefonok világában is rendkívül egyszerű és világos. Már csak arra van szükség, hogy mi is kövessük ezt az üzenetet. Miközben remek és izgalmas bakancslistát készítünk, gondoljunk arra, ami körülöttünk a legfontosabb: szeretteink boldogságára, hiszen minden más csaknem teljesen lényegtelen emellett…

(A film a Videa videómegosztón érhető el a https://videa.hu/videok/film-animacio/bakancslista-teljes-film-triosoft-H7NLNu0xVUvZ11PY címen). 

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Fotó forrás: port.hu

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.