Az egyensúlyozási képességünk nagy mértékben meghatározza a mindennapjainkat, biztonságérzetünket, az egészséggel kapcsolatos vélekedésünket. Az idősödés folyamatában egyre gyakrabban találkozunk egyensúlyvesztési problémákkal. Mi okozza? Hogyan maradhatunk egyensúlyban?

Az egyensúlyozási képesség és annak változása

Bár az egyensúly egy tudatalatti képesség, mégis tudatosan fejleszthető.  De mit is jelent az egyensúly? Lehetővé teszi, hogy testünket egy adott helyzetben, mozdulatlanságban tartsuk – ez a statikus egyensúly. Egyensúlyunk teszi lehetővé azt is, hogy mozgásban, folyamatosan változó körülmények között is meg tudjuk tartani a testünket. Ezt nevezik dinamikus egyensúlynak. Az egyensúlyozási képességünk életünk során folyamatosan változhat, mert számtalan tényező befolyásolja.

Stabilitás vagy mozdulatlanság? Nem mindegy!

Az egyensúly megőrzésekor tulajdonképpen az a cél, hogy rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a külvilágból felénk érkező kihívásokhoz, megőrizve ezzel a stabilitásunkat. A testünket ért ingerekre a stabilizáló izmok apró mozgásaival reagálunk. A testünk ezzel korrigálja az esetleges egyensúlyi helyzetből való kibillenést, a testtömeg középpontját az alátámasztási felület fölött tartva. Ezért a stabilitás nem azonos a mozdulatlansággal, a merevséggel. 

Mit tehetünk, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat?

Ahhoz, hogy az egyensúlyozási képességünk jól, reflexszerűen működjön, több rendszernek, testrésznek is szerepe van. A szemünknek, a belső fülben lévő egyensúlyszervnek, valamint azoknak a kis receptoroknak, érzékelőknek, amelyek az izmainkba, ízületeinkbe és az ízületi szalagokba vannak ágyazva. Ezek a rendszerek folyamatosan informálják az agyunkat, hogy a testünk hol és hogyan helyezkedik el a térben.

Miért változik az egyensúlyozási képességünk?

Ahogy a szervezetünk idősödik, úgy változnak, lassulnak, romlanak az érzékeink. Ráadásul az inaktivitás fokozza az érzékeink romlását. Most a három legfontosabb tényezőt mutatjuk be, amely hatással van az egyensúlyozási képességre.

A szem, azaz a vizuális rendszerünk kiemelt szerepet tölt be a tájékozódásban. Az idősödéssel azonban változhat a látás élessége, erőssége, a szemlencse rugalmassága, a fókuszáló képesség. A szürkehályog, zöldhályog miatt pedig nehezebben vehetők észre az esetleges akadályok is.

A belső fülben lévő egyensúlyérzékért felelős szerv meghatározó a testhelyzet térbeli érzékelésében. Ezt a rendszert érintheti a hallás romlása és a hallászavar, az idősödéssel együtt járó hallószervi öregedés. De befolyásolják a működését a különböző fülbetegségek, vagy az agyat érintő betegségek. Zavarják a belső fül működését a tartós zajhatások, a szőrsejtek sérülései, amelyek a hanghullámokat idegimpulzusokká alakítják.

Végül, de nem utolsósorban a szenzo-motoros rendszert kell kiemelni. Ez segít a külvilág érzékelésében, amelyre mozgással kapcsolatos reakciókat, válaszokat ad. Így együtt tehát az érzékelő- és mozgatószervek összehangolását jelenti. Itt is fontos szerepük van a fasciában lévő receptoroknak, azaz érzékelősejteknek. Ahogyan a nevük is mutatja, érzékelik a test helyzetét, mozgásait és az információkat továbbítják az agynak. Ez alapján tudjuk, hogy hol és hogyan helyezkedünk el a térben. És ezért tudjuk akár csukott szemmel is megérinteni az orrunkat.

Mit tehetünk, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat?

Az életkor előrehaladtával, illetve a mozgásszegény életmód következtében csökken az izomzat tömege, összehúzódó képessége, tartáshibák jelenhetnek meg. Az izompólya minősége is változik, valamint a testérzetek, ingerek, jelek áramlása is nehézkesebb lehet, ami mind befolyásolja a testtudatot.

Nagyon gyakori hiba, hogy ha valaki változást, működési zavart észlel az egyensúlyozási képességében, akkor még kevesebbet mozog. Ugyanis fél attól, hogy elesik. Ezzel a „stratégiával” azonban nem óvja meg magát. Épp ellenkezőleg! Még többet ronthat a helyzeten és ördögi kör alakulhat ki. Az életkor előrehaladtával az esések egyre gyakrabban fordulnak elő pont azért, mert az idős ember – félve a balesetektől – kevesebbet mozog. Ennek következtében nincs edzésben a mozgatórendszer és az ideg-izom kapcsolat is „ellustul”. 

Az ördögi körből mozgással lehet szabadulni

A rendszeres mozgás, fizikai aktivitás hozzájárul az egyensúlyozó képesség megőrzéséhez, sőt, fejlesztéséhez. Egy jól felépített tréning már nagy eredményeket hozhat. Bizonyos esetekben orvosi diagnózisra is szükség lehet, amelynek birtokában személyre szabott egyensúlyfejlesztő tréning állítható össze mozgásterapeuta segítségével. 

Ha megértjük a testünkben zajló folyamatokat és összefüggéseket, akkor sokkal jobban, tudatosabban és biztonságosabban tudjuk fejleszteni az egyensúlyozási képességünket is.  

Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Sokszor csak akkor foglalkozunk a lábfejünk, talpunk állapotával, ha valamilyen fájdalmat, működési zavart érzékelünk. Pedig több figyelmet és törődést érdemelne, hiszen a testünk alapját képezi. Kiemelkedő szerepe van a mozgató szervrendszerünk egészségében, az egyensúlyozási képesség fenntartásában, így a biztonságos mozgásban is.

A leggyakoribb talp problémák

Lúdtalp, sarkantyú, bütyök, kalapácsujj: a talp és a lábfej leggyakoribb elváltozásai, amelyek kellemetlen érzést, sőt, fájdalmat okoznak. Megmutatjuk, mi okozza ezeket az elváltozásokat. Hiszen, ha megértjük, milyen mechanizmusok zajlanak a testünkben, akkor sokkal tudatosabban tehetünk a talpunk egészségéért is.

Lúdtalp

Az egyik leggyakrabban emlegetett probléma a hétköznapokban a lúdtalp, más néven harántsüllyedés.

A láb optimális esetben három fő ponton érintkezik, támaszkodik a talajon: az előláb nagylábujj és kislábujj mögötti párnás részén, valamint a sarkon, mely pontok között boltívek húzódnak.

• A harántboltozat az első és ötödik lábközépcsontok fejei között húzódik keresztben a nagy lábujj-kislábujj irányában.
• A belső hosszanti boltozat a belboka felőli részen húzódik, az első lábközépcsont és a sarok közt.
• A külső hosszanti boltozat az ötödik lábközépcsont és a sarok közt helyezkedik el a talp külső részén.

Ezek a boltozatok gyermekkorban alakulnak ki a járás fejlődése során, hatéves kor környékén, majd a lábszár izmai és a talp szalagrendszere tartják ívesen. Ez a rendszer segít a talajjal való rugalmas érintkezésben, a tehermentesítésben, a test alátámasztásban. Ha valamilyen oknál fogva a talp és lábszár izmai gyengék, és/vagy túl nagy terhelésnek vannak kitéve, akkor nem tudják megtartani a boltozatos szerkezetet, és kialakul a lúdtalp, más nevén harántsüllyedés.

Sarkantyú

A sarkantyú csontkinövést jelent a sarok környékén. Kialakulhat a sarokcsont talpi felszínén vagy az Achilles-ín sarokcsonton való tapadási pontján. Ennek a problémának a hátterében a túlterhelt talpi bőnye, a lábszár izmainak, az Achilles-ínnak a feszessége áll, melynek következtében kialakulhat a csontfelrakódás. A szervezet ugyanis azt érzékeli, hogy folyamatos feszesség áll fenn, az ín elveszti rugalmasságát, emiatt tulajdonképpen folyamatosan tépi azt a pontot, hol a csonthártyához tapad, ami végül gyulladáshoz és fájdalomhoz vezet.
Amennyiben ez a terhelés huzamosabb ideig fennáll, a szervezet elkezdi megerősíteni ezt a pontot, hogy megőrizze a stabilitást, és így kialakul a csontfelrakódás, tehát a sarkantyú.

Hallux-valgus, közismert nevén: bütyök

A bütyök és az azzal járó fájdalom nagyon sok ember életét megnehezíti. Ilyenkor a láb statikája megbomlik, a harántboltozat lesüllyed. A lábfej szétterül, a nagylábujj, a kettes ujj, a lábközépcsontok eltávolodnak egymástól. A nagylábujj távolító izom gyengesége, alulműködése miatt az öregujj befelé fordul, mert a rövidült ín behúzza.
Ettől dominánssá válik, kiemelkedhet a középcsont, dörzsölődhet, irritálódhat, s ugyanazon mechanizmus mentén, mint az előbb említettem, csontfelrakódás is kialakulhat.

Kalapácsujj

Sokszor jár együtt a bütyök kialakulása a kalapácsujj megjelenésével. Ilyenkor a láb megváltozott statikája miatt megemelkedik a második lábujj, hogy a befordult nagylábujjnak legyen elegendő helye.

Megoldás a lábfájásra: a mozgás

A lábfejünkkel, talpunkkal kapcsolatos probléma nem magától alakul ki. Okozhatja például a nem megfelelő testtartás, a túlzásba vitt alsó végtagi sportterhelés, a túlsúly, vagy a nem megfelelő lábbeli tartós viselése. A megoldást ne a csodaszerektől várjuk, hanem az aktív mozgásterápiában és az életmódunk változtatásában keressük.

Mezítláb járni egészséges

A talpunk számára a legjobb a természetes, egyenetlen talajon való mindennapos mezítlábas sétálás/tornázás lenne. Ez ugyanis fejleszti az izomrendszert és a talp érzékelését. Manapság viszont nagyrészt egyenes, kemény talajon, sokszor merev talpú cipőben járunk. Ezt rendszeres talp tornával kompenzálhatjuk. A gyakorlatok a videóban megnézhetők.

Tornáztassuk talpainkat is! – videó megtekintéséhez kattintson.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

A Tudatos vásárlás időskorban cikksorozatunkban ezúttal a tudatos elavulás témakörét járjuk körbe. De mit is jelent a tudatos elavulás? Használati eszközeink egy része nem csak azért válik egy idő után használhatatlanná, mert ez természetes, hanem azért is, mert élettartamra tervezik azokat.

A Villanykörte Összeesküvés

A villanykörte általában az új ötletek, innovatív megoldások szimbóluma, ugyanakkor a tervezett elavulás jelképe is. A Villanykörte Összeesküvés (The Lightbulb Conspiracy) című dokumentumfilm 2010-ben debütált a mozikban. Cosima Dannoritzer amerikai rendező alkotása egy másodpercre sem vesztette el aktualitását. Érdemes megnézni, a film elérhető a Youtube-on.

A világ legrégebben működő, folyamatosan világító izzóját, a Centennial Lightot 1901-ben csavarták foglalatba. Azóta – ugyan mára kissé halványabb fénnyel, de – világít a kaliforniai Livermore Tűzoltóságának épületében.

Az 1920-as húszas évek közepéig ugyanis a gyártóknál és a mérnököknél valóban az volt a cél, hogy minél tovább tartsanak ki villanyégőik. Azonban a gyártási adatokat és a piaci igényeket látva Genfben összeültek a nagy izzógyártó cégek (pl. az Osram, de a Tungsram is). Kartellba tömörültek, hogy szabályozzák az izzók maximális élettartamát. Ez volt a Phoebus Kartell.

Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem olyan tény, amelyről a technikatörténészek munkái számolnak be. Ráadásul rendelkezésre állnak a kartell legfőbb dokumentumai is. Ennek alapján tudjuk, hogy 1000 órában állapították meg a maximális világítási időt. Azaz: ennél hosszabb élettartamú izzót tilos volt gyártani. A kartell ma már nagy valószínűséggel nem is létezik, a gyártók azonban továbbra is tartják magukat a limitált működési időről szóló különféle elvárásokhoz. Hiszen az az alapelv, hogy ha túl hosszú ideig világító izzók készülnek, egy idő után már nem lesz szükség újabbak gyártására (ami egyébként nem igaz). Nem az a gyártási logika tehát, amit elsőre a kapitalista piac legfőbb szabályának gondolunk, hogy a lehető legjobbat kell a lehető legolcsóbban gyártani, s az győz, aki erre képes. Az a valódi cél, hogy tartósan egy közepes minőség szülessen, s így mindig szükség legyen a gyártásra.

Szinte minden használati cikkre érvényes a tervezett elavulás

A már említett filmből kiderül az is, hogy a fogyasztási cikkek piacán az élelmiszereken és az illatszereken kívül gyakorlatilag mindenre igaz a tervezett elavulás. Bár az ipar képes lenne olyan harisnyákat gyártani, hogy azokon ne szaladjon fel a szem, ez a gyártóknak nem éri meg. Bár az ipar képes lenne olyan asztali nyomtatókat készíteni, hogy azok ne pár tízezer lap után menjenek tönkre, a gyártóknak ez nem éri meg. Ezért chipeket helyeznek a nyomtatókba, amelyek egy megadott lapszám után egyszerűen leállítják a gépet. A javítás pedig többe kerülne, mintha újat vásárolunk. Ugyanez a helyzet a mosógépekkel, a laptopokkal, a tévékkel, de az autókkal is.

A cégek úgy akarnak anyagilag gyarapodni, hogy egyrészt vonzó és igazságot csak nyomokban tartalmazó reklámokkal felkeltik az érdeklődést a termék iránt, fogyasztásra ösztönözve. Legyártják a közepes vagy rövid élettartamú terméket, amely megvásárlása után pár évvel (bizonyos eszközök esetén akár pár hónappal) tönkremegy. Amennyiben szerencsénk van, és az eszköz még működik, a reklámrendszerek révén folyamatosan ajánlják nekünk a korszerűbb és fejlettebb változatot, amelynek elavulási ideje természetesen ugyanannyi vagy esetleg még rövidebb. Mindezek alapján megszületik egy társadalom, amelynek az egyik, ha nem a legfőbb élménye és élvezete a „vásárlás” önfeledt, flow állapota.

Hogyan vásároljuk tudatosan?

Ebben a helyzetben mit tehetünk mi, idősebbek? – fogalmazódik meg a jogos és logikus kérdés. Tulajdonképpen azt, amit amúgy is teszünk: nem a reklámoknak bedőlve, hanem igényeinket ellátva, tudatosan vásárolunk. A „fogyaszd el és dobd el”-logika helyett pedig hiszünk a javításban.

Mit jelent ez? Nagyobb használati eszközök választása előtt körülnézünk, legalább az interneten, hogy ezeknek az eszközöknek mennyi a tartóssága. Majd olyat választunk, amelynél ez a lehető legjobb, természetesen az ár-érték arány figyelembevételével. Ezzel együtt pedig fontos, hogy eszközeinket képesek legyünk mi magunk is megjavítani. E sorok írója nem műszaki szakember, de elégedetten érzékeli, hogy nincs olyan használati eszköz a háztartásában, amelynek javítási megoldásairól ne lenne valami az interneten, akár egy leírás, de nem egy esetben videó formájában. Egy elromlott nyomtató, egy tönkrement autórádió, egy eldugult kávéfőző, egy, a képernyő alsó sávjában furcsán fénylő televízió esetén rá kell keresni a hibára az interneten, s többnyire megtaláljuk a megoldást is. Mi magunk, a saját kezünkkel meg tudjuk javítani, de ha ez esetleg nem megy, a környezetünkben biztosan akad olyan ember, aki tud segíteni. Fontos lenne, hogy gyerekeink és unokáink is értsék ezt, és ne költsenek vagyonokat arra, hogy egy-egy tárgyat a piac logikája alapján elavultnak bélyegeznek, miközben könnyen és gyorsan javítható lehetne…

A Villanykörte Összeesküvés című film elérhető a Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=C_2TFgAinAg.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Ezúttal ismét egy idősfilmet ajánlunk. Az izlandi fikciós film, a Mamma Gogo a rendező valós élményein alapul. Mélyen emberi és megható film a demenciáról.

Az utóbbi két évtizedben az idősödő nyugati világgal szoros összefüggésben egyre több filmben jelennek meg az idősek, akár a dokumentumfilmekben, akár a fikciós filmekben. Talán igaz az a gondolat is, amelyről több korábbi írásomban szóltam, hogy egy új műfaj született, amelyet „idősfilmként” nevezhetünk. Ezekben a műalkotásokban nem csak idős szereplők vannak, hanem maga a film az idősek látószögéből kerül bemutatásra. Ennek klasszikus példája a The Father (Az Apa) vagy az Ifjúság című film, ahol a dementálódó tudat látószögéből látjuk az eseményeket. Ezzel már meg is neveztem az egyik leggyakoribb idősfilm-témát, a demenciát, amelynek mélyen emberi, személyes élményeken alapuló feldolgozása egy izlandi fikciós film, a Mamma Gogo. A rendező, Fridrik Thór Fridriksson valós élményein alapul és a Videa filmmegosztón bárkinek elérhető.

Igaz történet alapján

A megható film egy nagyon szép, művelt és kedves asszony, édesanya, nagymama, Gogo folyamatos leépülését mutatja be. Fennhagyja a gázon a lábast, s majdnem meggyullad a lakás; általa ismeretlen emberek, családok temetési szertartásait látogatja, és nem is emlékszik arra, hogy hol volt. Három gyermeke közösen úgy dönt: a mamának otthonba kell költöznie. Ő azonban megmakacsolja magát, és ragaszkodik a megszokott életéhez. A helyzetet bonyolítja, hogy filmrendező fia a szociális otthonokból menekülő idősekről készített igényes, de éppen ezért kevesek által látogatott művészfilmet. A produkcióra feltette a teljes vagyonát, így az eladósodás szélére került.

A nyolcvan éves Gogo-t nemcsak a személyes állapota viseli meg, hanem az is, hogy még pontosan érzékeli: fia családja nélkülözni kezdett. Ez is hozzájárul, hogy állapota gyorsan elkezd romlani. Először félálomban jelenik meg előtte szeretett férje egy sajátos hallucinációban. Később ezek a látomások állandósulnak, s ezzel együtt a szociális interakciói is romlanak. Az általa szeretett emberekkel egyre többször kerül összetűzésbe, érthetetlenül támadva és korholva őket. A hallucinációk és a viták mellett az elemi helyzetek kezelése is egyre nehezebbé válik a számára. Amikor a kádból leeresztett a víz, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, „beleragadt” a kádba. Szerencséjére a fia éppen meglátogatta, és így ki tudta segíteni. A kulcsait és az ékszereit is egyre nehezebben találja meg, s ezzel is rendszeresen a környezetét vádolja, tehát hamar megjelennek a paranoid gondolatok is.

A demencia szintje

Nemcsak a látomások állandósulnak, hanem az asszony meggondolatlan utazásra is indul: meglátogatja halott férje emlékkövét. Távolsági busszal a messzi északra utazik, egy hatalmas koszorúval a kezében. Szerencsére, jó emberek segítségével eljut az emlékkőig, le tudja tenni koszorúját, s egészségben haza is tér.

Az utazás azonban nagyon megviseli, pár hét alatt megint egy szintugrás következik állapotában. Lányaival nemcsak kegyetlenül beszél, hanem már alig ismeri meg őket, a lakását pedig eláztatja. Így végül egy tiszta pillanatában maga is úgy dönt (ezt a döntést a film nem mutatja), hogy fia beviheti őt a csendes, nyugodt szociális otthonba, ahol külön szobája lesz.

Az otthonban folytatódik a zuhanás története: nem ismeri meg fia feleségét, sőt: az unokája helyett is néha a saját fiát látja. Többször is szépen felöltözik, és gyalog neki is indul a világnak. Beszédképessége jelentős részét elveszíti, azaz eléri az Alzheimer-kór harmadik és negyedik fázisának határát. Utolsó perceit az utolsó szökése végén férje sírján tölti, ott lép át a másik világba.

A könnyfakasztóan szép és igaz film elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy ez a dementálódási folyamat, ha elindul, megfordíthatatlan, és azért kell mindent megtennünk, hogy a romlás minél lassabb legyen. Őszintén és tisztán tanít minket szembenézni a megfordíthatatlannal, figyelmet fordítva a lassíthatóra…

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Miközben a nyugati társadalmak úton-útfélen deklarálják, hogy az idősek azonos értékűek a társadalom többi generációjával, a gyakorlatban nem ezzel találkozunk. Az ageizmus, azaz életkori diszkrimináció csak nagyon lassan csökken. A műalkotásokban, például a filmekben alig szerepel több idős ember, mint pár éve vagy évtizede. Helyénvaló a kérdés: hol vannak az idősek a filmekben, sorozatokban?

„Elmúltam 70 éves. Karrierem csúcsán állok.”

Még 2022-ben az időskorúak világával foglalkozó amerikai szenátusi bizottságnak az ismert amerikai színésznő, Doris Roberts egy rövid összefoglaló előadást tartott. Ennek szövegét Frank Schirrmacher, a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt kulturális rovatvezetőjének tudományos-ismeretterjesztő könyvéből, A Matuzsálem összeesküvésből szó szerint idézem:

„Tisztelt Elnök úr, tisztelt bizottsági tagok, hölgyeim és uraim! Elmúltam 70 éves. Karrierem csúcsán állok. Soha nem kerestem több pénzt, és soha nem fizettem több adót, mint ma. A társadalom mégis olyasvalakinek tart, akit ki kell selejtezni. Nézeteimet jelentéktelennek, szükségleteimet furcsának, ízlésemet pedig olyasminek tartják, ami semmiféle szerepet nem játszik a piacon. Sorstársaimat és engem másoktól függőnek, gyámoltalannak, improduktívnak tüntetnek föl, olyan lényeknek, akik követelnek, nem pedig adnak. A valóságban azonban az idősek többsége önmagával elégedett középosztályt alkot, olyan fogyasztókat, akik jobb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, mint a legtöbb fiatal pár; olyan réteget, amely a társadalomnak időt és tehetséget tud nyújtani. Ez, tisztelt Elnök úr, nem egy szomorú helyzet. Ez bűn. Azért vagyok itt, hogy rávegyem önöket arra, szálljanak szembe azokkal a hatalmas lelki pusztításokkal, veszteségekkel és költségekkel, amelyeket nemzetünknek el kell szenvednie az időskorúak hátrányos megkülönböztetése miatt.”

Hol vannak az idősek a filmekben? Azaz ageizmus a filmművészetben

Roberts beszédében egy másik problémáról is beszélt: a hollywoodi filmes világ erősen diszkriminálja az időseket, különösen a nőket. A színésznőknek már 25 évesen botox-injekciókat adnak hamvasságuk megőrzésére, 40 évesen már többüket öregnek nyilvánítják, még a nagymama-szerepre is. A 40 évesnél fiatalabb színésznők számára háromszor annyi szerepet kínálnak, mint az idősebb kollégáiknak. A forgatókönyvírók átlagéletkora pedig radikálisan lecsökkent, s ma már csak 19 százalékát kapják meg az összes munkának.

Roberts beszédének közvetett és közvetlen hatása is volt. A közvetlen az volt, hogy az Egyesült Államokban széles körű sajtópolémia indult a témában, amely mind a mai napig előkerül, hivatkoznak rá. A közvetett az volt, hogy 2003 tavaszán 175 forgatókönyvíró tiltakozott a tévé- és filmstúdiók ellen, hogy 40 év felett nem foglalkoztatnak.

Az időskori diszkrimináció ma is jelen van

Minden felbuzdulás és valós törekvés ellenére mára a kép hasonlóvá vált az ezredfordulóshoz. Sajnos, nincs már Doris Roberts (2016-ban halt meg), és Schirrmacherek (2014-ben hunyt el), akik fellépnének a sajátos diszkriminatív magatartás ellen, amely nem bántja, hanem egyszerűen elfeledkezik az idősebb korosztályról.

Ha ma, 2023-ban megtekintjük a Netflix vagy az HBO legnépszerűbb sorozatait, akkor többnyire kétféle idősábrázolással találkozhatunk, ha van ilyen egyáltalán: a végelgyengülésben szenvedő, kórházban élő idős emberrel, és ennek ellentettjével: a fiatalként viselkedni akaró időssel, aki direkt olyan ruhákat hord és úgy viselkedik, mint a fiatalok.

Tipikus példa erre a You (Te) című sorozat a Netflixen, amely 40 részből (4 évadból) áll, és három amerikai nagyvárosban, New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscoban játszódik. Ebben a sorozatban, a mintegy 50 főszereplő között összesen 1 (!) idősebb ember van: az egyik női szereplő édesanyja, aki közösségi média-influencer, és nem képes reálisan szembenézni a saját korával. A mellékszereplők között pedig összesen egy karakteres ember van (a főszereplő nevelőapja), aki viszont előrehaladott demenciában szenved, és csak az arcával és az ujjaival kommunikál.

Azért szomorú ez a tendencia, mert ezek a videómegosztók maguk is influencerek, az általuk megjelenített ízlés és értékítélet jelentősen hat tudatunkra és tudatalattinkra.

Vannak kivételek: idősfilmek

Szerencsére vannak üdítő kivételek is, ezért beszélhetünk lassú változásokról. Az úgynevezett „idősfilmekben” nem egyszer az idősek a főszereplők, vagy a film az idősek perspektívájából meséli el a történetet. Ilyen film például az Ifjúság (Paolo Sorrentino), Az ember, akit Ottónak hívnak, vagy éppen az Apa, Anthony Hopkins emlékezetes főszerepével.

Azonban a népszerű, milliárdok által látogatott, ún. mainstream videómegosztók sorozataiban (Netflix, HBO, stb.) továbbra is az a helyzet, hogy ha időssel találkozunk, az inkább a véletlen műve. Az időseket általában gyengének, betegnek, halálközelinek ábrázolják, ahogyan már két évtizede is ez volt a jellemző. Ma a művelt nyugati társadalmak jobban ügyelnek arra, hogy minden egyéb másság megjelenjen a művekben, mint az idős emberek világa és gondolkodása. Hiszen ez esetleg kivethet minket a komfortzónából, és emlékeztethet a halálra és az elmúlásra, amelyek nagyon kellemetlen dolgok.

Fontos volna, ha ezeken a portálokon nem csak az idősfilmek területén lennének változások, hanem a sorozatok terén is, hiszen ezeket összehasonlíthatatlanul többen és még inkább sokkal hosszabban nézik, mint az egyes, izgalmas, egész estés mozifilmeket, így jobban hatnak a tudatunkra és a tudatalattinkra is.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Internetfüggés az emberi élet minden szakaszában, így időskorban is fennállhat. Jellemzője, hogy az internetfüggők bezárkóznak, keveset mozdulnak ki otthonról. Környezetükkel egyre kevesebbet és egyre agresszívabban kommunikálnak. Ha valamiért nincs internetkapcsolat, akkor egészen egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni.

Az időskori internetfüggőségről

Húsvét előtt több helyszínen is tartottam szenior akadémiai előadásokat. Az egyik Pest megyei településen, az előadás után egy hatvan év körüli hölgy hallgatóm félrehívott, tanácsot kérve tőlem. Elmondta, hogy nagybátyja már elmúlt 90 esztendős; régebben aktív, boldog életet élt, egy ideig egy település polgármestere is volt. Pár éve – látás- és hallásproblémái miatt – nem hosszabbították meg a jogosítványát, és azóta „befordult”. Napi 10-12 órákat internetezik, és amikor ennek a veszélyeire figyelmeztetik, akkor agresszívan reagál. Közben romlik az emlékezete és a fizikai állapota is. A hölgy azt kérdezte, mit tehetnénk az érdekében.

Azzal érdemes kezdeni, hogy internetfüggés az emberi élet minden szakaszában fennállhat. Az addiktív internethasználatnak nem az a lényege, hogy valaki nagyon sokat internetezik, hanem az, hogy beszűkül, „rászűkül” a tudata az internetre, azon belül is egy-egy oldalra, platformra vagy témára. Vannak játékfüggők (akik egy-egy játékot játszanak éjjel-nappal), vannak közösségi média-függők (akik posztolnak, kommentelnek, lájkolnak, diszlájkolnak és nézegeteik mások oldalait), vannak hírfogyasztás-függők (akik egész nap a politikai és közéleti híreket böngészik), vannak szexfüggők (ők nagyon sokszor látogatják a felnőttfilm-oldalakat), s vannak filmfüggők is (akik egész nap a videómegosztó csatornákon nézik a rövidebb és hosszabb filmeket).

Az internetfüggőség jelei – mire figyeljünk

Az internetfüggő emberekre általánosan jellemző, hogy nagyon keveset mozdulnak ki otthonról, a szoba zárt magányából. Egyre kevesebbet és egyre agresszívabban kommunikálnak a környezetükkel, és ha nincs a házban internet, nem tudnak magukkal mit kezdeni.

Elsőként az tanácsoltam a hölgynek, hogy egyik reggel mondják azt az úriembernek, hogy a hálózatot karbantartják, ezért néhány óráig nem lesz internet.  Ha erre a válaszreakciója agresszív vagy depresszív hangulat, akkor bizony felmerül a gyanú, hogy függőséggel állunk szemben. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a függőséget szakemberek tudják megállapítani! A gerontopszichiátria és a gerontopszichológia külön szakma!

Könnyen lehet ugyanis (hogy csak egy példát említsek), hogy nem is függőségről, hanem kezdődő vagy előrehaladott demenciáról van szó. Elképzelhető tehát, hogy a „rászűkülés”, a repetíció (ismétlő tevékenység) valamelyik agyi centrum leépülésével van összefüggésben, nem pedig azzal, hogy az egyetlen örömforrást az internetben találja meg az idős ember.

Konzultáljunk szakemberrel!

Ezért nagyon fontos, hogy szakember véleményét kérjük ki. Ehhez természetesen szükség van arra, hogy az internet-függőnek látszó embert rábeszéljük a szakemberrel történő konzultációra. A rábeszélésnek nagyon sok módszere van, de tudomásul kell venni, hogy ebből nagyon kevés hatékony. Van, akire az egyenes szavak hatnak. Másoknál valami trükköt kell bevetni. Például azt mondani, hogy kísérjen el minket egy demencia vizsgálatra, mert egyedül szégyellünk odamenni. Van, akinek a lelkére kell beszélni: „szeretnéd-e még sokáig látni az unokáidat?” És van, akit finoman korholni vagy figyelmeztetni kell. Például az asztalára le kell tenni egy internetfüggőségről szóló cikket. Ahogy az emberek mindegyike külső jegyeiben különbözik egymástól, a lélek terén sincsen két egyforma ember.

Az azonban bizonyos, hogy az állapot nem tartható fenn sokáig. Az egésznapos internetezés nagyon gyorsan a rövid távú memória, a szemek és az ujjak károsodását okozhatja idősebb korban. Pár hónap alatt komoly gerinc-, izom- és mozgásszervi problémák is jelentkezhetnek. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor azt mondhatom: az ember teste nem a képernyő előtt ülő életmódra alakult ki. Éppen ezért, ha nem is tudjuk elsőre leszoktatni az idős embert a napi 10-12 órás internetezésről, azt el kell nála érni, hogy legalább 20 percenként mozogjon, tornázzon.

Összefoglalómból látszik a történet logikus menete: ha felmerül a gyanú, akkor forduljunk szakemberhez, és közösen dolgozzunk a probléma megoldásán. Egyik fázis sem „spórolható” meg, de nagyon türelmes, kitartó munkával eredményesek lehetünk.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

A talpunknak, a lábfejünknek többféle funkciója van: alátámasztást ad a testnek, alkalmazkodik a talajhoz. Járás, futás, ugrás esetén segít az elrugaszkodásban és csökkenti a becsapódási erőt. Ezen funkciók akkor működnek jól, ha a talpunk érzékelése is jó.

A talpunkra ritkán gondolunk úgy, mint érzékszervre. Pedig a talpban több száz idegvégződés található, amelyek segítségével az idegrendszerünk begyűjtheti az információkat a minket körülvevő környezetről, és hogy azok milyen hatással vannak ránk, hogyan kell azokhoz alkalmazkodnunk.

Az életkor előrehaladtával részben az izomerő és az izomtömeg csökkenésének következtében a járás sokszor lassabb, rövidebb léptű és óvatosabb lesz. Ehhez társulhat a tapintásérzék bizonytalanná válása, ami arra is hatással van, hogy hogyan érzékeljük a talpunkkal a talajt, a különböző felületeket. Sokszor azért járnak az emberek előre hajolva, kicsit meggörnyedve és leszegett fejjel, mert a vizuális tájékozódással kompenzálják a kiesett érzékelő képességeket.

Le a cipővel!

A lábunkból az agyba érkező visszajelzések gyengülésének egyik oka a több évtizedes cipőviselés. Michael Merzenich, a neuroplaszticitás egyik legelismertebb kutatója szerint, ha mezítláb járnánk, egyenetlen felszínen haladva, agyunk sokféle különböző bemenetet kapna.

„A cipő viszonylag lapos felületén eloszlanak a külső hatások, ráadásul egyre jellemzőbb, hogy a felületek, amelyeken járunk, tökéletesen simák. E tényezők miatt talpunk agyi térképe differenciálatlanná válik, és korlátozza a lábfej tapintóérzék általi irányítását.” (Forrás: Norman Doidge: A változó agy. Park Könyvkiadó. 2007.)

Ennek a folyamatnak a következménye egyrészt az, hogy más érzékszerveinkkel próbálunk meg stabilizálni, illetve az, hogy külső segédeszközökre támaszkodunk, mint a bot és a járókeret. Így akár egy ördögi kör is kialakulhat: ha csak ezekre a kompenzáló megoldásokra hagyatkozunk, akkor az agyunk még kevesebb információt kap a talptól, és tovább romlik az állapot.

Mezítlábas sétával tréningezzük az agyat és a talpat

A mozgások irányítása az agy feladata. Vagyis szükség van annak megfelelő képzésére, hogy az érző-mozgató rendszert komplexen fejleszthessük. Ezért is olyan fontosak a járás során a talpból érkező ingerek és azoknak a feldolgozása.

Ha nem érzékeljük a talpba érkező ingereket, akkor a talpból érkező ingerek feldolgozásáért felelős agyi területek nem kapnak munkát.

Ahhoz, hogy az érző-mozgató rendszer működése megfelelő legyen, tréningeznünk kell a feldolgozásáért felelős agyi területet, hogy az idegsejtek is fejlődjenek. Ezeket az egyszerű feladatokat otthon, akár az unokákkal közösen is végezhetjük.

Közös láb-tréning az unokákkal

Sétáljunk mezítláb, lehetőleg természetes, változatos talajon.

Okosítsuk a talpunkat, lábfejünket: fogjunk a lábujjaink közé egy ceruzát, és rajzoljunk, írjunk vele egy papírlapra.

Tegyünk egy huzatba különböző alakú, keménységű, anyagú tárgyakat, és a lábfejünk segítségével igyekezzünk kitalálni mik lehetnek azok.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Az idősödés (ageing) folyamatában az életkor előrehaladtával mindkét nem számára jelentős kihívások merülnek fel. Elsősorban testi, lelki és szellemi változásokról, illetve a szűkebb és tágabb környezet életkori diszkriminációs, azaz ageista nyomásáról beszélhetünk. Előző cikkemben az ötven feletti nőkről, most pedig az 50 év feletti férfiakról szólok.

A férfiak idősödésének folyamatában többféle fizikai-egészségügyi, lelki és szellemi probléma is megjelenhet, amelyek a szubjektív, de akár az objektív, szociális életminőségük jelentős romlását is okozhatják.

Fizikai-egészségügyi problémák 50 feletti férfiaknál

Az 50 év feletti férfiaknál a leggyakoribb fizikai-egészségügyi problémák közé tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a prosztata-problémák, a kettes típusú cukorbetegség és a csontritkulás. Igen, utóbbi probléma nagyobb százalékban jelentkezik a férfiaknál, mint sok más, jelentősebbnek hitt betegség.

A szív- és érrendszeri problémák között szerepelhetnek a különféle szívbetegségek, a stroke és egyéb artériás betegségek. Ezeket általában a lelkileg és fizikailag is megerőltető élet, s vele kiegészülve az egészségtelen életmód okozza. Ugyanez a helyzet a magas vérnyomással vagy a cukorbetegséggel is. Sajnálatos módon a nyugati társadalmak minden egészségügyi felvilágosító gondolat és kampány ellenére sokkal elnézőbbek a férfiakkal. Általában velük kapcsolatban az a fő elvárás, hogy a család számára biztonságot adjanak, s kevéssé válik fontossá az, hogy ezzel együtt egészséges életet is éljenek. Minden nyugati társadalomban a férfiak számára jóval megengedettebb az úgynevezett „nagyevés” (egyszerű szóval az, amikor degeszre esszük magunkat), az alkohol és a dohánytermékek sűrűbb fogyasztása, és a rendszertelen, alkalmi táplálkozás („ott eszem, ahol éppen van időm, és azt, amit szeretek”).

A férfiakkal kapcsolatban kisebb az igény a higiénia magasabb fokára, és kisebb a társadalmi nyomás rajtuk, hogy rendszeresen vegyenek részt szűrő- vagy kontrollvizsgálatokon. Mindezek szinte egyenesen odavezetnek, hogy az életkor előrehaladtával a férfiak jelentős részének az egészsége rohamosan romlani kezd. A fejlett országokban átlagosan 3-7 évvel hamarabb halnak meg, mint a nők.

Az idősödés azonban a férfiaknál sem egyenes vonalú egyenletes folyamatot jelent, sőt: fizikai, lelki és szellemi karbantartással számos ponton lehet szinten tartást vagy kisebb javulást is elérni.

Lelki problémák idősödő férfiaknál

Elsősorban a társadalmi nyomás hatására az idősebb férfiaknál gyakoribbá válik a depresszió, a depresszív hangulatok, a félelmek és a szorongás. Ezek a családért vagy az egészségért való természetes aggódáson túl a munkahelyi diszkrimináció hatására jelentkeznek, amelyek nagyon gyakran összefüggenek az ageizmussal. Az életkor előrehaladtával egyre több életesemény – a nyugdíjba vonulástól való félelem, majd maga a nyugdíjba vonulás, a barátok és családtagok elvesztése – szorongást, depresszív hangulatot és stresszt okozhat.

A lelki problémák között kell említeni azt a sajátos helyzetet, amely ma már negyvenes éveink környékén is jelentkezhet: a merevedési zavarokat. Ez nagyon sok férfi számára azt a téves gondolatot jelenti, hogy „ő már nem férfi”, s ez rengeteg lelki probléma forrásává válik. Alaposabban megvizsgálva a témát egyrészt elmondható, hogy ezek a problémák ma már a megfelelő tablettákkal többnyire 100%-osan kezelhetők.  De ha mégis megmaradnak, akkor is ki kell mondani, hogy a férfi társadalmi és családon belüli szerepe elsősorban nem erről szól. Egy megértő partnernek elsősorban abban kell segítenie ilyen gondok esetén, hogy megbeszéljék a problémákat, s ha azok nem javulnak, a férfi forduljon szakorvoshoz (urológushoz vagy pszichiáterhez), aki többnyire segíteni tud neki.

Szellemi problémák, demencia a férfiaknál

Sajnálatos módon szerte a világon a férfiak között is jelentősen növekszik a demens betegek aránya. Ezért különösen fontos, hogy a férfi környezete a demencia első jeleinél már segítsen, s akár az ellenállással szemben is próbálja meg elérni, hogy a férfi szakorvoshoz jusson.

A szellemi problémák között említhető az is, amit „leülepedésnek” vagy „hátravonulásnak” lehet nevezni. Nagyon sok férfi unja már az élet nagy harcait és csak hobbijának szeretne élni, hatvan-hetven felett. Ez a passzivitás azonban függőségek és a demencia melegágya lehet, így még a félrevonuló, magányosságban tevékenykedni szerető férfinál is nagyon fontos, hogy néha részt vegyen legalább a család által biztosított szociális interakciókban.

Ha meg kell nevezni, hogy a férfiak számára az öregedés feldolgozásában mi a legnagyobb akadály, akkor nem a betegségeket vagy a személyes félelmeket, hanem az életkori diszkriminációkat kell megnevezni. Amennyiben a társadalomban komoly változások indulnak el az öregedés pozitív megítélése felé, a társadalmi nyomás bizonyára kisebb lesz a férfiakon is.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.