Elgondolkodtató és megdöbbentő az a dokumentumfilm, amely az utóbbi évtizedek nagyobb amerikai ételmérgezés-járványait tárja fel. A Megmérgezve – A Poisoned: The Dirty Truth About Your Food című film hangsúlyozottan az Egyesült Államokról szól, de azt hiszem, minden ország és minden generáció találhat benne tanulságos összefüggéseket, és inspirációt a figyelmesebb, megfontoltabb táplálkozásra.

Fókuszban a figyelmesebb, megfontoltabb táplálkozás

A film alapját Jeff Benedict amerikai író azonos című, ismeretterjesztő, dokumentarista könyve adta, amely nagy siker volt az Egyesült Államokban. A könyv részletesen feltárta az 1993-as E. coli fertőzés okait, terjedését, és megszólaltatott érintetteket. A 2023-as dokumentumfilm ennek nyomán haladva tárja fel előbb a gyorséttermi húsok, majd a saláták, végül pedig a tojás és a mogyoróvaj okozta problémákat.

A film azt mutatja be, mire kell figyelni ezek fogyasztásánál és elkészítésénél.

Az első kérdés az Odaadó Portál idősebb olvasóiban nyilvánvalóan az lehet, hogy ez mennyiben érint minket, a magyar, 50 év feletti korosztályt? Sajnos elmondható, hogy a gondatlan élelmiszertárolás Európában is megtörténhet. Még akkor is, ha a kontinensen az amerikainál sokkal szigorúbb tárolási szabályozások vannak.

A coli- vagy a szalmonella-fertőzések: az idősek a legveszélyeztetettebbek

Ezért nekünk kell megfelelően eljárnunk, mielőtt ételeink a tányérunkra kerülnek. Ráadásul a legfiatalabb és a legidősebb korosztály a legveszélyeztetettebb a coli- vagy a szalmonella-fertőzések kapcsán, hiszen nekik okozhatják a legnagyobb kárt ezek a kórokozók a gyomor- és bélrendszerből kiindulva, átterjedve a test többi részére.

A film gyakorlati üzenetei a legfontosabbak. Ha az ember hústerméket vásárol, azt alaposan, hosszan, forró vízben kell lemosnunk, nem csak éppen leöblíteni. Hiszen lehet, hogy a kórokozók az öblítés miatt megmaradnak a mosogatónk környékén. Ezek után pedig magas hőfokon, hosszan kell sütnünk-főznünk a húst. Az Egyesült Államokban a fertőzések hatására a hatóságok 68 fokban állapították meg a sütési hőmérséklet minimumát.

A mosatlan zöldségek is veszélyforrást jelentenek

Sajnos a saláták kapcsán is számos veszély merül fel. A filmben több szakértő is kiemeli: ma már a gyorséttermekben a hússütési szabályok szigorítása miatt nem a húspogácsa, hanem sajnos a zöldség a veszélyesebb. Azt is tudjuk, hogy az előrecsomagolt, zacskós saláta mixeket általában mindenféle tisztítás nélkül tesszük tányérjainkba. Ezeknél a termékeknél – amelyek java része több országot is megjár, mire az asztalunkra kerülnek – talán az a legjobb megoldás, ha nem vesszük meg őket, hanem mi magunk készítjük el. Célszerű olyan alapanyagokból dolgozni, amelyek eredetét legalább nagyjából ismerjük. Például a helyi piacról, ahol személyesen ismerjük az eladót és el tudja mondani nekünk, hogy honnan van a termék, amelyet értékesít.

Természetesen ennél már csak egy jobb módszer van, ha a zöldséget-gyümölcsöt magunk állítjuk elő, de az ehhez való körülmények és az idő nem mindenkinek áll rendelkezésére.

Megdöbbentő adatok az amerikai tojásról

A tojással kapcsolatos – a filmben kiemelt – vizsgálati adatok szintén megdöbbentőek voltak. Egy nagyobb vizsgálat során a különféle származási helyekről érkezett tojások 29 százaléka, tehát majdnem minden harmadik enyhén vagy erősebben szalmonellafertőzött volt. (Külön szomorú, hogy az egyik cég, amelyik beengedte a forgatócsoportot a telepjeire, nagyobb százalékban produkálta a fertőzéseket, mint azok, akik elzárkóztak a forgatástól). Nem kérdés, hogy nekünk, magyar fogyasztóknak itt is az a legjobb megoldás, ha őstermelőtől vásárolunk. Olyan embertől, akinél akár meg is nézhetjük, hogy milyen körülmények között dolgozik.

A biztonságos élelmiszer forrása a megbízható termelő

Ha summázni akarnám azt, hogy a film üzenete szerint mi a legjobb megoldás arra, hogy elkerüljük a különféle, ételek okozta gyomor- és bélrendszeri fertőzéseket, akkor – bármennyire is nehéz ezt kimondani – idősebb, de fiatalabb korban is az a megoldás, hogy házi kosztot készítünk, és megbízható eladóktól vásárolunk. Sajnos a fast food-termékek fertőzésveszélye nagy, akkor is, ha Európában ezeket szigorúbban és gyakrabban ellenőrzik. Vigyázzunk magunkra, és 50 év felett ne csak azzal foglalkozzunk, hogy rendszeresen mozogjunk, hanem arra is, hogy mit eszünk meg, s az étel, ami az asztalunkra kerül, honnan származik.

A Megmérgezve – A Poisoned: The Dirty Truth About Your Food című film a Netfilxen érhető el.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

2023 őszén mutatta be a Netflix-csatorna, és még ma is a népszerűbb filmek közé tartozik a Nyad című életrajzi film, amely valós tényeken alapul, de művészi feldolgozásban, remek szereposztással került a nézők elé. Az Elizabeth Chai Vasarhely és Jimmy Chin által  rendezett, százhúsz perces fimdráma főhöse valós személy, Diana Nyad, aki gyermekkorától kezdve úszó volt, és még ebben az életszakaszában állt át a hosszabb távokra. Diana 64 évesen valósítja meg élete célját, és ötödik (sőt, ha egy ifjúkori kísérletét is ideszámítjuk: hatodik) kísérletre, 110 mérföldet folyamatosan, kitartóan egy hajó mellett úszva, ún. cápaketrec nélkül Kubából átjut Floridába. 

A szivet melengető, inspiráló, lélekemelő történet első látásra „rendben van” – igen, arról szól, hogy „never too late”, azaz időskorban is megvalósíthatóak az álmaink, és megeshet, hogy sokszor egy-egy területen még jobb eredményt is fel tudunk mutatni, mint fiatalabb korunkban. Ennek az oka természetesen nem az izmaink erejében vagy agyunk gyorsaságában van, hanem a kitartásban, a lelki erőben és a tapasztalati (krisztallizált) intelligenciában, amellyel nyilvánvalóan sokkal jobban be tudjuk osztani az erőnket. 

Alaposabban elgondolkodva a filmen azonban más következtetésekre is juthatunk. Mit vállalt Nyad? Egy olyan fizikai megpróbáltatást, amelyet harmincas évei közepén sem tudott megoldani, nem a cápaveszély és nem a hatalmas hullámok, hanem fizikai és lelki ereje összeroppanása miatt. Ki kell mondani, hogy nem véletlen az – a film mögötti valóságban sem! – hogy Diana Nyadnek csak hatvan év felett csak ötödikre sikerült a próbálkozás, egy komoly egészségügyi és navigációs csapattal, a digitális technika segítségül hívásával, és egy fantasztikus, odaadó baráttal. Bizonyára sokan tudják azt is, hogy számos szervezet azóta is vitatja az átúszás szabályosságát is. A teljesítmény hitelességét nem megkérdőjelezve felmerülhet bennünk a kérdés: tényleg életünk céljait, ha tetszik, bakancslistánk tételeit valóban úgy kell kidolgoznunk, hogy abban olyan teljesítmények legyenek, amelyek megvalósítása során tartós betegséget szenvedhetünk el vagy akár meg is halhatunk? A válasz gerontológiai szempontból az egyértelmű nem: olyan célokat kell és érdemes kijelölnünk, amely fizikai vagy szellemi vagy lelki megerőltetéssel, de reálisan elérhetőek. A test, a lélek és a szellem kampányszerű erőltetése még egy edzett ember számára is erősen „visszaüthet”, másképp fogalmazva: szerencsés az, akinek egy ilyen megerőltetés után nem lesz maradandó károsodása. 

Nyad története tehát inspiráló, de tanulságait reálisan kell levonni. Igen, rendszeresen mozgassuk magunkat, ápoljuk lelkünket, és gyakoroljuk szellemünket hatvan és hetven és felett is. Azonban ne higgyük azt, hogy az idő múlását zárójelbe téve azt kell, és azt lehet megvalósítanunk, mint harmincéves korunkban. 

A gerontológia ún. gerontechnológiai területe megdöbbentő sebességgel fejlődik: lehetséges, hogy idővel az elhasználódott szervek pótlása és a tönkrement agyi területek reaktiválása gyors és általános gyakorlat lesz, ekkor valóban igaz lesz gyerekkorunk slágerének címe: „forever young” (örökké fiatal) – 2024-ben azonban még messzemenőkig nem tartunk itt. Éppen ezért a gyakorlásaink/edzéseink közben vigyázni kell testünkre, lelkünkre és szellemünkre, reális célok kitűzésével, megfontolt, határozott, de kis lépésekkel. Ez a mi munkánk és nem is kevés…

Dr. Jászberényi József

Visszaforgathatjuk-e az idő kerekét? Megfiatalodhatunk-e olyan műtéti eljárásokkal, ahol másoktól – hozzátartozónktól, de akár tőlünk távol élő, idegen emberektől – kapunk ehhez fiatal sejteket vagy egész genetikai szakaszokat? Ezt a kérdést vizsgálja a Paradise című tudományos-fantasztikus film, amely a 21. század közepén játszódik Berlinben és Litvániában.

Létezhet-e a jövőben az a megoldás, hogy genetikailag, más donorok révén „frissítenek fel” vagy éppen fiatalítanak meg embereket?

A filmben egy globális cég, az Aeon vezetője rájön, hogy hogyan adja vissza az embereknek – akiknek erre pénzük van – a fiatalságukat. A módszerének a lényege, hogy a rendkívüli módon hasonló genetikai állományú emberek között hajtanak végre műtéti eljárással „genetikai frissítést”. Az idősebb alany friss genetikai állományt kap a fiatalabbtól. A műtét után a fiatalabb megöregszik (az eljárás előtt aláírt szerződésben szereplő évek számával), az idősebb pedig megfiatalodik.

Az eljárás a cég jóvoltából szinte az egész világon virágzik, Európában különösen. Itt szép számmal akadnak, akik szívesen adnak éveket pénzért cserébe, és olyanok is, akik hajlandóak busás árat fizetni a fiatalságért. 

A cég pedig „továbbfejleszti” az üzletet. Bankokkal szövetkezve olyan kölcsönszerződést dolgoznak ki, ahol már évekkel is lehet fizetni. Ha az ember elmarad a fizetésekkel, akkor a bank nemcsak a házra, az autóra vagy éppen az illető bérére teszi rá a kezét, de az adós megfelelő évekkel is tud fizetni. A készséges bankok erre pontos táblázatokat dolgoznak ki. 

A történet főhőse és annak felesége egy ilyen adósságcsapdába keveredik, amelyet egyébként az Aeon igazgatónője állít nekik. Ugyanis megdöbbentő genetikai hasonlóság van közte és a főhős fiatal, orvos felesége között. A házaspárt szinte belehajszolják, hogy hitelre vásároljanak drága lakást, és a hitelszerződésben ott van az apró kis záradék, hogy évekkel is tudnak fizetni.

A lakás leég, mindenük odavész, a pár anyagi csődbe kerül. Törleszteniük kell a hitelt az éveikkel. A műtét során az asszony 40 esztendővel lesz idősebb, az igazgatónő pedig pontosan ennyi évvel fiatalodik a genetikai átvitel jóvoltából. 

A történet végét nem „lövöm le”, érdemes megnézni a befejezést a Netflixen. Mindenesetre érdemes körüljárni a kérdést: létezhet-e a jövőben az a megoldás, hogy genetikailag, más donorok révén „frissítenek fel” vagy éppen fiatalítanak meg embereket?

Ma még többnyire korlátozott hatásfokkal, de végezhetők génterápiás eljárások

Annak ellenére, hogy a dolog elvileg nem lehetetlen, megnyugtatásul le kell szögezni, hogy a génsebészet ma elsősorban nem mások genetikai állományának páciensbe töltésével foglalatoskodik, hanem a hibás génszakaszok minél korábbi kijavításával. Ezért létezik ma már embrionális génsebészet, ami az igazi jövő. Ennek az a lényege, amit a szó is pontosan takar, hogy az anyaméhben lévő embrióból vesznek genetikai mintát, s ha ott azt látják, hogy valamilyen, genetikai alapú betegségre hajlamos lesz, azt megpróbálják különféle anyagok embrióba juttatásával „kijavítani”. Így az életidő rendkívüli módon megnövekszik, és az élet egészségügyi minősége is erősen megjavul. 

Ugyanez a helyzet a gyerekeknél vagy a felnőtt embereknél, ahol ma még többnyire korlátozott hatásfokkal, de végezhetők ilyen gyógyszeres vagy műtéti, javító génterápiás eljárások. A jövő pedig nyilvánvalóan az, hogy egyes genetikai szakaszok egyszerűen kijavításra kerülnek, s így az illető meggyógyulhat az adott betegségéből, ha annak genetikai alapja van. Ez pedig az öregedést is természetszerűleg lassítja. 

Akármelyik irányt is elemezzük, teljesen világos, hogy nem a donoros megoldás a ma követett és a jövőben követendő út, tehát a filmben vázolt jövő nem reális – ebből a szempontból. Az viszont mégis értéke a Paradise című filmnek – és minden ilyen, fontos témákat választó tudományos-fantasztikus műnek – hogy ráirányítják az emberek figyelmét a jövő fontos területeire, és az emberek utánaolvasnak és tájékozódnak, s így alaposabban megismerik a fantasztikus, tudományos eredményeket.  

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Szinte minden évben visszatérek Olaszországba. Idén a toszkánai Sienában jártam, ahol megfordultam az óvárosban található idősek otthonában is. Ott is azt tapasztaltam, amit Olaszországban mindenhol: nagyon kevés az elhízott ember, nemcsak a felnőttek között, de az időseknél és a gyerekeknél is. Hogyan csinálják?

Mediterrán életmód: nem hóbort, kultúra!

Olaszországban járva az idősebbek körében nagyon sok dohányzó embert látunk. A figyelmes szem azt is észreveheti, hogy sokan ott ülnek a kocsmák padjain és órákon át beszélgetnek, miközben a helyi borokat, az északi régióban pedig a söröket fogyasztják. A fiatalok körében az Aperol Spritz hódít. Arról nem is beszélve, hogy Olaszországban mindenki kávézik – reggeltől kora délutánig. A szó szoros értelmében tehát nem az egészséges életmód megszállottjai. Mégis: kevés az elhízott vagy túlsúlyos ember, Közép-Európával összevetve különösen. A fura ellentmondásra a legfontosabb válasz egy kifejezés: a mediterrán diéta. Nem szakkönyvek és tévéműsorok hirdetik, hanem a kultúrájuk alapvető része, így nőnek fel, ezt öröklik szüleiktől és nagyszüleiktől.

Az vagy, amit megeszel.

Az 1950-es években egy nemzetközi dietetikai kutatócsoport hét különböző országban – Finnországban, Görögországban, Olaszországban, Japánban, Hollandiában, az Egyesült Államokban és a volt Jugoszláviában – több ezer középkorú férfit kezdett vizsgálni. Azt kutatták: étrendjük és életmódjuk hogyan befolyásolja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Hamar észrevették, hogy a Földközi-tengert körülvevő országokban élő emberek egészségesebbek voltak, mint a gazdagabb, nagyobb jómódban élő országokban élők. Sokkal alacsonyabb volt a krónikus betegségek aránya, magasabb volt a várható élettartam, kevesebb volt a cukor- és koleszterinbeteg, annak ellenére, hogy sokkal kevésbé és drágábban fértek hozzá az egyébként rosszabb egészségügyi ellátáshoz.

Nagyon hamar kiderült, hogy a fő ok az étrendben rejlik. A mediterrán országokban élő emberek jobbára növényi (zöldség- és gyümölcs) alapú táplálkozást folytattak. Az olaszok és a görögök asztalán ma is elsősorban ezek kapnak helyet a rengeteg hal mellett.

Az étrendjükben gyakran elfordulnak a hüvelyesek és a csonthéjasok, ugyanakkor kevés az állati zsiradék. Nagyon sok salátát fogyasztanak, amelyet jellemzően olívabogyóval vagy az általánosan használt  olívaolajjal ízesítenek. Az olaszok természetesen használják a mozzarellát, de csak mértékkel. A sajtoknál maradva: nem a zsíros, „folyós” sajtokat kedvelik, hanem a keményebbeket. Szintén jellemző, hogy egyszerre mindig keveset esznek. Teljes hiányzik az étkezési kultúrából a több fogásos lakoma, a „trakta”, ami Közép-Európában szinte általános.

Az olaszok és a görögök nem is tudták, hogy ők sajátos diéta szerint élnek

A már említett kutatások alapján 1960-ban Ancel Keys amerikai kutató alkotta meg a ma „mediterrán diétaként” ismert fogalmat. Mit jelent ez pontosan a sok évszázados mediterrán étkezési kultúrák szempontjából? Ma már világos, hogy az olaszok és a görögök nem is tudták, hogy ők sajátos diéta szerint élnek. Egész egyszerűen ösztönösen gyakorolták az egészséges táplálkozást! Ha egy átlagos olaszt megkérdezünk, hogy miért így eszik, nem azt mondja, hogy azért, mert ez egészséges, hanem azért, mert ezt így kell. Így tanulta a szüleitől és a nagyszüleitől. Minek zsírral főzni; miért kell fehér cukorral bombázni az ételeket; miért kellene a tésztát vastagra sütni; minek kell két tányérral megenni az ételből? – kérdezne vissza, teljes joggal.

A magyar étkezési kultúra másra helyezi a hangsúlyt

A magyar étkezési kultúra szempontjából fontos, hogy az étel minél finomabb és laktatóbb legyen. A félreértések elkerülése érdekében szögezzük le: ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a mi étkezési kultúránk rosszabb vagy jobb lenne. Egyszerűen más. Ezért nekünk meg kell tanulnunk, hogy az étrenddel is vigyázzunk a magunk és a családunk egészségére. Érdemes legalább kipróbálni egy-egy megoldást a mediterrán konyhákból és rájövünk, hogy ezekkel is lehet finomat és laktatót készíteni, s ezzel együtt vigyázunk az egészségünkre is!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Sokszor mentik fel magukat az emberek a rendszeres sporttevékenység alól különféle egészségügyi okokra hivatkozva. De valóban létezik olyan betegség, állapot, amely teljes mértékben kizáró tényező lehet? Ebben a cikkben a leggyakoribb ilyen eseteket vesszük sorra, és vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeket kínálhat a mozgás.

Először is fontos leszögezni, hogy minden életkorban, de kifejezetten a szenior korosztályban bármilyen rendszeres fizikai aktivitás megkezdése előtt ajánlott egy orvosi konzultáció, hogy az aktuális állapotot figyelembe véve biztonsággal végezhetők legyen a sporttevékenységek. Jó esetben az orvos még javasolni is fogja a rendszeres fizikai aktivitás beépítését a mindennapokba – ha addig az hiányzott. 

Ez az előzetes konzultáció nem csak az esetleges veszélyek miatt fontos, hanem épp ellenkezőleg. Sok esetben lehet szükség idővel például a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek vagy az inzulin adagok változtatására, ugyanis ezekre is pozitív hatása van a mozgásnak. 

Nézzük most azokat az egészségi problémákat, amelyek leggyakrabban kerülnek szóba a szenior korú sportolással kapcsolatban, és amennyiben szükséges, milyen szakemberhez célszerű fordulni. Az alábbi ajánlásokat gyógytornász, házi orvos és geriáter (az időskori betegségek tudományával foglalkozó) szakorvos is alátámasztja.

Oszteoporózis

Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy csontritkulás esetén veszélyes a mozgás (most tekintsünk el az elesés következtében kialakult csonttörésektől). A mozgásszervek ugyanis annál egészségesebbek, minél többet és változatosabban használjuk őket. A csontszövet esetében a függőleges irányú mozgások mind jótékony hatással bírnak, vagyis, ha gravitáció ellenében kapnak terhelést. Ilyen mozgás lehet például a tánc, a torna, erősítő jellegű tréningek vagy éppen a séta.

Természetesen a csontritkulás különböző stádiumaiban bizonyos mozdulatokat egyénre kell szabni, érdemes mozgásterápiás szakemberrel konzultálni, de tudunk kell, hogy a csontritkulás egyik legjobb ellenszere a mozgás!

Gerincsérvekkel kapcsolatos tünetek

A már súlyosabb tüneteket okozó állapotok esetén (pl. zsibbadás, érzés kiesés, vizelettartási vagy ürítési probléma) gyógytornászi, orvosi kompetencia szükséges.

Legtöbb esetben viszont az a tapasztalat, hogy egy bizonyos életkor felett nincs anatómiai értelemben vett egészséges gerinc. Egy viszont biztos: az inaktivitás, a mozgástól való félelem elmerevíti a gerincet. Pedig akár a megelőzés a cél, vagy éppen egy műtét utáni rehabilitáció, a gerinc rugalmasságára kell törekednünk, amit szintén változatos, harmonikus mozgásokkal érhetünk el, s ha a gerincünket csigolyáról csigolyára minden irányba rendszeresen átmozgatjuk. 

Szív- és érrendszeri problémák

Az aerob jellegű mozgások, mint például a séta, futás, tánc, úszás, jótékony hatással vannak a szív-és érrendszer állapotára is. Mozgás hatására ugyanis javul a szív működése, a keringés, felélénkül a véráramlás.

Ezek mellett orvosi, geriáter szakorvos véleménye szükséges minden kombinált szív és légzőrendszeri elégtelenség, a koszorúér elégtelenség és ritmuszavar esetén.

Légzőrendszeri problémák

Sportolás során a szervezet oxigénigénye erőteljesen megnő, ezért orvosi konzultációra van szükség COPD, asztma vagy tüdőtágulat estén. Viszont megfelelő légzőgyakorlatokkal és tudatos jelenléttel ezek mellett az állapotok mellett is végezhetők alacsonyabb intenzitású mozgások. A különböző légzőtornák nagyon jó hatással vannak a gerinc és bordakosár átmozgatására, a légcsere mennyiségének növelésére, és arra, hogy egy-egy légvétel során több oxigén jusson a vérbe és onnan a sejtekbe.

Inzulinos cukorbetegség

Ezesetben mindenképpen szükséges a kezelőorvossal való egyeztetés, és az, hogy a foglalkozásvezető tudjon az állapotról, a mozgásprogram megfelelően legyen időzítve.

A mozgásra pedig ezesetben is gyógyszerként tekinthetünk, melyről részletesebben egy korábbi cikkben írtam. 

Súlyos egyensúlyzavar, szédülés 

A szenior korosztály egyik leggyakoribb problémája az egyensúly zavara, illetve a szédülés. Ennek hátterében sok tényező állhat, ezért a biztonságos mozgás érdekében egyéni foglalkozás javasolt, bizonyos esetekben orvosi kivizsgálás lehet szükséges. Az otoneurológia az egyensúlyszerv vizsgálata, szédüléssel járó tünetek diagnosztikája. Sokszor viszont a rendszeres átmozgatás és a testhasználat fejlesztésével már javítható az állapot, valamint célirányos egyensúly tréning gyakorlatokkal. 

Akut ízületi gyulladás, krónikus lábszárfekély

Ezesetben a klasszikus értelemben vett sportolás nem ajánlott, de széken ülve, a lábak tehermentesítésével kellemes átmozgató tornák végezhetők, vagy akár légzőtornák. 

A fent leírtak általános ajánlások, ezért fontos, hogy érezzük és hallgassunk testünk jelzéseire, optimális esetben egyéni konzultáció, állapotfelmérés után javasolt a testedzés megkezdése az aktuális egészségi állapotnak és képességeknek megfelelő mozgásforma, terhelési szint kiválasztásával. 

Az óvatos kezdés, mérsékelt terhelés biztonságot adhat, hogy ha van addig fel nem ismert probléma, akkor időben megtörténjen az orvosi kivizsgálás. A megfelelő együttműködéssel pedig mindenki számára elérhető a rendszeres sportlás egészségfejlesztő hatása. 

Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó támogató szakértője

A bemelegítés a sportfoglalkozások egyik legfontosabb alappillére, mégsem kap sokszor kellő hangsúlyt. Gyakran inkább az edzésprogram fő részére koncentrálnak, pedig, ha nincs megfelelően felkészítve a test és az idegrendszer, az sérüléshez és a teljesítmény romlásához vezethet. Nézzük most meg, mit is jelent a bemelegítés, és milyen fontos szerepe van a mozgásos tevékenységek során.

Mit jelent pontosan a bemelegítés?

A bemelegítés a szervezet és a teljes test sokoldalú átmozgatását jelenti minden mozgástartományban. A jól felépített bemelegítés fizikai és pszichés felkészítés az aktuális tréningre, hozzásegít a megfelelő teljesítmény eléréséhez, és megelőzi a sérüléseket.

„A bemelegítés célja az általános biológiai-fiziológiai, pszichikai készenléti állapot megteremtése a fokozottabb munkára, edzésterhelésre.”¹

A bemelegítés során változik, fokozatosan nő a szervezet energiafelhasználása, az izmok hőmérséklete, a hajszálerek tágulnak, a szívműködés és a légzés fokozódik és nő a pulzusszám is. Valamint nő az idegrendszer terhelhetősége és javul a koordináció. 

Mire kell figyelni a bemelegítés felépítésénél?

A fokozatosság kulcsfontosságú ezesetben, hiszen a testnek és az idegrendszernek is alkalmazkodnia kell a megváltozott terhelési szinthez. A mozgásokat a résztvevők életkorához, edzettségi szintjéhez kell igazítani, hiszen bizonyos állapotok esetén hosszabb átmozgatásra lehet szükség. Emellett arra is figyelni kell, hogy milyen sporttevékenységet fogunk végezni, hogy a specifikus mozgásokat is építsük be a bemelegítés folyamatába. A mozgások mellett az idegpályákat is be kell járatni, fel kell frissíteni az ideg-izom kapcsolatokat. 

A bemelegítés jótékony hatásai

A leggyakrabban hangsúlyozott ilyen hatás a sérülések megelőzése. Ennek a hátterében a vérkeringés emelkedése áll, a fokozatosan megkezdett, kis intenzitású mozgások által.

A szervek között átrendeződik a vérkeringés, az ízületekben, izmokban növekszik a folyadéktartalom és a hőmérséklet, ezáltal rugalmasabbá válnak a szövetek, javul az oxigénellátás. (Az egyéb szervek működése háttérbe szorul, pl. bélrendszer, vese.)

A légzőrendszer felkészítésével a helyes légzés szintén segíti a szövetek oxigénellátását, illetve a teljesítmény fokozásában is meghatározó szerepe van.

Az ízületek mozgástartománya fokozható a megfelelő mobilizálás által.

Ha minden ízületet minden irányba átmozgatunk, az segíti az ízületi folyadék termelését, ami egyrészt védi a csontvégeket beborító porcot, másrészt segíti az ízületek akadálytalan mozgását.

Az iderendszert felébresztő gyakorlatokkal újra bejárathatók azok a pályák, amelyek a sportágra jellemző mozdulatsorok végrehajtásához szükségesek. Ez főleg a bonyolult mozgásoknál fontos. Így javul a koordináció, a testtudat, biztonságosabb és hatékonyabb lesz a mozgás.

Összegezve tehát a bemelegítéssel tudjuk megalapozni a biztonságos és hatékony mozgásfejlődést. Kulcsfontosságú a fokozatosság betartása, a változatos, minden testrészt megmozgató gyakorlatok végzése, az adott foglalkozásra való hangolódás testi és pszichés szinten, hogy ne csak testben, de mentálisan is megérkezzünk és jelen legyünk egy-egy foglalkozáson.

¹ Dr. Derzsy Béla.2009.92.

Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó támogató szakértője

Nagy visszhangot váltott ki mind a tudományos, mind a szélesebb közvéleményben az a kutatás, amelynek eredményeit az International Journal of Molecular Sciences folyóiratban 2023 augusztusában adtak ki. A négy amerikai kutató jegyezte tanulmány szerint a mikroműanyagok rekordgyorsasággal terjednek az egerek szervezetében, és aggasztó viselkedési és egészségi változásokat okoznak. Sajnos, nagy valószínűséggel ebből arra lehet következtetni, hogy az emberek kapcsán is hasonló eredményekre jutnak majd a kutatók.

Mikroműanyagok: mindenhol ott vannak

Mikroműanyagoknak az 5 milliméternél kisebb műanyag részecskéket nevezzük, amelyek Földünk legelterjedtebb és legelterjedtebb szennyezőanyagai közé tartoznak. Mindenhol ott vannak: eljutnak a levegőbe, a vízbe és az élelmiszerekbe és azok csomagolásába egyaránt (utóbbiban vannak jelen a legnagyobb koncentrációban). A legfrissebb amerikai kutatások kimutatták, hogy a mikroműanyagok gyakorlatilag ugyanolyan sebesen és széles körben beszivárognak az élőlények szervezetébe, mint a környezetbe, a velük szemben védő mechanizmusaink nagy része gyakorlatilag hatástalan.

A Rhode Island-i Egyetem kutatói három héten keresztül fiatal és idős egereket tettek ki az ivóvizükbe kevert különböző mennyiségű mikroműanyagok hatásának. Ez azt is jelenti, hogy nem is foglalkoztak a levegőből vagy az ételekből bejutó mikro- és nanoszemcsékkel, csak arra koncentráltak, amit tudatosan ők juttattak be.

Aggasztó eredményekre lettek figyelmesek a kutatók

A kutatók észrevették, hogy a kisállatok a megszokottól jelentősen eltérően kezdtek mozogni és viselkedni, tüneteik nagy hasonlóságot mutattak az Alzheimeres betegek tüneteivel. Az is világos volt, hogy ugyanolyan műanyagszennyezésnél az idősebb egereknél a tünetek sokkal jobban jelentkeztek.

„Számunkra ez nagyon különös és meglepő volt. Annál is inkább, mert egyáltalán nem nagy dózisú mikroműanyag-ártalomról volt szó, és ráadásul csak rövid időtartamon belül figyeltük ezeket a változásokat” – mondta Jaime Ross gerontológiai kutató.

Az állatok felboncolása után a kutatók azt is észrevették, hogy a mikrorészecskék gyakorlatilag minden szervben elkezdtek felhalmozódni. Ha az illető egyednek gyengébb volt a májműködése, akkor a felhalmozódás fokozottan jelentkezett. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a műanyagok jelentős része gyakorlatilag zavartalanul kering a szervezetben, azaz nem távozik az emésztőrendszeren keresztül. Ami még meglepőbb volt, hogy ezek a részecskék az agyba is bejutottak, és minden bizonnyal ezek okozták az Alzheimerhez hasonló tüneteket (pl. az ún. GFAP-fehérjeszint megváltoztatásával).

A műanyagok drámai terjedése lehet az egyik fő oka a demenciabetegségek robbanásszerű növekedésének?

Természetesen nem mondható ki, hogy a műanyagok drámai terjedése is lehet az egyik fő oka a demenciabetegségek megdöbbentő felszaporodásának. Ehhez előbb az emberek leleteit és agyműködését is meg kell megvizsgálni, minél nagyobb számban. Ez pedig bizonyosan több év kutatási munkát jelent. Viszont nem lenne meglepő, ha pár évtizeden belül a mikroműanyagokat tartalmazó termékektől (palackok, fóliák, stb.) kifejezetten óvnák az idősebbeket.

Mivel jelenleg annyit tudunk biztosan, hogy a műanyagok nemcsak a környezetet szennyezik, hanem különféle szervezeti károsodásokat okoznak, érdemes odafigyelni arra, hogy a lehető legkevesebbet érintkezünk ezekkel az anyagokkal. Ebben az Európai Unió is segít minket, amely már kisgyermekkortól a műanyagmentes életre nevel minket, és számos ilyen projektet támogat. Olvassunk utána ezeknek a dokumentumoknak és lehetőségeknek, és járjunk elől jó példával!

¹https://www.mdpi.com/1422-0067/24/15/12308 

²https://youth.europa.eu/get-involved/sustainable-development/life-plastic-not-so-fantastic_hu 

 

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A minap egy dunakeszi előadásom után egy nagyon érdekes kérdést kaptam egy hatvan év feletti hallgató hölgytől. Miután az előadáson beszéltem az élet négy dimenziójáról (fizikai, lelki, mentális, spirituális állapotfenntartás, javítás) azt kérdezte, hogy a fizikai dimenziónál a mozgás, a táplálkozás és a megfelelő alvás mellett említett tudatos gyógyszerszedés hogyan valósulhat meg akkor, ha Magyarországon szakorvosi rendszer van, és minden orvos a saját szakterülete kapcsán ír fel gyógyszert?

Először is a kérdezőt meg kellett nyugtatnom afelől, hogy bár nem vagyok gyógyszerész vagy praktizáló szakorvos, mégis pontosan el tudom mondani, hogy Magyarországon a szakorvosi rendszer nem azt jelenti, hogy az orvos kizárólag a saját szakterületével foglalkozik. Sokkal inkább azt jelenti, hogy amikor a beteg a rendelési időben bejön hozzá a speciális, szakterületi problémával, a gondos orvos visszafelé, az EESZT-rendszeren keresztül áttekinti a korábbi ellátásait, és rátekint a rendszeresen használt gyógyszerek listájára. (Ezeket az összefoglalókat pár éven belül nagy valószínűséggel már MI-programok fogják az orvosok számára felkínálni, s ezek az összefoglalók külön is kiemelik a legfontosabb egészségügyi problémákat). 

A felmérő-feltérképező beszélgetés során a jó szakorvos rá is kérdez erre a páciensnél. Ahol ez elmarad, és így történik gyógyszerfelírás, ott döntenünk kell, hogy maradunk-e ennél a szakorvosnál vagy esetleg választunk másikat, akár a magánegészségügyi ellátásból. 

A jó szakorvos pontosan tudja azt is, hogy az általa javasolt pár tucat lehetséges gyógyszer közül melyik milyen hatással és mellékhatással bír, s ezt többnyire el is mondja a betegnek, így a páciensnek is eszébe juthat az, hogy esetleg a felírt szer nem üti-e a többi gyógyszert vagy gyógyszernek nem minősülő készítményt, amit esetleg szintén szedünk. 

Amennyiben kételyünk van, kérdezzünk nyugodtan, de ha éppen nem alkalmas a helyzet, vagy valamiért mégsem merünk kérdezni, tudni kell, hogy ma már minden gyógyszer részletes leírása megtalálható az interneten! Nem fordulhat elő, hogy olyan gyógyszert kapunk, amelynek a hosszú, kisbetűs, dobozába tett ismertetője ne lenne hozzáférhető a neten, és ami szintén jó hír: általában a gyógyszer nevét a keresőbe írva, azonnal eljuthatunk a kívánt ismeretekhez. Így ha például azt fedezzük fel, hogy egy-egy gyógyszernél 1:1000-hez vagy 1:10000-hez lehet bizonyos mellékhatás, amellyel azonos vagy hasonló problémával már amúgy is rendelkezünk, mindenképpen kérdezzünk rá az orvosunknál: nem túl nagy-e a kockázata annak, hogy esetleg problémánk lesz. 

Nagyon fontos még a tudatos gyógyszerszedés kapcsán két dolog kiemelése. Az egyik az, hogy minden kisebb tünetre nem kell azonnal erős gyógyszert szedni. Ez nem csak azt jelenti, hogy vigyáznunk kell például az antibiotikumok gyakori szedésével, mert később, már komolyabb betegségek esetén kevésbé lesznek hatásosak, hanem azt is, hogy ha természetes gyógykészítményt, vagy gyógyszernek nem minősülő, drogériában is megkapható terméket elkezdünk rendszeresen szedni, mindenképpen konzultáljunk kezelőorvosunkkal! Különösen igaz ez a nyugtató, stresszoldó, altató termékekre, amelyek az agyunkra hatnak, s nem lenne szerencsés, ha a demenciafolyamatokat kórossá fokoznánk szervezetünkben. 

A tudatos gyógyszerszedés dimenziói természetesen sokkal tágabbak, komplexebbek, de a legfontosabb vonatkozásokat így lehet összefoglalni. Bízom abban, hogy cikkem elolvasása után még tudatosabban tudunk választani és dönteni az egyre bővülő gyógyszerarzenálban. 

Dr. Jászberényi József