A rendszeresen végzett testedzés számos pozitív és preventív hatását ismerjük. Az elmúlt években, mondhatni évtizedben egy jó irányú szemléletváltást tapasztalok a szenior mozgásprogramokkal kapcsolatban, miszerint egyre többen tudatosan élnek az egészégfejlesztő és közérzetjavító tevekénységek lehetőségeivel.

A prevenciót, mint megelőzést sokszor a gyermekkorhoz kötik, azonban nagyon fontos kiemelni, hogy egész életünk során, így a szenior korban is előtérbe kell helyeznünk ezt a szemléletet, s az életkori és egyéni sajátosságoknak megfelelően kialakítani egy olyan élhető egészségmegőrző programot, amely akár a napi rutinba is beilleszthető.

A szenior korra helyezve a hangsúlyt optimális esetben az emberek már a nyugdíjba vonulás előtt tudatosan készülnek a következő évekre. Bár sajnos ez még a ritkább eset, de a tendencia jó irányt mutat, és azt kell szem előtt tartanunk, egyben népszerűsítenünk, hogy a rendszeres sportolás segíthet kivédeni egyes, jellemzően öregedéssel járó problémákat, valamint életmód-eredetű betegségeket is. A szenior mozgásprogramok segítséget nyújthatnak abban is, hogy az egyén megőrizze az alkalmazkodó képességét, javítsa, vagy szinten tartsa életminőségét. Azok, akik mozgással is tesznek az egészségük megőrzéséért, a várhatóan hosszabb és teljesebb életet élnek és tartalmasabb, kreatívabb, boldogabb életvitelről számolhatnak be inaktív társaikhoz képest.

A rendszeres, harmonikus és változatos testmozgás az egyik legjobb egészségmegőrző módszer lehet.  A minőségi mozgás sokoldalú preventív eszköz, ugyanis segítséget és lendületet tud adni a mindennapok során, továbbá egyszerre hat testre, lélekre és szellemre. Ha ugyanis inaktív életet élünk, nincs rendszeres izomaktivitás, ami különböző negatív, öregedési folyamatokat felgyorsító hatással bír nem csupán az izomrendszerre, de az agy mozgást irányító központjára is, valamint mentális képességeinkre, hangulatunkra is. Bármilyen tanulási folyamat, de kiemelten a mozgástanulás egy multifunkcionálisan fejlesztő folyamatként is működik: minél többet tanulunk, annál aktívabbak vagyunk szociálisan és fizikálisan is, és minél többet tréningezzük a szellemi képességeinket, annál kisebb esélyünk lesz az Alzheimer –kór és a demencia kialakulására.[1] Egyre több vizsgálat igazolja, hogy a rendszeres és programozott fizikai aktivitás javítja a mentális funkciókat, valamint gátolja az élettani és mentális hanyatlást az idősödő egyéneknél, emellett az időskori elváltozások jelentős része is kivédhető, mérsékelhető lenne. 

Az életkor előrehaladtával a szervezetben természetes folyamatok indulnak be, aminek következtében például csökken az izom- és csonttömeg, változik a kötőszövet összetétele, viszont ezeket az élettani folyamatokat a mozgásszegény életmód fokozottan rontja, illetve gyorsítja. A testünk, szervezetünk mindig gazdaságosan szeretne működni, ezért energiaminimumra törekszik, ebből következik többek között az is, hogy a folyamatosan használatban lévő testi funkciók hosszabb ideig optimális állapotban maradnak. Tehát ha szeretnénk megőrizni, fejleszteni izomzatunk, csontjaink, ízületeink, kötőszöveteink állapotát, mindenképpen a rendszeres és komplex tréningben kell keresnünk a megoldást, és kimozdulni az esetleges inaktív állapotból.

A rendszeres fizikai aktivitás preventív szerepe kiemelt jelentőséggel bír a szenior korosztály számára is. Az egészségre nevelést 60 éves kor felett sem késő elkezdeni, ugyanis meghatározó szerepet tölthet be az időskori fizikai és mentális függetlenség megőrzésében![2]

A legjobb lenne egész életünkben szem előtt tartani az egészség megőrzését és fejlesztését, de fontos hangsúlyozni, hogy sosincs késő változtatni! A jó példákat követve mindenkinek ajánlott tudatosítani magában, hogy milyen mértékben képes alakítani az életmódját, amivel befolyásolja az életét: tekintettel az egészségben eltöltött évek számára, annak minőségére és saját környezetére vonatkozóan.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó támogató szakértője

 

[1] Dorman Doidge: A változó agy. Park Könyvkiadó. 2007.310.

[2] Kopkáné Plachy Judit: Doktori értekezés: A rendszeres fizikai aktivitás hatása az időskori függetlenség megőrzésére 60 év feletti nők esetében: randomizált kontrollált kísérlet. Testnevelési Egyetem, 2014.94-95.

Hogyan tudunk egyensúlyban maradni testi és lelki értelemben?

A testi és lelki egészségünk hatással van egymásra. Ha egészségesek vagyunk, jobban érezzük magunkat a bőrünkben, de a lelki tényezők szintén meghatározhatják a fizikai állapotunkat. Milyen folyamatok állnak ennek az összefüggésnek a hátterében? Hogyan tudunk egyensúlyban maradni akár testi, akár lelki értelemben?

Test és lélek kapcsolata

Ahogy haladunk előre az életkorunkban, egyre több inger ér minket, egyre több élethelyzettel kell megküzdenünk, és a mindennapok során különböző stresszhelyzetekkel szembesülünk.Tudnunk kell, hogy az érzelmeink, a lelkiállapotunk, a megélt élethelyzetek (például szomorúság, félelem, boldogság) és minden egyes fizikai cselekvésünk (például folyamatos, rossz testtartásban végzett ülőmunka vagy inaktív életmód) mind nyomot hagynak a mozgatórendszerünkben, a testünkben.

A rossz testtartás betegséghez vezethet

Ida Rolf biokémikus, a Rolfing-módszer kidolgozója szerint a stressz oka az egyensúly megbomlásának tulajdonítható, aminek testi és/vagy lelki oka egyaránt lehet. Ida Rolf a betegségek kialakulásának legfőbb okának a rossz testtartást, a biomechanikai egyensúly megbomlását tartotta. Vegyük most például azt, hogy a testünknek, belső szerveinknek elegendő oxigénre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjenek. Ha nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű oxigén, az bizony hosszú távon szövetkárosodásokhoz, betegségek kialakulásához vezethet. A légzés és a testtartás között igen erőteljes az összefüggés, hiszen helytelen testtartás mellett nincs optimális légzésfunkció.A nem megfelelő testhasználat következtében pedig a mozgatórendszerben blokkok alakulhatnak ki, aminek következtében az egyensúlyozási képességünk is sérül.

Az egyensúlyvesztés idős korban egyre gyakoribb

Az idősödő korban gyakran a fizikai értelemben vett egyensúlyozási képesség kerül előtérbe, ami nagyon komplex folyamat. Az időseket leggyakrabban érintő fizikai probléma ezen képesség megváltozásából ered, ami együtt járhat váratlan, külső okokkal nem mindig magyarázható egyensúlyvesztéssel. Ennek következménye lehet az elesés, ami további egészségügyi gondokat eredményezhet. A mindennapi mozgásban fellépő bizonytalanságérzés plusz feszültségeket, azaz stresszt generál testi és lelki szinten egyaránt. (Az egyensúlyozási képesség zavarában több tényező is szerepet játszhat, de ebben az írásban mélyebb anatómiai ismeretekre nem térek ki.)

A stressz hatása az izomzatunkra

Stressz hatására az izomban, pontosabban az izmot beburkoló izompólyában, a kötőszövetben feszességek alakulnak ki, amelyek fájdalommal, a mozgástartomány beszűkülésével is járhatnak, és az egész testre láncreakcióként hatnak. A testünk ugyanis mindig segíteni szeretne, ezért alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Pontosabban mondva: megjelennek a kompenzatorikus, azaz kiegyenlítő jellegű mozgásminták.

Figyeljünk testünk jelzéseire!

A fájdalom azonban a segítségünkre is lehet!  Vegyük észre mikor és mit jelez a testünk, és változtathatunk a kialakult helyzeten, vagy éppen a helyzethez való hozzáállásunkon. Ha viszont benne ragadunk ezekben a helyzetekben, folyamatos diszkomfort érzés alakul ki, ami egyértelműen meghatározza a mentális és lelki állapotunkat. Amennyiben az egyén nem tud megküzdeni a különböző stresszhelyzetekkel, a megváltozott életkörülményekkel, megjelenhetnek a már ismert lelki eredetű, testi jelekben is megnyilvánuló, úgynevezett pszichoszomatikus betegségek. Így a testi és lelki egyensúly egy önmagára visszaható folyamatként is értelmezhető.

Ha megismerjük a testünk működését, felismerjük a jelzéseit, akkor aprónak tűnő életmódbeli változtatásokkal nagyon sokat tehetünk az egészségünkért. A feszültségek oldására különböző technikákat tanulhatunk meg. Ilyen például a légzés és az önmasszázs. Ezek bárki számára elérhetőek és bármikor végezhetők. A sportolás szintén segít a stressz oldásában, emellett alapvető fontosságú az ideg-izom kapcsolatok működtetésében is, hogy egy instabil helyzetbe kerülve is meg tudjuk őrizni az egyensúlyunkat. Nem utolsó sorban egy aktív, támogató közösséghez való tartozás nagyon jó hatással van a kedélyállapotra, lelki és fizikai értelemben is kapaszkodót tud nyújtani.

Az aktuális állapotunk tudatosítása mellett a különböző megküzdési stratégiák tanulása és hétköznapokba való beépítése létfontosságú, hiszen így tudunk megfelelően alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez, mind testi, mind lelki szinten. 

Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Szűcs Péter Dharma című kötete már esztétikus megjelenése miatt is a kezünkbe kívánkozik. Az úgymond elsőkönyves szerző valójában már sok-sok esztendeje ír: újságcikkeket és blogszövegeket. Persze, mindkettő más, mint a regényírás…

Szűcs Péter már javában „tollas embernek” számított, s régóta betűk között élt, amire elérkezett odáig, hogy az irodalom útjára bocsássa felgyülemlett mondanivalóját. A most negyvenhat éves alkotó a média területéről érkezett a szépirodalom világába: újságíróként kezdte a pályáját, rádiós riporterként dolgozott és szerkesztő-műsorvezető is volt. Több területen és műfajban kipróbálhatta magát a Magyar Rádióban, majd a Marie Claire magazin alapító csapatában, azután az InStyle főszerkesztőjeként. Ezek mellett arról is ismert, hogy nagy utazó, amiről közkedvelt és olvasott blogja, a Peter’s Planet Travel tanúskodik.

„Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig”

Ez a kötet alcíme, ami már jelzi a témavilágot: vagyis azt, hogy családregénynek készült a mű, egy família három nemzedékét kelti benne életre a szerző. Biharnagybajomban kezdődik a történet, ám ugyanúgy, mint a szerző, a szereplői is mind messze sodródnak e családi helyszíntől. Több kontinensen játszódik a regény, amely több idősíkot foglal magába.

A szereplők, István és Mária megismerkedésével, majd Kamuti István Amerikába való távozásával – ’56-os disszidálásával – folytatódik az alaptörténet. Egy másik idősíkban megjelenik Tamás és Andrea románca, amely még a ’80-as évek második felében, iskoláskorukban vette kezdetét, és a szerző végig vezeti a történetüket egészen a kapcsolati válságukig, amely Párizsban tetőzik. Későbbiekben a férfi Marokkótól Iránig beutazza a világot, hogy választ találjon az élete elakadására.

Léna pedig már a ma emberének életérzéséhez vezet el. A fiatal táncművész egy friss DNS-teszttel a kezében fordulópontot idéz elő nemcsak az egyéni életében, hanem a regény cselekményében is. Ő jár utána a család valós történetének, amellyel a szereplők kapcsolata, illetve összekapcsolódása is megvalósul.

Kulcs- és családregény egyben

Szűcs Péter munkája kulcsregénynek számít, ugyanis a szerző saját korának eseményeiről ír, valós személyeket formál át más-más alakba megjelenítve, ám valóságos történeteket és tényeket dolgoz fel. Szülei és nagyszülei szülőfalujába, Biharnagybajomba tért vissza, hogy családjuk történeti múltjába tekinthessen. Gyerekkorában hallott történeteket illeszt bele a regényébe, hogy azok ne vesszenek el, s párhuzamos történetekké állhassanak össze. Thomas Mann vallotta, amit a József és testvérei című nagyregénye legelején olvashatunk: „Mélységes mély a múltnak kútja. Minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberiség történetének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak.” Ehhez hasonlót érezhetünk Szűcs Péter regényét olvasva, hiszen az író „zsinege” is mélyre hatolt, s regénye lapjain megelevenedett a huszadik század.

Színes családregény szövevényes történetekkel

Ajánlom a Dharmát azoknak, akik szeretik a színes családregényeket, amelyek szövevényes történeteket, külföldi élettereket tartalmaznak, s felvetik annak a lehetőségét, hogy milyen lehetne a saját életünk, ha a történelem viharában máshogy alakult volna egy-egy családtagunk sorsa.

Szerző: Arday Géza író és irodalomtörténész

Fotó: Peter’s Planet Travel

Tanácsok álmatlanság ellen

Az álmatlanság időskorban sajnos egyre gyakoribb probléma. Nemcsak az jellemzi az idősödő embert, hogy egyre nehezebben alszik el, hanem az is, hogy egyre jobban rövidül az alvás, és azon belül a mélyalvás ideje is.

Az álmatlanság a menopauza és férfi változata, az andropauza előtti pár évben már elkezdődhet. Megfelelő megoldás híján akár tartós, kóros álmatlansághoz (insomnia), s vele számos egyéb, fizikai és lelki problémához vezethet. Amennyiben az álmatlanság először jelentkezik, nemcsak azt kell végiggondolnunk, hogy stresszes-e az életünk, vagy tényleg jót tesz-e minden este egy pohár bort elfogyasztanunk, avagy túlzott mértékben használunk-e koffeint, hanem azt is, hogy milyen egyéb megoldások vannak a nyugodt, kényelmes elalvásra, s a mélyálom minél hosszabb megvalósulására. 

Az álmatlansággal kapcsolatban Christina Ianzito gerontológiai szakújságíró 2022 július közepén az Egyesült Államok legnagyobb nyugdíjasszervezetének, a majd negyvenmilló tagot számláló AARP-nek a hivatalos oldalán egy külön elemzést írt. Ebben az írásban több megoldás mellett szól arról a takaróról, pontosabban takarótípusról, amelyet már Magyarországon is több mint tíz éve lehet kapni, s a neve: súlyozott takaró vagy súlypaplan. 

Álmatlanság ellen megoldás lehet a súlypaplan

A név pontos és beszédes, hiszen a takaró különféle olyan, nehezebb anyagokkal van megtöltve, amelyek révén nemcsak meleget ad, hanem kellemes és kényelmes súlyt tesz a testünkre. Így az ember valóban azt érzi, mintha átölelné őt a takaró. A takaró súlya nagyon változó lehet, elérheti akár az alany súlyának 10%-át is, ennél magasabb aránynál viszont a tesztek már erősödő kényelmetlenséget mutattak. Minden túlzás nélkül mondható, hogy egy-egy ilyen takaróval az ember úgy érezheti magát, mint amikor kisgyerekkorában édesanyja vagy édesapja ölelte át, s így teljes biztonságban voltunk, s szinte azonnal jött az elalvás.

Az amerikai szakújságíró cikkében említi, hogy létezik olyan tudományos kutatás, amely egy 120 fős, depressziós betegekből álló mintán bizonyította: az alkalmazott súlyozott takarókkal csökkent az alvás közbeni pulzusszám, lassult a légzés, és a páciensek többsége valóban nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban ébredt. Fontos azonban őszintén hangsúlyozni azt is, hogy egy álmatlanságban szenvedő idősebb ember esetében voltaképpen hatalmas szerencse az, ha egy-egy ilyen takaró önmagában valóban jelentősen tud segíteni, mind a könnyebb alvásban, mind a mélyalvás minél hosszabb ideig történő megtartásában.

Szemléletformálásra is szükség van az álmatlanság ellen

Minden bizonnyal inkább arról van szó, hogy ez a takaró egy komplexebb, az alvást illető szemléletváltozás, reform egyik része kell, hogy legyen. Uugyanis nagy valószínűséggel meg kell barátkoznia az álmatlanul hánykolódónak azzal a gondolattal, hogy a helyzet javítása érdekében élete párjától külön szobában kell aludnia, ahol teljesen kiszűri a felesleges zaj- és fényforrásokat is. Ehhez kiválóan illeszkedhet mondjuk egy pelletrétegekkel vagy finom homokkal, esetleg gabonafélékkel töltött szövetből készült súlypaplan is, amely leginkább a röntgennél vagy a fogorvosnál alkalmazott kötényhez hasonlóan fekszik a testünkre, szorosan, de nem kényelmetlenül tartva a test nyak alatti területét. Magának a paplannak nemcsak a belső, hanem a külső anyaga is nagyon sokféle lehet, a hagyományos szövettől egészen a lyocellig vagy a bambuszig – ahogyan erről a New York Magazine 2022 januári cikke is szól, megmutatván gyakorlatilag a súlytakaró összes nagyobb változatát.

Tartós álmatlanság esetén érdemes orvoshoz fordulni

Összességében tehát el kell mondani, hogy csodát egy módszertől sem érdemes várni, viszont minden módszer, ami segíthet a normális alvásritmushoz való visszataláláshoz, megfontolandó az idősödő férfi vagy nő számára. Ezzel együtt azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy ha hónapokon keresztül nem tudunk megfelelően elaludni, és/vagy az alvásunkat folyamatosan megszakítja egy-egy felriadás, akkor nem csak a körzeti orvost kell megkeresnünk, hanem célszerű lehet felkeresnünk egy alvásszakértőt is, aki speciális javaslatokkal él majd elalvásunk és mélyalvásunk kapcsán. Ettől kezdve pedig már csak be kell tartanunk a szakértő kéréseit…

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője 

Galénosz volt az első modern gerontológus

Galénosz a Krisztus utáni 2-3. század fordulóján élt. A Rómában praktizáló, görög származású orvos, filozófus sok tekintetben forradalmasította az orvostudományt. Orvosi-filozófiai teóriái és praktikus gyógymódjai között az egyik legfontosabbak az idősödésről és az idős korról alkotott nézetei, amelyek többsége ma is megállja a helyét. Sőt, a 21. század elején dolgozó gerontológiai kutatóknak, de az idősödést átélő bármelyik mai embernek is fontos zsinórmértékül szolgálhatnak.

Ki volt Galénosz, aki máig érvényes orvosi megállapításokat tett?

Galénosz számos forradalmi megállapítást tett. Ő volt az, aki először vizsgálta – ugyan a kor szabályainak megfelelően állatokat boncolva, s az emberre csak következtetve – a magzat táplálkozását, és a méhen belüli vérellátás működését. Ő jött rá arra is, hogy a vizeletet a vese választja ki. Az emberi szem működését elődeihez képest sokkal pontosabban és részletesebben írta le. Az agyi idegrendszer működésének komplex vizsgálata mellett pedig megfelelően leírta a hangszalagot mozgató ideg működését is.

Galénosz nézetei az idősödésről

Hatalmas életművét a 19. században, Németországban húsz kötetben adták ki. Orvosi-filozófiai teóriái és praktikus gyógymódjai között az egyik legfontosabbak az idősödésről és az idős korról alkotott nézetei, amelyek többsége ma is megállja a helyét, sőt: a 21. század elején dolgozó gerontológiai kutatóknak, de az idősödést átélő bármelyik mai embernek is fontos zsinórmértékül szolgálhatnak. Galénosz nézeteit az időstudomány különféle tudományos kutatói is rendszeresen idézik, ha történeti előzményeket említenek. Így volt ez az utóbbi évek egyik legfontosabb, legtöbbet idézett gerontológiai könyvében is, Nancy A. Pachana: Ageing – a very short Introduction című munkájában is (2016. Oxford University Press, 12-13.)

Az idősödést természetes folyamatnak tekintette

A queenslandi egyetemen dolgozó, klinikai gerontopszichológus professzor asszony összefoglaló művében hangsúlyozza, hogy amíg a híres görög filozófusok, pl. Platón és Arisztotelész az idősödés (mai szóval: ageing) folyamatát betegségnek tartotta, addig Galénosz ezt a folyamatot természetesnek és elkerülhetetlenek tekintette. Ezzel együtt az elsők között érvelt amellett, hogy az idősödésnek egyéni különbségei és személyes tapasztalata van. A 20. század második felének tudósait és kutatóit megelőzve azt állította, hogy az öregedésben tapasztalható erős kognitív hanyatlás nem feltétlenül elkerülhetetlen. Sőt: nagyon sok esetben a betegségek folyománya vagy az egyén személyes életvitelének függvénye. Szintén hangsúlyozta, hogy a kései életévek minősége nagymértékben függ attól, hogy az egyén élete korábbi szakaszában mi mellett dönt (például mennyire él erkölcsösen, vagy testét elhasználva, erkölcstelenül), és mit hanyagol el. Ezért tartotta fontosnak, hogy már a lehető legkorábbi életszakasztól ügyeljünk az egészséges táplálkozásra és javasolta a rendszeres testmozgást is.  

Galénosz a testi, lelki és szellemi egyensúly híve volt

A nem keresztény, de monoteista gondolkodású Galénoszt a kiváló magyar orvostörténész, Magyar László András az „erényeket hittérítői buzgalommal hirdető, moralizáló orvosnak” nevezte. Nem véletlenül. Ugyanis a görög származású orvos, filozófus munkáiban az emberi test és a betegségek lehető legrészletesebb, tapasztalati alapú, logikai és kauzális (ok-okozati) megismerésére ösztönözte tanítványait. Az élet minden szakaszában a testi, lelki és szellemi egyensúly híve volt. Ő is azt vallotta, hogy a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyák (váladék) egyensúlya adja az egészséges embert. S ezt az egyensúlyt kell fenntartani időskorban is: az evéssel, az ivással, a testmozgással és a pihenéssel.  

Galénosz nézetei ma is aktuálisak

Galénosz nézetei, gondolatai valóban, egyértelműen összevágnak a mai gerontológiával, ahol az öregedést magyarázni kívánó teóriákban helyet kap az életmód, de az öröklött tulajdonságok befolyásoló szerepe is fontos. Mindezek alapján egyértelműen elmondható, hogy az előttünk 1800 évvel élt Galénosz ma sem szégyenkezne, ha látná az orvostudomány kérdéseit és gondolatait, hanem nagyon büszke lenne arra, hogy a keresztény orvostudomány közvetítésével fontos előfutára lett a ma uralkodó időstudományi (gerontológiai) paradigmáknak is.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője 

Az ageizmus megjelenése a COVID alatt

Az ageizmusról, azaz az idősekkel kapcsolatos életkori hátrányos megkülönböztetésekről az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO 2021 elején hozta napvilágra globális vizsgálatát. A nagyon alapos, minden részletre kiterjedő jelentés egyik fejezetében hosszan írnak arról, hogy sajnos számos országban a COVID-19 idején az állami intézkedések és az egészségügyi gyakorlat során felerősödtek az idősebbekkel szembeni diszkriminatív tendenciák. Ezt foglalom most össze röviden.

A World Health Organization (WHO) immár több mint két esztendeje, 2020. március 11-én jelentette be hivatalosan a COVID-19 világjárvány kitörését. A gyorsan terjedő, több hullámban a világra ömlő pandémia nem pusztán a krónikus betegségben szenvedő idős emberek életét érintette súlyosan, de több országban rávilágított az idősebbek szembeni „ageista” előítéletekre, és sajnos a konkrét diszkriminációkra is. Számos országból érkeztek a WHO-hoz bejelentések az ageizmusról: például diszkriminatív gyakorlatokról az egészségügyi szolgáltatásokhoz és más, a járvány idején kritikus mennyiségű erőforrásokhoz való hozzáférés terén, főleg a hosszú távú gondozást nyújtó intézményekben (pl. szociális otthonokban) élő idősebb embereket illetően. Gyakori volt például, hogy a lélegeztetőgépeket csak életkor szerint – „alulról felfelé” – osztották ki. Ez azért teljesen elfogadhatatlan, mert az alapvető és univerzális orvosi etikai szabályok és a gyógyító gyakorlatok is elvileg kizárják azt, hogy ne a súlyosabb betegekkel foglalkozzanak először.

Szigorúbb szabályok az időseknek

A kronológiai-fizikai életkort – miközben valójában, elsősorban az egészségügyi állapotot, „életkort” kellett volna figyelembe venni – a fizikai elszigeteltség kötelezésére is felhasználták egyes országok. Az Egyesült Királyságban például a hetvenéves és annál idősebb felnőtteket kezdetben négy hónapig tartó önizolációra kötelezték. Bosznia-Hercegovinában még súlyosabb döntések születtek: az idősek több hétig nem is hagyhatták el otthonukat, a rokonok és szükséges esetben az önkormányzati dolgozók vitték nekik az ételt. Két országban, Kolumbiában és Szerbiában a kijárási tilalommal kapcsolatos kormányintézkedések kizárólag az idősebb felnőttekre irányultak, mintha a COVID csak közöttük szedhetett volna áldozatot.

A járványhullámok szüneteiben a kijárási tilalom későbbi feloldására irányuló országos, tartományi és városi stratégiák szintén a kronológiai-fizikai életkor alapján különböztek a világ számos országában. Sokan biztosan meglepődnek, de az Egyesült Államok több városában, illetve az Egyesült Arab Emírségekben a 60 év felettiek nem léphettek be plázákba vagy éttermekbe, miután azok a lezárást követően újra kinyithattak. Megdöbbentő volt az is, hogy a Fülöp-szigeteken a hatvan év felettieknek nem engedték meg, hogy használják a fővárosi, manilai metró négy vasútvonalát, miután a lezárást követően azok újra szállították az utazóközönséget. Itt is fontos hangsúlyozni, hogy a tiltás az egészségügyi állapotra kellett volna, hogy vonatkozzon.

Pozitív kezdeményezések

A világjárvány szerencsére nemcsak megmutatta az idősekkel kapcsolatos életkori diszkriminációt a sajátos körülmények között, hanem számos pozitív kezdeményezésre is lehetőséget adott, amelyek azt mutatják, hogy a különféle társadalmi szegmensek között jó gyakorlatokkal lehet erősíteni a szolidaritást és a kohéziót. Ezek példák lehetnek akkor is, ha esetleg ennek a vírusnak vagy más korokozónak pandémiája lesz. Számos államban és városban online információs oldalakat és telefonos ügyfélszolgálatokat hoztak létre kifejezetten idősek számára; kampányokat indítottak az idősek mentális egészségét illetően; kifejlesztettek digitális technológiákat (például külön, ingyenesen letölthető applikációkat), hogy segítsék az idősek kommunikációját a lezárás alatt. Számos időstanulási program is áthelyeződött a virtuális térbe, de múzeumok gyűjteményei is látogathatók voltak ingyenesen, az internet jóvoltából.

Maguk az idősek sem maradtak tétlenek, számos szolidaritási kezdeményezésben is részt vettek: segélyvonalak hívásait fogadták, távsegítséget nyújtottak a gyermekeknek a házi feladatuk elkészítésében, vagy éppen meséltek nekik, de az idősebb háziorvosok internetes rendelést is tartottak, és több országban jellemző volt (hazánkban is!), hogy nyugdíjas egészségügyi dolgozók visszatértek segíteni korábbi munkahelyükre.

Erősödő ageizmus a COVID alatt

Általánosságban elmondható, hogy sajnos az ageizmus mértéke a világban a COVID alatt erősödött, de ez kevéssé volt jellemző azokban az országokban (mint például Magyarország), ahol a családra alapozott értékrend erősebb volt. Ezek az országok jó gyakorlatot mutattak fel a többi ország számára, amely COVID-mentes időszakokban is példákként szolgálnak.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A fizikai aktivitás és a testedzés fontossága mára általánosan közismertté vált, pozitív hatásairól számtalan szakirodalom olvasható. Egyre több kutatás támasztja alá, hogy jelentős összefüggés van a rendszeresen végzett testedzés és az aktív, jóllétben megélt idősödés között.

Mozgásra mindenkinek szüksége van

Egyértelmű és bizonyított, hogy mozgásra mindenkinek szüksége van, hiszen a mozgás az emberi lét feltétele. A szervezet egyik legfontosabb szükséglete pedig a folyamatos, harmonikus és változatos testmozgás (lenne!). Az egészségmegőrzés és –fejlesztés szempontjából a mozgás definiálása, valamint a fizikai aktivitás és a tudatos testedzés elkülönítése is meghatározó.

Fizikai aktivitás vagy testedzés? Mi a különbség?

A fizikai aktivitás egy olyan, úgynevezett ernyőkifejezés, amibe többféle mozgásforma is beletartozik: tulajdonképpen minden, az izmok működése által létrehozott, általában helyzetváltoztatással járó mozgásos tevékenység.[1] Ebbe a nagy halmazba beletartoznak a ház körüli teendők vagy éppen a munkavégzéshez kapcsolódó mozgások. Minden, ami helyzetváltoztatással jár, vagy a közlekedéshez kötődik, és nem utolsó sorban ide sorolható a szabadidősport is. [1] Petrika Erzsébet: Testmozgás és sportolás időskorban. In.: Semsei Imre: Gerontológia. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011.536.

Ezzel szemben nagyon fontos kiemelni és pontosítani a testedzés, sportolás fogalmát, ami egy tudatosan felépített, előre megtervezett, rendszeres minőségi mozgást jelent, amely különböző képességek (pl. állóképesség, erő, gyorsaság, egyensúly, testtudat, ízületi mozgékonyság) fejlesztésére irányul. A spottevékenység során az egyén csak saját magára koncentrál, megteremti azt a minőségi időt, amelyet arra fordít, hogy fejlessze az egészségi állapotát mind testi, mind fizikai értelemben. Tehát minden mozgás fizikai aktivitás, de nem minden fizikai aktivitás definiálható sporttevékenységként.

Mozgásprogramokkal sokat tehetünk testi és lelki egészségünkért

Néhány szakirodalom az időskort illetően a testmozgással kapcsolatban a fizikálisan aktív élet igényét emeli ki. A fogalmak tisztázásával érthető, hogy ez nagyrészt az önellátással, otthoni teendőkkel, vagy akár a boltba való sétával kielégíthető lenne. Hangsúlyozom viszont, hogy minden életkorban meghatározó szerepet kellene tulajdonítanunk a tudatos, szakember által felépített mozgásprogramoknak. Ugyanis egy komplex tréninggel javítható a mozgásszervi és mentális funkció, lassítható az élettani és kóros mentális hanyatlás az idősödő egyénekben. Mindezek mellett a rendszeres testmozgás rutint visz a hétköznapokba, és egy aktív közösséghez való tartozással a lelki állapot is jelentősen javul.

Az egyik legfontosabb a sportolással kapcsolatban, hogy az az egyén aktuális állapotához igazodjon, a kiválasztott mozgásforma beépíthető legyen a mindennapokba, okozzon örömöt, és segítse hozzá az egyént a jobb közérzet kialakulásához.

Összegezve tehát sokat tehetünk a testünkért minden fizikai aktivitással, de az egészséges mozgatószervrendszer szempontjából erősen ajánlott beépíteni a mindennapjainkba a tudatosan felépített, rendszeres testmozgást, amely harmonikus és változatos mozgások mentén fejleszti a különböző képességeinket, így testi, lelki, szellemi és nem utolsó sorban szociális egészségünket.

[1] Petrika Erzsébet: Testmozgás és sportolás időskorban. In.: Semsei Imre: Gerontológia. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011.536.

Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az odaadó Támogató Szakértője   

A jeges víz hatása időskorban 

A jeges vízbe merülés a 2000-es évek végétől újra divat lett szerte a világon, de különösen az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Az emberek jeges merüléseket és fürdőket vesznek, sőt: jeges jakuzzikban ülnek hosszabb időket, vagy fagyos vizekben úszófesztiválokat is rendeznek. A jeges fürdőzéstől jobb fizikai és mentális állapotot várnak, de a depresszió és a szorongás megfelelő kezelését is ebben látják, illetve gondolják.

A jeges víz tényleg segít?

Az utóbbi években több „módszer” is kialakult már: a legismertebb az ún. Wim Hof Módszer https://www.wimhofmethod.com/practice-the-method#learn-more, amiről a Netflixen is volt dokumentumfilm https://www.insider.com/iceman-wim-hof-netflix-the-goop-lab-science-fact-check-2020-1. Ezen módszerek tudományos alapja és általános hatékonysága minimum kétesnek mondható, de ettől még természetesen nem kizárt, hogy egyes embereknek akár segíthetnek is.

Nagyon fontos rögzíteni, hogy a jeges fürdőzés kapcsán még nem születtek olyan elemzések, amelyek kellően széles körben igazolják a depresszió és a szorongás legyőzését vagy enyhítését a jeges víz által. Valóban, egyes esetekben a pár héten keresztül minden nap megismételt jeges merülés tényleg oda vezetett, hogy a szorongások oldódtak, illetve el is tűntek. Ebből azonban még nem szabad levonni messzemenő következtetéseket, és az orvostudomány számára néhány jó példa még semmiképpen sem elegendő az igazolásra.

Milyen hatást vált ki testünkben a jeges merülés?

Amit már biztosan tudunk, az az, hogy a jeges víz hatására egyes hormonok termelése valamelyest felélénkül. Noradrenalin, dopamin és kortizol szabadul fel, és ezeknek gyulladáscsökkentő és – mivel az első kettő esetében depresszió kapcsán érintett hormonokról van szó – közérzetjavító szerepük lehet. Az sem kizárt, hogy egyes embereknél a hideg víz okozta „ministressz” mintegy felkészíti a szervezetünket a nagyobb stresszekre, s így legközelebb már a hirtelen, negatív változást könnyebben kezeljük.

Miközben a lehetséges pozitív hatásokról beszélünk, nem szabad elfeledkezni a kétségkívül jelentkező negatívakról sem. Leginkább a hipotermiát (lehűlés, kihűlés, alacsony testhő) kellene elkerülni, ami nagyjából 30 perc jeges vízben tartózkodás után biztosan jelentkezik az embernél. A fokozott, 36 fok alá eső kihűlésből a szervezet nagyon lassan tud visszatérni, és nem egyszer maradandó károsodások jelentkeznek, nemcsak a bőrfelületen vagy a mozgásunkban, de akár az agyi működésben is.

Csak óvatosan a jeges fürdőzéssel!

Ne felejtsük el azt sem, hogy a jeges vízbe merülés hirtelen attakja főleg idősebb korban akár szívritmuszavarokat és szívrohamot is okozhat. Ugyanez a helyzet akkor, ha arcunkat hirtelen hideg vagy jeges vízbe tesszük, amiről ezek az új módszerek szintén oly sokat szólnak. A hidegsokk kiválthatja a légzési reflex gyorsulását, amelyet akár hiperventilláció, kórosan szapora légzés is követhet. Ez akár ájuláshoz, víz alatti hiperventillációnál fulladáshoz vezethet. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a fagyos vízben törtnő úszás, de akár csak a hosszabb benntartózkodás a test jelentős kifáradását, főként a végtagok elnehezülését is magával hozhatja. Ez pedig éppen az egészséges folyamatok ellen hat.

Fokozatosan próbáljuk ki!

Mi a teendő tehát? – tehetjük fel a kérdést. A válasz, úgy gondolom, nagyon egyszerű. Ha egy egyszerű zuhanyzás végén, mondjuk fél percre nagyon lassan, óvatosan átváltunk a meleg vízről a hidegre, érzékelhetjük, hogy szervezetünk mennyire szereti az ilyen sokkot.  Ha azt érezzük, hogy ez számunkra teljesen idegen, nem is érdemes tovább kísérleteznünk. Ha viszont úgy érezzük, hogy jólesett, mindenképpen konzultáljunk körzeti orvosunkkal és szakorvosunkkal, hogy alkalmasak vagyunk-e esetleg egy komplexebb terápiára. Ha ő azt javasolja, hogy igen, akkor kipróbálhatjuk. Átütő eredményt nem érdemes várni, de lehetséges, hogy jobban leszünk tőle, s a jobb közérzet már fél egészség…

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője