Nap mint nap hihetetlen dolgokat hallunk a jövőről. Az emberek egészségét mesterséges intelligencián alapuló rendszerek vigyázzák, legfőbb munkaeszközük többnyire már nem az irodában, hanem az otthonukban lévő számítógép, és emberi kapcsolataik csaknem teljes mértékben a virtualitásra korlátozódnak. De vajon minden átalakul? Megszűnik a vágy a másik ember fizikai közelségére? Lesznek-e, s ha igen, hogyan lesznek még családok? Mi lehet ebben a világban a legidősebbek szerepe?

Víziók a technológia és az ember kapcsolatáról 

Li Kaj Fu, a Google China korábbi elnöke, a világ egyik legkiválóbb informatikusa és Csen Csiu Fan sci-fi író pár éve összefogtak, hogy megjósolják: milyen lesz a világ 2041-ben. A Mesterséges intelligencia 2041. Tíz vízió a technológia és az ember kapcsolatáról címmel 2021-ben megjelent könyvben az író tíz novelláját tíz közérthető, de tudományos magyarázat követi arról, hogy milyen lesz a világ húsz év múlva. A cikk elején feltett kérdésre válaszol mindegyik, de talán legközvetlenebbül a negyedik novella, amelynek Érintésmentes szerelem a címe.

A kitalált történetnek két főhőse van. A Pekingben élő Csen Nan a COVID-19 idején 5 éves kislány. Még 2041-re sem gyógyul ki abból a sokkból, hogy az őt nevelő nagyszüleihez a járvány első hullámában űrlényekre emlékeztető bácsik és nénik törtek be, és elvitték őket az intenzív osztályra, ahol pár nap múlva a vírus egyik mutációjától meghaltak. A másik főhős a Brazíliában élő Garcia, aki szintén az úgynevezett „CovidGen” tagja. (Ezt a generációt korábban alfának nevezték, de egyre több helyen lehet olvasni ezt az új kifejezést.)  Őt is kisgyermek korában érte az a tapasztalat, hogy a COVID miatt sokan meghaltak, és az élet jelentősen átrendeződött.

Létezik a virtuális szerelem? 

Csen Nan és Garcia – akik már virtuális egyetemeken, online tanulással szereztek diplomát – a történet szerint egy Techno Saman nevű számítógépes játékban ismerkedtek meg. Két évig nem is találkoznak egymással, de minden nap hosszan beszélgetnek, együtt vesznek részt virtuális előadásokon és koncerteken. Sőt: szeretkeznek is a legújabb digitális megoldások révén. 

Csen Nan ki sem mozdul otthonról. Bár poszttraumás betegségét hosszú évek sikeres kezelésével annyira tudta mérsékelni, hogy pár éve elment egy számítástechnikai céghez dolgozni. Ám ott egy újabb COVID-hullám idején őt is beszállították a kórházba megfigyelésre. Miután pár nap múlva tünetmentesen hazaengedték, többé nem mozdult ki a lakásból. 

Garcia, a szerelme szeretné elérni, hogy a fizikai valóságban találkozzanak, ezért egy nagy tettre szánja el magát. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: Garcia Pekingbe utazik. Ott azonban azonnal karanténba kerül.

Csen Nanhoz pedig az a hír jut el, hogy szerelme súlyos COVID-fertőzött, s ezt egy orvos, aki virtuálisan bejelentkezik meg is erősíti. 

A bitek univerzuma nem tudja teljesen felváltani az atomok univerzumát 

Nem szeretném a történet fordulatait leleplezni, ezért csak annyit mondok, hogy a két fiatal végül egymásra talál, amit a fizikai ölelés is jelképez. Ez pedig abban a világban, az állandó kórokozó-veszély miatt rendkívül ritka és különleges élmény. Felmerül a kérdés: az ember légzését analizáló okospárnák, a kézbesítő és fertőtlenítő robotok, a nanoszemcséket is kiszűrő légtisztító rendszerek, a digitális kommunikáció minden formájára alkalmas fürdőszobai tükrök, az egymást is ellenőrző bioszenzoros membránok, az okos illemhelyek, a mindenhol zöldfelületekkel borított intelligens zöldépületek korában vajon az emberek éreznek-e még valódi szerelmet. Akarnak-e családot? S van-e bármilyen szerepük az időseknek ebben a technikailag tökéletes világban?A történet egyértelműen mutatja: a bitek univerzuma nem tudja teljesen felváltani az atomok univerzumát. Azaz: nemcsak szerelmet fog érezni a Covid-generáció, de meg is fog küzdeni érte. Az életet inkább védettebbé, biztonságosabbá fogja tenni, ahelyett, hogy megszüntetné maga körül. 

Láthatatlan emberek a jövőben 

Ebben az elképzelt 2041-es világban az ún. „láthatatlan emberek”, az idősek, a fogyatékossággal élők, a nagyon szegények és a bevándorlók rengeteg szolgáltatáshoz nem jutnak hozzá. Tehát a digitalizáció fokozza a társadalmi egyenlőtlenséget. Azonban az is kiderül, hogy az ő köreikben az olyan értékek, mint a család, a közösség és a hit mélyebben jelenik meg. Ezért sorsukat nemcsak könnyebben viselik, hanem boldogabban is élnek.

A kínai szerzőpáros víziója nem arról szól, hogy az idősebbek mindegyikének könnyebb lesz az élete a digitális univerzumban. Inkább azt feltételezik, hogy a jó anyagi helyzetben lévők számára jelent majd könnyebb életet a technológia. A történet arra is rámutat, hogy Csen Nan nem érné el a célját a „láthatatlan emberek” segítsége nélkül. Tőlük tanul szolidaritást, egymás segítését, általuk éli meg a közösség felemelő erejét. Ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy a kínai szerzőpáros munkája osztozik abban a régtől létező filozófiai gondolatban, hogy az ember csak külsőségeiben és a körülötte lévő díszletekben változik. Azonban minden korban körülbelül ugyanaz mozgatja: a biztonság vágya, a családalapítás, a jól végzett munka öröme és a tapasztalatokból szintetizált tudás. Ez pedig kijelöli az idős generációk fontosságát: mi vagyunk azok, akik a bitek univerzumából az atomok univerzumába visszük gyermekeinket és unokáinkat, és az örökké, minden korban létező, nagyon hasonló emberi-etikai feladatokra és a jó megoldásokra emlékeztetjük őket!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Füst Milán a II. világháború sodrában, 1942-ben fejezte be, hét év kemény munka után A feleségem története című regényét, amely 1945 után zajos könyvsiker lett – messze túllépve a kommunista politikai blokk határait. Az író megható derűvel képes bemutatni a lélek finom árnyalatait, de érzéketlenségeit is. Érdemes újra elővenni a könyvet, megnézni a regényből készült filmet, hogy nagyobb biztonsággal megértsük az érzelmi tekintetben analfabéta Störr kapitányt. 

Störr kapitány nehezen kezeli érzéseit

A feleségem története című regény Störr hajóskapitány hosszú monológja. Egy autisztikus, érzéseit és vágyait nehezen értelmezni és kezelni képes, a világot sajátos üvegfalon keresztül tekintő ember története. Személyét Füst Milán élővé, szerethetővé és ismerőssé teszi. 

A regény olvasása során folyamatosan azt érezzük, hogy egy olyan férfi beszél, aki nemcsak, hogy nem tudja igazán megérteni a nők lelkét és finom gesztusrendszerét, de nagyon sokszor még saját érzelmeivel sem tud mit kezdeni. Így elfojtja azokat, vagy agresszióban éli ki. Az olvasónak imponálhat a határozott, célratörő férfierő, az etikailag megalapozott, határozott cselekvések sora, de kedvesen nevetünk azon, hogy finomabb lélektani helyzeteket mennyire nem képes kezelni. Füst Milán hitelesen megmutatja: ez az ember becsületes, csak érzelmi tekintetben erősen analfabéta. 

Már filmen is elérhető A feleségem története

Füst Milán remek regénye zajos sikert aratott – messze túllépve a kommunista politikai blokk határait. Sokan olvasták Franciaországban, Angliában, Olaszországban – köszönhetően a remek fordításoknak, de azért mégiscsak, elsősorban a csodálatos, a lelki élet finom árnyalatait, de érzéketlenségeit egyaránt megható derűvel megíró magyar írónak. Rendező azonban sokáig nem akadt, aki filmre vitte volna ezt a remekművet: Enyedi Ildikó végül megtette, 2021-ben. A film pár hete felkerült a Netflixre is. Óhatatlan, hogy az ember ilyenkor azt is „vizsgálja”, hogy hogyan sikerült a filmfeldolgozás, de érdemes olyan szemmel is nézni, hogy mit üzenhet nekünk, ötven év felettieknek a regény és a film.

Enyedi Ildikó filmje Störr kapitány lélektani helyzetéből egy „lenyomatot” készít. Talán úgy lehet a legjobban szemléltetni, hogy egy papírra frissen, tintával festett arcképre rátesz egy itatóspapírt, s ami felszívódik, az ott lesz, ami nem, az ott marad az eredeti papíron. Sajnos, Störr kapitány életének lelki háttere, múltja, ahogyan feleségéé is, nem kerül fel a papírra. Így a motivációk lényege nem érthető, és nagyon sok apró részlet sem kerül fel az „itatósra”. Például Störr kapitány különös gasztronómiai vonzalma és tudása, amely erősen árnyalta volna a filmben inkább csak bumfordiként megjelenő alakot. 

Miért érdemes megnézni a filmet?

A lényeg viszont a lélektani tekintetben nem túl jól sikerült, de finoman és szépen megkomponált jelenetekkel dolgozó filmben is megjelenik. Egészen bizonyos, hogy szűkebb vagy tágabb környezetünkben – családunkban, baráti körünkben, munkahelyünkön – léteznek olyan jóravaló emberek, akiknek érzelmeik kommunikációja korlátokba ütközik. Ezt vagy maguk is érzik, és furcsaságokkal, kissé vagy nagyon extrém gesztusokkal kompenzálnak, vagy éppen nem akarnak róla tudomást venni. Amennyiben ez az ember a gyermekünk vagy az unokánk, esetleg közeli barátunk, nagyon fontos segítenünk neki. Megértetnünk vele azt, hogy az „érzelmek olvasása” mennyire fontos dolog, s ha ez kevéssé megy, akkor bizony meg kell tanulni az „illendő reakciókat”. 

Amennyiben viszont távolabbi ismerősünkről van szó, és nem okoz nekünk lelki problémát furcsa reakcióival, akkor türelemmel és megértéssel kell hozzá viszonyulnunk. Hiszen nem rossz ember az illető, csak olyan, mint egy zongora, amelyben nem teljes a klaviatúra: bizonyos billentyűk egyszerűen nincsenek meg, hiába is keressük azokat.

Az ötven feletti ember általában az úgynevezett krisztallizált intelligenciája révén érzelmileg gazdagabb, empatikusabb, a világot komplexebben látja, mint a fiatalabb generációk. (Természetesen kivétel mindkét korosztályban akad, szép számmal). Ezt a tudást és vele a látás biztonságát kell megmutatnunk környezetünknek akkor is, ha éppen a saját lelki világukban és a mindennapi kommunikáció vizein nehezen hajózó Störr kapitányok kerülnek utunkba. Ha jól cselekszünk, valamennyire Störr is változni fog: ha nem is érti meg teljesen, de képes lesz érzelmileg gazdagabb életet élni. Ezáltal a világból is több szeretetet és megértést kap majd. Ezt üzeni A feleségem története nekünk, ötven felettieknek, számos egyéb, itt ki nem fejtett szociálpszichológiai és esztétikai „üzenete” mellett. És ezt az üzenetet szerencsére a film is tartalmazza.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Fotó forrás: port.hu

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Legyen tél vagy nyár, egy finom házi lekvárnál nincs finomabb a puha kalács mellé. Szinte bármilyen gyümölcsöt be lehet főzni, érdemes az örök klasszikusoknak számító barack vagy szilva mellett más ínyencségekkel is kísérletezni! Nézzük meg a nagymama jól bevált receptjeit, és az újdonságokat is!

A barackkal nem lehet hibázni

A sárgabaracklekvár elkészítéséhez a gyümölcsöket megmossuk, és egy széles, lapos tálba helyezzük.  Leforrázzuk a barackokat, és gyors mozdulatokkal egy hámozókés segítségével eltávolítjuk a héját és a magját (érdemes gumikesztyűt húzni, hogy ne égesse meg az ember a kezét). A nagyjából félbevágott barackokat azonnal a lábosba tesszük, és közepes tűzön, folyamatosan kevergetve főzni kezdjük.

Hat-nyolc perc elteltével már szétesnek a barackok, kezd sűrűsödni, ekkor erőteljesen pöfékelhet a készülő lekvár. Ha dzsemet készítünk, nagyjából 10-12 percnyi forralás-sűrítés után a barackokhoz adagoljuk a cukrot. A gyümölcs minőségétől és cukortartalmától függ, mennyi édesítés szükséges hozzá. 

Ha homogén, sütemények töltésére ideális lekvár készítése a cél, a cukor hozzáadása előtt mérsékeljük a lángot, és egy botmixer segítségével nyomkodjuk össze a megfőtt barackokat, majd ezt követően adagoljuk hozzá a cukrot. A cukortól természetesen mindig kissé sötétedik a színe, ezzel együtt valamelyest csökken a sűrűsége is. Néhány percnyi főzés után eléri a kívánt sűrűséget, melyet könnyen ellenőrizhet bárki: ha egy tiszta kanállal néhány cseppet porcelántányérra cseppentve már nem folyik, ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy elkészült. A teljes főzési idő két kg sárgabarack esetén sem több 20 percnél.

Ha a nagy fazékban felforrt a víz, a kész dzsemet/lekvárt az előkészített üvegekbe töltjük úgy, hogy a csavaros részig érjen a lekvár. Szorosan rácsavarjuk az üvegekre a tetőt, és forrásban lévő vízbe helyezzük. Elzárjuk a lángot, a fazékra fedőt helyezünk. A csírátlanítás ezen módszerével a lassú hűtés során vákuum keletkezik az üveg és tető között, a levegő eltávozik, tompa csattanó hang kíséretében a tető szabályosan „rápattan” az üvegekre. 14-15 óra elteltével a már teljesen kihűlt üvegeket kivesszük a vízből, és az elkészült lekvárokat száraz, hideg, napfénytől elzárt helyre tesszük.

A fügelekvár izgalmas textúrát tartogat

A fügét mossuk meg, távolítsuk el a szárát, negyedeljük. Egy kg gyümölcshöz, körülbelül 10 dkg cukrot, 15 dkg mézet, egy citrom levét és héját tegyünk egy lábasba. Folyamatos kevergetés mellett forrásig főzzük. Vegyük alacsonyabbra a lángot, majd kb. 40-45 percig főzzük, míg sűrűsödik. Közben folyamatosan kevergessük, nehogy leégjen. Ha szükséges, krumplinyomóval pépesítsük. Vegyük le a tűzről, majd keverjünk bele egy teáskanál vaníliakivonatot. Két, kisebb tiszta üvegbe éppen belefér ez a mennyiség, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

További receptek:

Bodzás eperlekvár:

• 1,5 kg eper
• 3-4 bodzavirág-tányér
• 30 dkg cukor
• 0,5 citrom leve

 

Diós-gyömbéres szilvalekvár:

• 2 kg szilva
• 1 teáskanál reszelt gyömbér
• 2 teáskanál fahéj
• 2 szem csillagánizs
• 15 dkg dióbél
• 60 dkg cukor

 

A réteges málnás-dinnyelekvárhoz:

• 25 dkg sárgadinnye
• 10 dkg cukor
• 1/2 db citrom leve
• 1/2 rúd vanília kikapart magjai
• 1 db babérlevél
• 25 dkg málna
• 12 dkg cukor

 

Fűszeres sütőtöklekvár:

• 1,5 kg sütőtök
• 1 evőkanál fahéj
• 1 teáskanál szerecsendió
• 2 narancs leve és reszelt héja
• 1 evőkanál reszelt gyömbér
• 70 dkg cukor

A befőzés valójában csöppet sem bonyolult konyhai feladat. Ugyanakkor a tökéletes lekvár, befőtt készítéséhez nem árt ismerni a legfontosabb praktikákat. Régen a befőzés szükségszerű volt, hiszen a nyár ízeit és értékeit így tudták a vitaminszegény téli hónapokra átmenteni. Napjainkban újra előtérbe került a házi tartósítás, a hajdani tudás és tapasztalat azonban mégis megér némi frissítést: idézzük fel újra a lekvárkészítés lépéseit!

A befőzés kőbe vésett szabályai:

1. Kizárólag friss, ép, érett, de ne túlérett, jó minőségű gyümölcsből dolgozz! Fonnyadt, ütődött vagy egy penészes darab az egész munkát elronthatja. Minél előbb dolgozd fel, ha mégis tárolni kell, a 10-15 °C az ideális hőmérséklet.

2. Ügyelj rá, hogy a befőttesüvegek és a fedelek épek legyenek! Ne felejts el a tető alá nézni, szabadulj meg a porózussá vált gumigyűrűktől is!

3. Kifogástalan tisztaságnak kell lennie a konyhában! Egy parányi szennyeződéstől megpenészedhet, megromolhat az eltett gyümölcs. Ha biztosra akarsz menni, a forró, mosószeres vízben gondosan elmosogatott, vagy mosogatógépben tisztára mosott befőttesüvegeket főzd ki annyi ecetes vízben, amennyi ellepi. Az 5 százalékos ecet vizes oldata a baktériumok 90 százalékát elpusztítja.Tipp: Az üvegeket ne törölgesd el, hanem fejjel lefelé borítva tiszta, vasalt konyharuhán csöpögtesd le, szárítsd meg! Száríthatod az üvegeket a sütőben is, hogy sterilek maradjanak. A kifőzött fedeleket és a gumigyűrűket is hasonló módon javasolt fertőtleníteni.

4. A gyümölcsöket, zöldségeket is alaposan meg kell tisztítani. Érdemes két percig vízben áztatni, többször váltott hideg vízben átmosni, majd szűrőedényben erős vízsugárral leöblíteni.

5. Többféle módszerrel tartósíthatunk, de fontos az útmutatók betartása. A hőkezeléssel történő tartósítás az egyik legelterjedtebb és leghatékonyabb befőzési módszer, 75 °C felett a mikrobák elpusztulnak. Száraz dunszt esetén az alaposan kimosott és kiszárított befőttesüvegekbe belemerjük a forrón készült terméket, majd lezárjuk. Vizes dunszt esetén egy edénybe annyi vizet öntünk, amennyi kb. kétujjnyi híján az üvegek pereméig ér, majd azegészet melegíteni kezdjük. A befőttnek teljes mélységében át kell forrósodnia. Mindkét esetben az üvegeket jól hőszigetelő réteggel (papír vagy textil) vesszük körül, esetleg dobozba, hűtőtáskába helyezzük. A termékeket addig hagyjuk a dunsztban, amíg ki nem hűlnek.

6. A befőtteket hűvös, szellős, száraz helyen, napfénytől védve kell tárolni.

Jó tanács a NÉBIH-től

A nem megfelelően végzett befőzés megbetegedéshez is vezethet. A házilag tartósított élelmiszerekhez kapcsolható legsúlyosabb ételmérgezés a botulizmus, melyet egy baktérium által termelt méreganyag (toxin) okoz. Mivel ezek a baktériumok nedves, oxigénmentes környezetben képesek szaporodni és méreganyagot termelni, az otthoni befőzéssel tehát nagyon vigyázni kell. Az alapanyagok savassága befolyásolja a baktériumok túlélését, mert erősen savanyú vegyhatású (4,6-os pH alatt) környezetben nem szaporodnak. Ha a botulizmus tüneteit észleli (homályos látás, kettős látás, nyelési nehézségek és beszédzavarok, szájszárazság, bénulásos tünetek), azonnal forduljon orvoshoz! Fontos! Soha ne fogyasszon romlás jeleit (pl. gázképződés, penészedés, ízelváltozás) mutató terméket!

Melyik volt előbb, a dzsem vagy a lekvár?

Sokan nem tudják, mi a különbség a két finomság között. A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén, mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100 százalék gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. Dzsem készülhet zöldségből is.

A történet főhőse a 100 éves Allan, aki éppen a születésnapjának ünneplése elől menekül ki az idősotthon ablakán, majd számtalan abszurd helyzetbe kerül. Nyilvánvaló, hogy a film elsősorban esztétikai szempontból értelmezendő. De azt hiszem, hogy legalább ennyire fontos lehet az időstudományi nézőpont is. Mire int, mire figyelmeztet egy ilyen furcsa posztmodern vígjáték?

Jonas Jonasson svéd író 2009-ben írta meg A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét. A fordulatos, és abszurd poénokkal fűszerezett művet több mint harminc nyelven adták ki, 2013-ban pedig Felix Herngren rendező filmre vitte. 

Csak egy abszurd film?

A film változatos, gyakran a múltba visszatekintő dramaturgiája szerint a főhős, a 100 éves Allan a 20. századot átélve folyamatosan váratlanabbnál váratlanabb helyzetekbe került. Így ismerte meg a század leghíresebb közéleti személyiségeit: elsősorban politikusokat és neves fizikusokat. Nyilvánvaló, hogy a történet ezzel a változatossággal abszurd képtelenség. De arra a gerontológiai ismeretünkre mindenképpen rávilágít, hogy egy idősebb ember mögött micsoda fantasztikus élettapasztalat, s ebből következő tapasztalati, úgynevezett krisztallizált intelligencia van. Ezt akkor is figyelembe kell vennünk, ha az illető lassan vagy erősebben dementálódni kezd – megjegyzem, Allan a történet egy pontján sem mutatja semmiféle jelét a demenciának –, vagy éppen valamilyen fizikai betegség folytán mozgásképtelen. 

Ekkor is, sőt: ennél rosszabb állapotokban is, még önálló személyisége, akarata, vágyai vannak az idősebb embernek. Akár még százévesen is. Allan esetében ezt éppen az őt gondozó intézmény nem tudta, vagy nem akarta figyelembe venni, amikor egy nagy ünnepélyt szervezett neki, pedig az idős ember már nem tudott nagyobb társaságot elviselni maga körül. Végül ezért szökött meg, és éppen a tapasztalati intelligencia, no meg az elképesztő szerencse segítette át őt a legnehezebb helyzeteken. És persze az újonnan szerzett barátai…

Menekülése során ugyanis sokféle emberrel találkozik, de akik közel kerülnek hozzá, azok mind a társadalom sajátos, sikertelennek is mondható számkivetettjei. Egy közlekedésből kivont vasútállomás magányosan élő régi állomásfőnöke, akit családja éppen egy szociális otthonba akar tenni; egy fiatalember, aki egész élete során – valamiféle pszichés gáttól vezettetve – a kulcshelyzetekben sohasem tud dönteni; a magányosan, egy tanyán élő negyvenes asszony, akit a volt férje folyamatosan zaklat. Ezek az emberek megszeretik Allent, és segítik, sőt: vele is maradnak. 

Mindez ismét mutat számunkra valamit az időstudomány szempontjából is. Ha az idősödő ember iránt nem érdeklődik a természetes társasága, elsősorban a családja, akkor nem a magányba vagy az önemésztésbe kell menekülni. Helyette inkább próbáljunk meg nyitni mások felé. Olyan emberek felé, akiktől figyelmet és szeretetet tudunk kapni, s jó esetben mi is képesek leszünk ugyanezt adni. Lehetnek ezek az emberek régi barátok, osztálytársak, kollégák, de akár új kapcsolatok is.  Együtt, egymásra figyelve egészen biztosan nem fogunk unatkozni. Sőt, ismét megélhető az önfeledt boldogság is, amelynek szimbóluma a filmben Bali szigete, ahová egészen kalandos körülmények között kerülnek el a szereplők. 

Azt hiszem ennek a svéd filmnek ez is a legfontosabb üzenete: mindenki találja meg azokat az embereket, akikkel eljuthat a saját „Bali szigetre”, ahol életének utolsó éveit szeretetben, megbecsülésben élheti – ahol ő is kap, de ő is adhat másoknak.

A film a Videa csatornán tekinthető meg, a következő címen: https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szazeves-ember-2013..mp4-ksEzDTOeLg5fxfPZ 

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Hosszú Katinka háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenötszörös Európa-bajnok magyar úszónő életét és sorstörténetét bemutató, egészestés magyar mozifilm minden korosztály számára érdekes. Természetesen gerontológiai kutatóként felmerült bennem a kérdés: mit tud az érdekességen túl adni a film az idősebb, ötven év feletti korosztálynak? Nekik adhat-e mondjuk inspirációt, vagy nyújthat-e támaszt, s ha igen, pontosan mit?

Ha Hosszú Katinka Bajáról induló és egyelőre Szentendrén, a családalapításban bevégződő, kiválóan fényképezett, jól összevágott, archív VHS- és videófelvételekkel hitelesített, szép történetét, dokumentumfilmjét figyeljük, az első benyomásunk az lehet, hogy egy teljes életet látunk. Egy kerek, egész életet annak mélységeivel és magasságaival egyaránt. Ez már önmagában informatív és inspiratív lehet az idősebb korosztály számára is, hiszen rámutat arra a minden korban és időben működő alapigazságra, hogy nincsen olyan élet, amelyben örökké csak a napos oldalon élünk. Számolnunk kell az árnyoldalakkal, kudarcokkal, zsákutcákkal is, s meg kell tanulnunk ezeket megfelelően kezelni. 

Nincsen olyan élet, amelyben örökké csak a napos oldalon élünk

Az idősebb, 50 feletti korosztálynak informatív lehet a 2016-os nagy hármas olimpiai győzelem utáni rész is. A film zárószegmenséből világosan kiderül egy biológiai és gerontológiai alapigazság: életünk során egyszer csak elérünk fizikai és szellemi értelemben egy akmét (csúcsszakaszt), s ezek után egy lassú romlás következik, amelynek ütemét azonban erősen befolyásolhatjuk, lassíthatjuk.

Nem tudni, hogy a magyar Iron Ladynél ez az akmé ilyen gyorsan véget ért volna akkor is, ha együtt marad Shane Tusuppal. Az azonban valószínűsíthető, hogy 7-8 évnél tovább akkor sem tartott volna. Egyszerűen azért, mert ebben a sportágban nincsenek 40 év feletti bajnokok.

Hosszú Katinka –  Tusup nélkül – az akmé utáni szakaszban még több mint 5 évig a csúcson és a csúcs közelében volt. Nem egy világversenyt megnyert, és értékes helyezéseket szerzett. De már nem tudott és nem is akart annyira „felpörögni”, mint amikor minden erejét és koncentrációját fanatikusan egy célra irányította: a győzelemre. 

Az Iron Ladynél inka fizikai és szellemi akméja kétségkívül – s ezt a film is pontosan megerősíti – 2016 körül volt. Utána figyelme egyre inkább az élet más dimenzióira, örömforrásaira, értékeire irányult, így lelkileg már túllépett sportolói akméján. Nem is meglepő, hiszen célját – az olimpiai bajnokságot – már háromszorosan elérte. Rájött, hogy nem lehet és nem is elégedetlen, és életét immár kitölti az, ami egy ember számára talán fontosabb is, mint a sportsiker. Hogy mi az? Amit egy másik nagy úszóbajnokunk, Egerszegi Krisztina még Katinkánál is fiatalabb korban választott: a szerelem. A boldog párkapcsolat egy olyan ember oldalán, aki nemcsak sportolóként, hanem emberként és nőként is tiszteli őt.

Hosszú Katinka a vele lélekben és észjárásban nagyon hasonló emberrel találta meg a közös nyelvet és a boldogságot. Erről a párkapcsolatról pedig hitelesen és gyönyörűen tud beszélni a film végén, költőket meghazudtoló szépséggel és pontossággal. Ezért használtam a „Byron” Lady kifejezést. 

Hosszú Katinka példája a reális élet példája

A reális életé, amelyre mindannyian számíthatunk: el kell fogadnunk, hogy életünk fizikai és szellemi teljesítményei az ageing (öregedés) folyamatában szükségképpen erősen korlátosak. Ezért nyitnunk kell a minket szerető, segítő és támogató környezet felé, velük megélni a lelki csúcspontokat. Ugyanis a lelki akmé természete más, mint a fizikai és szellemi akméé. Akár életünk utolsó éveiben is megélhetünk lelki csúcspontokat és szakaszokat, itt nincsen szigorú időtörvény.

A fizikai és szellemi csúcs után az ember a lelki akmékban még nagyon sokat adhat azoknak, akik szeretik és támogatják őt: egy másik, emberibb élet kezdődik, amelynek ritmusa ugyan lassabb, de gondosabb, figyelmesebb, szeretetteljesebb a fizikai és szellemi akmé gyors és intenzív időszakánál.

A sok harcon és megpróbáltatáson keresztül vivő Katinka című film elsősorban erre inspirál és tanít minket: kövessük gondolatait, s törekedjünk a lelki boldogságra is életünk minden szakaszában, hiszen ez a legfontosabb!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.

Az egyensúlyozási képességünk nagy mértékben meghatározza a mindennapjainkat, biztonságérzetünket, az egészséggel kapcsolatos vélekedésünket. Az idősödés folyamatában egyre gyakrabban találkozunk egyensúlyvesztési problémákkal. Mi okozza? Hogyan maradhatunk egyensúlyban?

Az egyensúlyozási képesség és annak változása

Bár az egyensúly egy tudatalatti képesség, mégis tudatosan fejleszthető.  De mit is jelent az egyensúly? Lehetővé teszi, hogy testünket egy adott helyzetben, mozdulatlanságban tartsuk – ez a statikus egyensúly. Egyensúlyunk teszi lehetővé azt is, hogy mozgásban, folyamatosan változó körülmények között is meg tudjuk tartani a testünket. Ezt nevezik dinamikus egyensúlynak. Az egyensúlyozási képességünk életünk során folyamatosan változhat, mert számtalan tényező befolyásolja.

Stabilitás vagy mozdulatlanság? Nem mindegy!

Az egyensúly megőrzésekor tulajdonképpen az a cél, hogy rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a külvilágból felénk érkező kihívásokhoz, megőrizve ezzel a stabilitásunkat. A testünket ért ingerekre a stabilizáló izmok apró mozgásaival reagálunk. A testünk ezzel korrigálja az esetleges egyensúlyi helyzetből való kibillenést, a testtömeg középpontját az alátámasztási felület fölött tartva. Ezért a stabilitás nem azonos a mozdulatlansággal, a merevséggel. 

Mit tehetünk, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat?

Ahhoz, hogy az egyensúlyozási képességünk jól, reflexszerűen működjön, több rendszernek, testrésznek is szerepe van. A szemünknek, a belső fülben lévő egyensúlyszervnek, valamint azoknak a kis receptoroknak, érzékelőknek, amelyek az izmainkba, ízületeinkbe és az ízületi szalagokba vannak ágyazva. Ezek a rendszerek folyamatosan informálják az agyunkat, hogy a testünk hol és hogyan helyezkedik el a térben.

Miért változik az egyensúlyozási képességünk?

Ahogy a szervezetünk idősödik, úgy változnak, lassulnak, romlanak az érzékeink. Ráadásul az inaktivitás fokozza az érzékeink romlását. Most a három legfontosabb tényezőt mutatjuk be, amely hatással van az egyensúlyozási képességre.

A szem, azaz a vizuális rendszerünk kiemelt szerepet tölt be a tájékozódásban. Az idősödéssel azonban változhat a látás élessége, erőssége, a szemlencse rugalmassága, a fókuszáló képesség. A szürkehályog, zöldhályog miatt pedig nehezebben vehetők észre az esetleges akadályok is.

A belső fülben lévő egyensúlyérzékért felelős szerv meghatározó a testhelyzet térbeli érzékelésében. Ezt a rendszert érintheti a hallás romlása és a hallászavar, az idősödéssel együtt járó hallószervi öregedés. De befolyásolják a működését a különböző fülbetegségek, vagy az agyat érintő betegségek. Zavarják a belső fül működését a tartós zajhatások, a szőrsejtek sérülései, amelyek a hanghullámokat idegimpulzusokká alakítják.

Végül, de nem utolsósorban a szenzo-motoros rendszert kell kiemelni. Ez segít a külvilág érzékelésében, amelyre mozgással kapcsolatos reakciókat, válaszokat ad. Így együtt tehát az érzékelő- és mozgatószervek összehangolását jelenti. Itt is fontos szerepük van a fasciában lévő receptoroknak, azaz érzékelősejteknek. Ahogyan a nevük is mutatja, érzékelik a test helyzetét, mozgásait és az információkat továbbítják az agynak. Ez alapján tudjuk, hogy hol és hogyan helyezkedünk el a térben. És ezért tudjuk akár csukott szemmel is megérinteni az orrunkat.

Mit tehetünk, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat?

Az életkor előrehaladtával, illetve a mozgásszegény életmód következtében csökken az izomzat tömege, összehúzódó képessége, tartáshibák jelenhetnek meg. Az izompólya minősége is változik, valamint a testérzetek, ingerek, jelek áramlása is nehézkesebb lehet, ami mind befolyásolja a testtudatot.

Nagyon gyakori hiba, hogy ha valaki változást, működési zavart észlel az egyensúlyozási képességében, akkor még kevesebbet mozog. Ugyanis fél attól, hogy elesik. Ezzel a „stratégiával” azonban nem óvja meg magát. Épp ellenkezőleg! Még többet ronthat a helyzeten és ördögi kör alakulhat ki. Az életkor előrehaladtával az esések egyre gyakrabban fordulnak elő pont azért, mert az idős ember – félve a balesetektől – kevesebbet mozog. Ennek következtében nincs edzésben a mozgatórendszer és az ideg-izom kapcsolat is „ellustul”. 

Az ördögi körből mozgással lehet szabadulni

A rendszeres mozgás, fizikai aktivitás hozzájárul az egyensúlyozó képesség megőrzéséhez, sőt, fejlesztéséhez. Egy jól felépített tréning már nagy eredményeket hozhat. Bizonyos esetekben orvosi diagnózisra is szükség lehet, amelynek birtokában személyre szabott egyensúlyfejlesztő tréning állítható össze mozgásterapeuta segítségével. 

Ha megértjük a testünkben zajló folyamatokat és összefüggéseket, akkor sokkal jobban, tudatosabban és biztonságosabban tudjuk fejleszteni az egyensúlyozási képességünket is.  

Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Sokszor csak akkor foglalkozunk a lábfejünk, talpunk állapotával, ha valamilyen fájdalmat, működési zavart érzékelünk. Pedig több figyelmet és törődést érdemelne, hiszen a testünk alapját képezi. Kiemelkedő szerepe van a mozgató szervrendszerünk egészségében, az egyensúlyozási képesség fenntartásában, így a biztonságos mozgásban is.

A leggyakoribb talp problémák

Lúdtalp, sarkantyú, bütyök, kalapácsujj: a talp és a lábfej leggyakoribb elváltozásai, amelyek kellemetlen érzést, sőt, fájdalmat okoznak. Megmutatjuk, mi okozza ezeket az elváltozásokat. Hiszen, ha megértjük, milyen mechanizmusok zajlanak a testünkben, akkor sokkal tudatosabban tehetünk a talpunk egészségéért is.

Lúdtalp

Az egyik leggyakrabban emlegetett probléma a hétköznapokban a lúdtalp, más néven harántsüllyedés.

A láb optimális esetben három fő ponton érintkezik, támaszkodik a talajon: az előláb nagylábujj és kislábujj mögötti párnás részén, valamint a sarkon, mely pontok között boltívek húzódnak.

• A harántboltozat az első és ötödik lábközépcsontok fejei között húzódik keresztben a nagy lábujj-kislábujj irányában.
• A belső hosszanti boltozat a belboka felőli részen húzódik, az első lábközépcsont és a sarok közt.
• A külső hosszanti boltozat az ötödik lábközépcsont és a sarok közt helyezkedik el a talp külső részén.

Ezek a boltozatok gyermekkorban alakulnak ki a járás fejlődése során, hatéves kor környékén, majd a lábszár izmai és a talp szalagrendszere tartják ívesen. Ez a rendszer segít a talajjal való rugalmas érintkezésben, a tehermentesítésben, a test alátámasztásban. Ha valamilyen oknál fogva a talp és lábszár izmai gyengék, és/vagy túl nagy terhelésnek vannak kitéve, akkor nem tudják megtartani a boltozatos szerkezetet, és kialakul a lúdtalp, más nevén harántsüllyedés.

Sarkantyú

A sarkantyú csontkinövést jelent a sarok környékén. Kialakulhat a sarokcsont talpi felszínén vagy az Achilles-ín sarokcsonton való tapadási pontján. Ennek a problémának a hátterében a túlterhelt talpi bőnye, a lábszár izmainak, az Achilles-ínnak a feszessége áll, melynek következtében kialakulhat a csontfelrakódás. A szervezet ugyanis azt érzékeli, hogy folyamatos feszesség áll fenn, az ín elveszti rugalmasságát, emiatt tulajdonképpen folyamatosan tépi azt a pontot, hol a csonthártyához tapad, ami végül gyulladáshoz és fájdalomhoz vezet.
Amennyiben ez a terhelés huzamosabb ideig fennáll, a szervezet elkezdi megerősíteni ezt a pontot, hogy megőrizze a stabilitást, és így kialakul a csontfelrakódás, tehát a sarkantyú.

Hallux-valgus, közismert nevén: bütyök

A bütyök és az azzal járó fájdalom nagyon sok ember életét megnehezíti. Ilyenkor a láb statikája megbomlik, a harántboltozat lesüllyed. A lábfej szétterül, a nagylábujj, a kettes ujj, a lábközépcsontok eltávolodnak egymástól. A nagylábujj távolító izom gyengesége, alulműködése miatt az öregujj befelé fordul, mert a rövidült ín behúzza.
Ettől dominánssá válik, kiemelkedhet a középcsont, dörzsölődhet, irritálódhat, s ugyanazon mechanizmus mentén, mint az előbb említettem, csontfelrakódás is kialakulhat.

Kalapácsujj

Sokszor jár együtt a bütyök kialakulása a kalapácsujj megjelenésével. Ilyenkor a láb megváltozott statikája miatt megemelkedik a második lábujj, hogy a befordult nagylábujjnak legyen elegendő helye.

Megoldás a lábfájásra: a mozgás

A lábfejünkkel, talpunkkal kapcsolatos probléma nem magától alakul ki. Okozhatja például a nem megfelelő testtartás, a túlzásba vitt alsó végtagi sportterhelés, a túlsúly, vagy a nem megfelelő lábbeli tartós viselése. A megoldást ne a csodaszerektől várjuk, hanem az aktív mozgásterápiában és az életmódunk változtatásában keressük.

Mezítláb járni egészséges

A talpunk számára a legjobb a természetes, egyenetlen talajon való mindennapos mezítlábas sétálás/tornázás lenne. Ez ugyanis fejleszti az izomrendszert és a talp érzékelését. Manapság viszont nagyrészt egyenes, kemény talajon, sokszor merev talpú cipőben járunk. Ezt rendszeres talp tornával kompenzálhatjuk. A gyakorlatok a videóban megnézhetők.

Tornáztassuk talpainkat is! – videó megtekintéséhez kattintson.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője