Bárány Tamás író márciusban lett volna százesztendős, de csak most emlékezem meg róla, mert vártam, hogy valaki ezt szakmai körökben részletesen megteszi. Sajnos nem így történt! De egyúttal örülök annak, hogy írhatok róla, mert nemcsak mint írót, hanem mint embert is nagyon szerettem és tiszteltem a személyét és munkásságát.

Bárány Tamás életének bemutatását azzal kell kezdjem, hogy tizenöt éves korában először költőként jelentkezett, 1937-ben jelent meg az Álomváros című első önálló kötete. Költői indulásakor Szép Ernő és Babits Mihály biztatták. Azóta nyolc és fél évtized telt el, s ezalatt verseskötetei, novelláskötetei, paródiagyűjteményei, színművei és főleg regényei révén ismerték meg az olvasók. Önéletírásában azt vallja, hogy: „legelsőbben regényírónak tartom magam”, s ezt a regényei bizonyítják is. Költőként József Attila, a prózaírók közül Mikszáth, Kosztolányi és Móricz Zsigmond szolgáltak számára írói példaképül. Első nagy sikerét az És megindulnak a hegyek című kisregényével, s jóval később, már beérkezett és elismert nagy regényíróként pedig a Város esti fényben álszociográfiával, majd idősebb korában, Aki feltámadott című regényével érte el.

1966-ban jelent meg Tengerparti nyár című novelláskötete, amelyben a realizmus szintjén ábrázolta a társadalmi és emberi problémákat. A kötetben megjelent novellák mind más-más stílusban íródtak, ezáltal mindegyik rendkívül olvasmányos: a könnyed társalgási stílustól a felületes erotikáig, a szentimentális beállítottságú hangvételtől a poénra irányultságig mindenki megtalálhatja olvasás közben a számára legkedvesebb elbeszélői stílust. Az egyik kedvenc kisregényem tőle, a Velünk kezdődik minden című, amelyben Bárány Tamás az ifjúság egy fajtáját ábrázolta. Megállapíthatjuk, hogy Bárány Tamás könnyeden ír, ám művei mégsem felszínesek. Szellemesen és vonzóan tudott elbeszélni. Az Emberi hang című műve az olvasók számára tartalmas és elgondolkodtató olvasmányt jelent. A férfi Názáretből című regénye életművében az a mű, amelyben művészi fantáziájával tárja elénk, vagyis teremti meg Jézusnak, a valóságos embernek az életét, ahogyan azt realista íróként elképzelte. A szerző ebben a művében is megcsillogtatja mindama művészi erényeit, amelyekkel eddig is megfogta olvasóit: remek szituációteremtő képességét, az élőbeszédet utánzó pompás párbeszédeit, és mindenekelőtt gondolatgazdagságát. Egyik jellegzetes és jelentős írói erénye volt a groteszkre és a szatírára való hajlam.

Szépírói munkássága mellett könyvkiadói szerkesztőként is dolgozott; a háború után fellépő írónemzedék egyik legérdemesebb szerkesztő-tehetsége volt. Ez nemcsak jellembeli adottságainak, hanem művészi színvonalának és kivételes minőségérzékének is köszönhető volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az író mögött több mint hatvan mű – mind önálló kötet – sorakozik! Több mint hatvanéves írói munkássága alatt meglehetősen sok műfajban próbálta ki tehetségét: írt verseket, novellákat, kis- és nagyregényeket, színműveket, esszéket és paródiákat. Nagyon elegáns, szép és intelligens ember volt.

Utolsó éveit sajnos nélkülözések között kellett megélnie, a nyolcvanadik születésnapján, élete alkonyán a kultúra felelős irányítói megfeledkeztek róla. Nem kapott semmiféle hivatalos megbecsülést, viszont művei a könyvtárak és olvasók könyvespolcain fennmaradtak az utókor számára, s ez az igazi kitüntetés. A jövő tankönyvíróinak lesz a feladata, hogy személyét és hatalmas munkásságát a következő nemzedékek számára beemeljék a tankönyvekbe és szöveggyűjteményekbe.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

Fotó: Verseghy Ferenc Könyvtár

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!

Kiss-Nemes Veronika praktizáló pszichológus és B. E. Belle írónő a szerzőpárosa annak a kötetnek, amely a nem mindennapi szerzőpáros összeállásának eredményeként születhetett meg. A szakember és laikus termékeny egymásra hatásából valósulhatott meg a Szavak: a társadalom, amelyben a káromkodás természetes, de a bocsánatkérés nem ismert című kötet.

A mindennapokban tapasztalhatjuk, hogy a sajnálom, bocsánat, köszönöm, szeretlek szavak egyre ritkábban hangzanak el. Mi lehet ennek az oka? Sajnos, ez nem véletlen, hiszen a mai társadalom jórésze sms-ben, rövidítések által, többnyire hangulatjelekkel (emojival) kommunikál egymással. Ez nagyon kényelmes, hiszen egyetlen gombnyomással kifejezhetjük, hogy mit gondolunk, mit érzünk és mire vágyunk. Ellenben azon meglepődünk, ha egyre több alkalommal megy félre a kommunikációnk, hiszen így alig érthető, mi történik velünk és körülöttünk. Feltehetjük azt a jogos kérdést, vajon miért olyan nehéz kimondani azt a szót, hogy bocsánat vagy hogy szeretlek? Ezzel együtt az is kérdéses, hogy miért hangozhat és hangzik el egyre gyakrabban durva káromkodás a közbeszédben?

Tudatosítani kellene magunkban és másokban, hogy minden szónak, amit kimondunk, nemcsak oka és érzelmi töltete, hanem lelki súlya is van. Ha tisztában vagyunk az érzelmeinkkel, akkor ezt sokkal egyszerűbben meg tudjuk fogalmazni önmagunk és mások számára. Az igazán fontos szavak elmélyült felhasználása mutatja meg számunkra az utat önmagunk, illetve mások felé. A közérthetően megfogalmazott pszichológiai elméletek mellett, a kötet gyakorlati feladatokkal és tanácsokkal látja el az olvasóit, hogy valóban rátalálhassunk saját szavainkra és azok jelentőségére. Hiszen nem léteznek kész megoldások, ugyanis az érzelmek mindenkinek a sajátjai.

A kötet egyes fejezetei egy-egy témakört járnak körül. B. E. Belle megfogalmazza a gyakorlati kérdéseit, félelmeit és aggályait, amelyekre a szerzőpáros pszichológus tagja nyújt szakmai választ. Olyan fogalmak kerülnek tisztázásra és elemzésre – többek között – mint az intelligencia, az empátia, a hűtlenség, a bocsánatkérés, az igazságérzet, a káromkodás, a hit és az akarat, a függőség, a célállítás, a hála, a hazugság, s végül a boldogság. Nagyon élvezetes olvasni ezt a különleges témavilágú és módszerű gyakorlatias könyvet. Ezt itt azért jegyeztem meg külön is, mert a pszichológiai és önismereti könyvek világában meglehetősen ritka jelenségnek számít az újszerűség, illetve a nem szokványos megközelítésmód.

Ez a kötet egy nem mindennapi önsegítő munka, emiatt merem minden kedves olvasó számára őszintén ajánlani.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!

Felsőtárkányba, a festői Tárkányi-medencébe, a Bükk hegység kapujába kalauzoljuk az Odaadó olvasóit. Ezúttal nem túrázunk, inkább egy kellemes sétát teszünk. 

Táv 2km

Szintemelkedés: 45 méter  

Felsőtárkány a következő célállomásunk. A település autóval vagy autóbusszal is megközelíthető, Egertől mindössze 6 kilométerre fekszik. A buszról leszállva (Felsőtárkány, Csárda) millió látnivaló vár minket. A falu egy valóságos ékszerdoboz a Bükk nyugati szélén.

Felsőtárkányi-tó

A környék az év minden szakában kiválóan alkalmas egy kellemes, kényelmes kirándulásra, három tanösvény közül választhatunk.  Útvonalunk a fából alakított színházi nézőtér mellett indul, mi egy kis emelkedő után a sárga jelzésen haladhatunk. Az ösvényről – rövid séta után – gyönyörű kilátás nyílik a Felsőtárkányi-tóra.

A dombról leérve a Kő-Közi tanösvényen haladunk, utunkat sziklák övezik. Az ösvény visszavezet minket a tóhoz, amelyet a sétánynak köszönhetően körbe is lehet gyalogolni és horgászatra is alkalmas. Maga a tó mesterségesen jött létre, a Szikla-forrás vizét duzzasztották fel.

Nyugati Kapu Látogatóközpont

A tó szerényen bújik meg a változatos erdőtársulások között és jó rálátást nyújt a távolban magasodó hegyvonulatokra. A partján magas fák állnak, hogy árnyékos helyet biztosítsanak azoknak, akik letelepednének egy kicsit a víz csillámló tükrét figyelni. A tó mellett található a Nyugati Kapu Látogatóközpont, amely azoknak ajánlott, akik többet szeretnének megtudni a Bükk élővilágáról és történeti kincseiről. Az épületben interaktív elemek, érintőképernyős eszközök és az évszakok változását is érzékeltető diorámák biztosítják, hogy az ismeretszerzés játékos és emlékezetes legyen.

Felsőtárkány eredete

Felsőtárkány történetét is érdemes megismerni. Az önkormányzat weboldalán található leírás szerint a  település első okleveles említése 1261-ből való, Oltarkan, illetve Feltarkan névalakban. A 14-15. században két részből tevődött össze a település, Alsó- és Felsőtárkányból. 1330 – 1335 között az akkori Felsőtárkányban épített kolostorba karthauzi szerzetesek költöztek. 1526 után a törökök elpusztították a középkori Felsőtárkányt, amely többé sohasem népesült be. 1552-ben a középkori Alsótárkányt is lerombolták a törökök, de ez a településrész 1577-től újranépesült. A 17. század végére már népes jobbágyfalu volt, és ez időben változott a neve véglegesen Felsőtárkányra.  

A település gazdasági életére olyan mértékben rányomta a bélyegét a nagy kiterjedésű erdőség, továbbá az ásványi kincsek jelenléte, amilyen fokban más településeken nem tapasztalható. Korábban a felsőtárkányi lakosok főleg fakitermeléssel, faanyag-fuvarozással, mészégetéssel és faszénégetéssel keresték a kenyerüket. Jelentős volt a kőbányászat is a településen. Főleg mészkő, dolomit és a palabányászat volt a meghatározó. Napjainkban a korábbi foglalkozások háttérbe szorultak, de néhány család jelenleg is foglalkozik mészégetéssel, faszénégetéssel.

Jó kirándulást!

Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője  

 

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!

A rendszeres testmozgás nagyban hozzájárul az egészség megőrzéséhez. Egy kiadós séta vagy egy könnyedebb túra a szenior korosztály számára is kitűnő kikapcsolódást és élményt jelent. Ezúttal a Bükkbe, a Nagy-Eged hegyre kalauzoljuk el az Odaadó olvasóit.  Aki teheti, túrázzon egyet az Eged-hegyre!  

A túra hossza: 4,3 km

Időtartam: 2 óra

Szintkülönbség: 250 m

Az Eged-hegy bemutatása 

A Nagy-Eged hegy a Bükk hegység egyik déli nyúlványán fekszik és rövid, de közepesen nehéz túraúton megközelíthető. A túra Élővilága nagyon változatos, egyedisége miatt 1978-ban természetvédelmi területté nyilvánították.

Az Eged-hegyre vezető túrán kiindulópontja az Eger- Noszvaj közti Csomós – tanya, illetve a Csomós-tanya elnevezésű buszmegálló. Itt könnyen le is parkolhatunk autóval, de érkezhetünk ide busszal is. Az egri buszállomás 15 percnyi utazással elérhető. A túra során ivóvízen kívül nemigen lesz szükségünk másra.

Az Eged-hegy túra bemutatása

A turistaúton a tanösvény jelzéseit követve, keskeny, néhol csúszós ösvényeken, kaptatókon megyünk. Érdemes odafigyelni a táblákra, jelzésekre, mert a hegyen több ösvény is van, nehogy rossz irányba kanyarodjunk le.

Bokros, cserjés rész váltogatja egymást, mígnem a Tölgyerdős részt el nem érjük. Nyári forróságban jóleső árnyékot nyújt a kirándulóknak az Eged-hegyre vezető ösvényeket övező fák hűs lombja. Utunkat színes gyíkok, apró madarak kísérik, amelyeket a tanösvény tájékoztató táblái alapján tudunk beazonosítani. A táblák segítenek a növényvilág megismerésében is.

Érdemes meg-megállni azért is, hogy az egyre szélesedő panorámát megcsodáljuk. Jó idő esetén megcsodálhatjuk a siklóernyősöket is; gyönyörű látvány a sok, színes „repülő madár” a levegőben. A Nagy-Eged hegyet a siklóejtőernyősök paradicsomának is nevezhetjük,

Felérve az Eged-hegy csúcsára, egy tisztás fogad minket, ahol óriási kereszt magasodik, amely Szent István királyunk általa alapított egri püspökség emlékére készült. A kereszt előtti mészkősziklákon megpihenve, uzsonnánkat megérdemelten elfogyasztva, megfigyelhetjük a Mátra vonulatát, a Kékestetőt és Galyatetőt is, valamint Eger városának lenyűgöző látványát.

Visszafele mehetünk a már megismert úton is, de érdemes más útvonalat választani. Például induljunk el a tisztás legmagasabb pontja felé. Itt láthatjuk a Dobó István kilátót. Ennek felújítása várat magára, így nem tudunk felmenni. Mellette tűzrakó hely padokkal. Széles, köves földúton haladunk tovább, 10 perces séta után kiérünk az erdőből. Az egri borvidék dűlői, szőlőskertjei tárulnak szemünk elé. A látvány pazar, a madarak éneke teszi teljessé az élményt. Pár perces ereszkedés után pedig Eger városának látképe bukkan elő. A cserszömörcésen végig haladva ismét erdős terület következik. Az erdőből kiérve visszaérkezünk a kiindulási ponthoz.

Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője

Fotó: Eger TV

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!

Várgesztes környékén sok izgalmas helyszín és meredek kaptatók

Várgesztes a Vértes hegység északnyugati részén, a gesztesi vár alatti völgyben meghúzódó település. A Tatabányától 17 km-re fekvő község és környéke számos látnivalót rejt: a Mária-szakadékot, gesztesi várat vagy a Zsigmond-követ. A túrát csak gyakorlott túrázóknak ajánljuk, mert több helyen meredek szakaszokon, szűk ösvényeken halad az útvonal, amely jórészt a Országos Kék Túra része.

Táv: 15,5 km 

Szintkülönbség: 440 m

Csak gyakorlott túrázóknak!

 

Várgesztesi túra első állomása: Szárliget

Várgesztesi túránkat eredetileg úgy terveztük, hogy Tatabányáról busszal megyünk Várgesztesre, hogy felfedezzük a környéket. A vonatunk azonban késett, így lekéstük a buszt, amivel Várgesztesre mentünk volna. Rövid várakozás után visszamentünk Szárligetre és innen kezdtük el a túránkat. Első pihenőnk az 1950-ben megszüntetett gazdasági kisvasút emlékhelye volt. A falut elhagyva széles kocsiúton, a régi vasút helyén haladtunk. Átkeltünk az országúton, majd az erdőben haladtunk tovább. A kis tisztások tele voltak tavaszi virágokkal.

 

Kakukkfű illata a füves domboldalban

Csákányospuszta üdülőtelepre értünk, a hídnál találtunk egy emléktáblát, amelyről megtudhattuk, hogy a 13-14. században itt volt Csákányosegyháza falu. Innen felfele baktattunk a füves domboldalon, a feltárt kis templom romjaihoz. Végig a kakukkfű illatát éreztük. Egy bekerített terület mellett elhaladva elértük az erdőt és csakhamar egy elhagyatott faházas táborhoz értünk. Tovább haladva a csákányospusztai turistaháznál tartottuk a következő pihenőt, ahol az uzsonnás dobozok is előkerültek. Jól jött a pihenő, hiszen következett a túra egyik fénypontja, a Mária-szakadék.

 

Mária-szakadék

A Mária-szakadék várgesztesi túránk izgalmas, de egyben nagy odafigyelést igénylő szakasza volt. Éppen ezért ezt a túrát csak gyakorlott túrázóknak ajánljuk! A szakadék oldalán araszolgattunk: a talaj csúszós volt, az ösvény pedig keskeny. A kiálló fagyökerek segítettek, nehogy lecsúszunk.

A mintegy fél kilométer hosszú kanyonból kiérve ismét a csodás erdőben araszolgattunk tovább. Az úton túrázókkal találkoztunk és együtt érkeztünk meg Körtvélyespuszta régi temetőjéhez. Egy hatalmas szurdokhoz értünk, bükkösök közt találtuk magunkat. A korábbi vihar következménye lehetett az a rengeteg kidőlt fa, amit láthattunk.

 

 

Vitányvár ismét meredek emelkedőkkel

Vitányvárhoz ismét emelkedőn kaptattunk. A tekintélyt parancsoló építmény gótikus, belső tornyos vár. A belső vár két lakótoronyból és az azokat összekötő 6 méter magas fallal kerített belső udvarból állt. Szabálytalan, ötszög alaprajzú belső várat falaitól 5-6 méterre egy külső várfal övezte. Kapuja nyugati irányba nézett, kútja nem volt. A lakótornyok falai még ma is 6-15 méter magasak.

A várból továbbra is a kék jelzéseket követve lefele ereszkedünk a völgybe, az út agyagos, köves. Mintegy másfél kilométert haladunk és eljutunk Szarvas-kúthoz, ahol rendezett környezet fogadott padokkal, tűzrakási lehetőséggel. A forrás azonban alig fakad. Szarvas-kút után útbaigazító táblák jelezték az irányt a Mátyás-kúthoz. Ez a forrás már bővizű, környékén pihenőhely és kulcsosház található. Innen 3 kilométer Várgesztes, amelyet táblák is jeleznek.

 

Zsigmond-kő: kilátás a szikla tetejéről

Zsigmond-kő a Mátyás-kút és Várgesztes közötti túra útvonal egyik látványossága, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tájra. Azt, hogy közel járunk a nevezetes sziklához, egy különleges fa is jelezte: a bükkfa törzsébe Zsigmond király képmását faragták, festették. Nagy izgalommal figyeltük a jelzéseket, nehogy elmulasszuk a Zsigmond -kő felé vezető utat.

A feljárat meredek, de a fák gyökerei ismét segítettek. Minden fáradtságért kárpótolt a kilátás, a panoráma lenyűgöző volt. A kopár teraszról remekül látszott Várgesztes, a Gesztesi vár, a távolban pedig Oroszlány és a kamalduli remeteség templomtornya. Leereszkedve a szurdokvölgybe még ámulatba ejtőbb volt a hatalmas, meredekfalú sziklatömb. Innen már lefelé haladtunk a köves kis ösvényen a horgásztóig, majd a várgesztesi buszmegállóig.

 

Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár állandó szerzője

Képek: Nyitókép Várgesztesi vár Forrás: www.vargesztes.hu, Körtvélyespusztai temető és a Vitányvár című kép a szerző felvétele.

 

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!

Mit érdemes megnéznünk Hollókőn és környékén

Hollókő egyedülálló Világörökségi kis falu a Cserhátban, amelyet egyszer mindenkinek látnia kell hagyományaival és kultúrájával. A hollókői kirándulást érdemes úgy tervezni, hogy meglátogatjuk „Isten tenyerét”, azaz a Kéz kilátót is. A túraútvonalon néhol meredek szakaszok is vannak.  

Táv :10 km

Szintkülönbség: 250 m  

Hollókő, a Világörökség része

Hollókőre busszal érkeztünk és utunkat Ófalu irányába vettük, amely 1987 óta az UNESCO Világörökség része. A faluban álló 67 lakóház és a templom is védettséget élvez.

Megérkezésünkkor még reggeli álmát aludta a falu, amelyben megcsodáltuk a mesébe illő kis templomot, a 100 éves tornácos házakat, a gondos, rendezett portákat. Tiszteletreméltó, hogy ezeket a házakat úgy próbálják megőrizni az utókornak, hogy nem üresen állnak, hanem hasznosítják őket. Itt kapott helyet a Tourinform, az önkormányzat, a népművészeti- és ajándékbolt, a csárda, a vendéglő, a turistaszállás.

Hollókőn megismerkedhettünk a szövéssel, fonással, kosárkészítéssel és a fazekasok munkáját is kipróbálhattuk. Megcsodálhattuk a szép népviseletet, amely bennünk is sok emléket idézett fel.

A kellemes séta után visszamentünk a buszmegállóba, és elindultunk a kék jelzésen a vár irányába.

 

A Hollókői vár

A Hollókői vár irányába vezető utat tábla is jelzi „Vártúra tanösvény” felirattal. Az ösvény egy Y-elágazásnál kettéágazik: balra folytatódik a Kéktúra, jobbra pedig a vár felé mehetünk. Mi vállaltuk ezt a kis kitérőt, hogy megcsodáljuk a kilátást.

A várat a 13. században, a tatárjárás után építették, így nem meglepő, hogy falainak vastagsága 3-5. Ráadásul a meredek sziklafal természetes védettséget jelentett, csak egy oldalról kellett árokkal sáncolni. Az egykoron szabálytalan ötszög alakú lakótornyot később kibővítették.  

Mint minden vár, így a Hollókői vár elvesztette stratégiai feladatát. Sokáig üresen állt, pusztulásának indult, majd 1966-ban kezdték meg a felújítását, amely még most is tart.

Isten tenyere, a különleges kilátó

Isten tenyere egy kilátó, amelyet fel akartunk keresni. Így a vár után visszatértünk a már említett elágazáshoz, hogy utunkat Hollókő után a kilátó felé folytassuk. Turistajelzésünk a Szár-hegy gerincére vezetett fel. Jó pár „kilátó” feliratú tábla mellett elhaladtunk, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a táblák eltűntek. Aggódni kezdtünk: nem vettük észre a kilátót? Le kellett volna térni valamelyik irányba? Pedig végig a kék jelzésen haladtunk. 

Bár bizonytalanok voltunk, haladtunk tovább a kis ösvényen fel és le. Füves, bokros rész, néhol erdő, kisebb-nagyobb köves utak keresztezték egymást. Azután váratlanul megláttuk az „Isten tenyere” kilátót, amelynek „hivatalos” neve Kéz kilátó. Csodás és hatalmas, látványa örömmel töltött el minket. A kilátóteraszt a Farkaskútvölgy Hagyományőrző és Lótenyésztő SE felkérésére Csíkszentmihályi Benjámin tervezte és készítette el, 2020-ban adták át. Fájó szívvel vettünk búcsút a kilátóból elénk táruló panorámától, a hely különleges atmoszférájától. 

Isten tenyeréből Felsőtoldra

A kilátó után a Hollókő szomszédságában található Felsőtold felé folytattuk utunkat a túraútvonalon. Az erdőn keresztül ereszkedtünk lefele Felsőtold határába. A talaj erre mocsaras, agyagos, sáros. Átkeltünk a hídon és egy mező tárult elénk. A réten már kitaposott szekérúton haladtunk. Egy villanypásztort kikerülve egy tanyához értünk. Szalmabálák, munkagépek mellett gyalogoltunk, majd a patakon átgázolva megpillantottuk Alsótold házait. Az itt élők nyáron üdítőket árulnak turistáknak, frissítőket, kávét a megfáradt kirándulóknak és szívesen segítenek, ha útbaigazítást kérünk. Cserhátszentiván-Alsótold országútra navigáltak bennünket.

Alsótold és a Bableves Csárda

Alsótold felé haladva felfelé kaptattunk, majd megszelídült az emelkedő és füves-bozótos ösvényen haladtunk, míg elértük az erdőt. Egy szurdokba ereszkedtünk le a Kéktúra útvonal mentén található Bableves Csárdához, ahol megpihenhettünk és vacsorázhattunk.  

Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője  

Képek: Nyitóképnek: Isten tenyere – a szerző felvétele, Holló_Világörökségi falu Forrás: flickr, Hollókői_vár Forrás: flickr

 

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!

Síkfőkúti barangolás

Síkfőkút és környéke a következő túránk célpontja. Síkfőkút – amely mára összeépült Noszvajjal – többek között arról nevezetes, hogy az ország legtisztább és legoxigéndúsabb levegőjű települése. Már ezért is érdemes felkeresni. Emellett a környék gyönyörű természeti értékekkel bír.  

Táv: 11 km,

Szintkülönbség :450 m   

Síkfőkút, az üdülőközpont

Síkfőkútra busszal érkeztünk és valóságos „zöld paradicsom” fogad minket. Horgásztó, éttermek, sok szép, takaros ház található itt. Síkfőkút Noszvaj üdülőövezete, mára a két település összeépült. Itt található a bővízű Szent Imre-forrás, amely a már említett halastavat táplálja. A forrástól az utunk a házak között, meredek emelkedőkön vezet a Novaji kunyhóhoz.

A novaji kunyhó

A novaji kunyhóhoz több turistaút is vezet, mi a kevésbé meredeket választottuk, és a piros kereszt jelzést követtük. Gyönyörű erdőben haladtunk. A novaji kunyhóhoz felérve reggeliztünk, majd kis pihenő után tovább indultunk a vadabb, járatlan úton. Utunkat virágok varázsolták színessé.

A GPS segítségével eljutottunk a Szarvas-kúthoz, amely se nem kút, se nem forrás. Leginkább egy falevelekkel beborított vaddisznó dögönyözőre emlékeztet. Szarvas-kútról visszatértünk a novaji kunyhóhoz, ahol sok turistaút találkozik. Mi a sárga körjelzésen indultunk el. Az erdő ritkás errefelé, virágok helyett friss csalánmezők mellett haladtunk.

Katalin-forrás és hármas kút

A Katalin-forrás, amelyhez a sárga körjelzésen haladva jutottunk el, ottjártunkkor sajnos nem működött. Viszont lefelé haladva, jobb oldalon kis patakot láttunk. Ezt követtük és megtaláltuk a forrását a hármas kútnál. Azért hármas, mert három forrás található egymás mellett. Leereszkedtünk a vízhez, ahol szalamandrák süttették magukat a köveken. A medret vastag avar borította, nem lehetett látni a vízfolyást. Ezért óvatosnak kellett lennünk, ha nem szerettük volna vizes cipővel folytatni utunk. 

Síkfőkút környékén sok forrás található

Az Attila-forráshoz kitaposott, gyakran járt úton haladtunk tovább. A forrást szépen kiépítve találtuk, víz is volt benne. Előtte kis tó. Érdemes megjegyezni, hogy az Attila-forrás Síkfőkútról a zöld négyzet jelzésen haladva könnyen megközelíthető közvetlenül is. Utunkat innentől mi is zöld négyzet jelzésen haladva folytattuk. Enyhén emelkedett, a végén egy kicsit meredekebb kaptató várt minket. Itt érkeztünk el az István-kúthoz, amely az út bal oldalán található. A túrabotot belemártva, meglepődtünk, hogy milyen mély. Nem lett volna jó beleesni. A kút mellett pihenőhely van kialakítva a fáradt kirándulóknak. Jobb oldalon a tisztáson magasles áll. Több túrázóval is találkoztunk errefelé, hiszen Síkfőkút és környéke nagyon kedvelt kirándulóhely. Utunkat egy újabb kúthoz, az Ágoston-kúthoz folytatjuk. Lassú léptekkel kapaszkodtunk fel a tanösvényen, amelyen megtaláljuk a bővízű Ágoston-kutat. A tanösvény mellett, az út jobb oldalán, szinte elrejtve található a László-kút, amely viszont nem működött.

Várkút, a túra vége

Utunkat Várkút felé folytattuk, ahová egy kis hídon átkelve jutottunk fel. Az itt lévő étterem (turistaház) ritkán üzemel, be kellett érnünk az otthonról hozott elemózsiával. A ház előtti réten a Mária kegyhelyet és a Vár-kút forrását találjuk. Rövid pihenő után széles, köves, kocsival járható úton indultunk a Várkúti elágazáshoz, ahol a buszmegálló is van.

Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár állandó szerzője

 

Képek: Nyitókép Síkfőkút Forrás: flickr, Síkfőkút környéke című kép a szerző felvétele.

 

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!

Él egy 42 esztendős belga történész, aki nemcsak aggodalommal figyeli, hanem elemzi is a nyugat-európai társadalmak erózióját, ahogyan aláássák a hagyományos európai és emberi értékeket. Többek között foglalkozott az Európai Unió kulturális identitásválságával is.

David Engels, mint ókortörténész, az antik világ avatott ismerőjeként eredetileg saját félelmei leküzdésének érdekében adott hangot annak az értékkeresésnek, amelyet tudósként a hétköznapokban is megélt. Ezeket a jegyzeteit annak érdekében rögzítette, hogy perspektívát próbáljon nyújtani – az értékválság közepén – a konzervatív gondolkodású embertársainak. A kérdését oly módon teszi fel, hogy mit tehetünk egyénenként az európai értékek és hagyományok fennmaradásáért.

Munkájában több alkalommal hivatkozik a német idealista filozófusra, Oswald Spenglerre (1880-1936), ugyanis hisz abban, hogy kritikus válsághelyzetekben az elkötelezett és elhivatott (küldetéstudatos) emberek fellépése befolyásoló hatással lehetnek a negatív folyamatokra. Úgy véli, az egyéni példamutatás még mai világunkban is pozitív hatást gyakorolhat, mert spiritualitásan megújuló lehet.

David Engels három valódi és tragikus jelenség hatására kondította meg a vészharangot: a párizsi Notre Dame katedrális leégése, a migránsáradat, valamint a Covid-járvány elhatalmasodása miatt. Ebben a helyzetben David Engels vitairatban vázolta a két magatartásforma lehetséges vállalását: az egyik a közösségi, vagyis politikai, a másik pedig a személyes kiállás. A szerző azt a folyamatot kíséri végig, amelynek egyik fő üzenete, hogy az európai viszonyok megítéléseben a realitások talaján szükséges maradni. A történész olvasatában ez azt jelenti, hogy a tényeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagyis a hanyatlást tudomásul kell venni. Nehéz az európai vezetőknek realizál(tat)ni, hogy nagy mértékben eltűnőbe kerültek az erkölcsi keresztyén értékek, s az iszlám egyre karakteresebb arcot ölt. Ez természetesen nem máról holnapra következett be, hanem egy folyamat eredményeként ment végbe, amelynek egyik fő kiváltó oka a keresztyénség gyengülése volt.

A történész-szerző huszonnégy fejezetben nyújt áttekintést a válság nyilvánvaló jeleiről, ám minden fejezet végén Mit tegyünk? alcímmel lehetséges tanácsokat vázol a védekezéshez. Egyik alapgondolata, hogy a nemzeteknek nem szabad elengednie (vagy a kezéből kiengednie) a megtartó hagyományokat.

Felfoghatjuk ezt a kis könyvet David Engels személyes tanácsadó könyvecskéjének is, ugyanis aktuális társadalmi kérdésekre keresi benne a válaszokat.

A kötet a MCC Press gondozásában nemrég jelent meg magyarul, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett könyvbemutatón a szerző ismertette a könyvet. 

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

Képek forrása: Mathias Corvinus Collegium

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!