Szervezetünk egész életünk során változik. Az életkor előrehaladtával, a szenior kor felé közeledve különös figyelemmel kell lennünk a testünkben bekövetkező élettani változásokra. Bár a fogantatás pillanatától kezdve idősödünk, a negyvenedik életév környékén regresszív, úgynevezett leépülési folyamatok kezdődnek meg, amelyek sportos, aktív életvezetéssel bizonyos mértékig szinten tarthatóak, lassíthatóak. A változások nem általánosíthatók meghatározott életkorok alapján, hanem minden esetben az egyéni idősödést kell szem előtt tartanunk. Azaz a szervezet biológiai életkorát, fiziológiai állapotát, ami tovább osztható a szervek életkorára is.

Változik a testünk, változik a testtartásunk, változik a mozgásunk

Az alábbiakban azokat a legfontosabb változásokat foglalom össze, amelyek meghatározzák az életmódunkat, valamint a fizikai aktivitáshoz, sportoláshoz való viszonyunkat.

A látás

A látás élességének, erősségének megváltozása talán a legnagyobb mértékben befolyásolja a mindennapokat. A külvilágból érkező információk legnagyobb részét a szemünkön keresztül kapjuk, amelyek az agyba jutnak, és ezek alapján tájékozódunk az aktuális helyzetekről, saját testünk elhelyezkedéséről a térben. Az agy ez alapján hozza meg döntéseit. Ha ez a funkció sérül, az hatással lesz minden mozgással kapcsolatos lépésünkre, testérzetünkre.

A hallás

A hallás változása, a hallószerv öregedése szintén kiemelt fontosságú. Itt kell megemlíteni az úgynevezett vesztibuláris rendszer állapotát is, amelynek érzékszerve a fül. A középfülben specifikus érzéksejtek találhatóak, amelyek részt vesznek az egyensúly megtartásában, a szem és a fej mozgásainak kiegyenlítésében. Többek között ez az egyensúlyozó szerv biztosítja a harmonikus mozgást és optimális testtartást, valamint segít a térben való tájékozódásban is.

A légzés

A légzés alapvető fontosságú a szervezet egészséges működésében és szoros összefüggésben van a testtartással, valamint a mozgással. Vegyünk egy egyszerű példát! Ha kialakult egy diszharmonikus testtartás, például egy előre eső váll- és fejtartás, ami folyamatos előre görnyedésben tartja a testet, a mellkas légzési kitérése sem lesz optimális, így a rekeszizom sem tud jól funkcionálni. Ennek következtében egy-egy légvételkor kevesebb levegő áramlik a tüdőbe, csökken a légcsere mennyisége, ezáltal kevesebb oxigén jut a vérbe és a sejtekbe.

A szív és a csontok

A szívizom teljesítőképessége csökken, ami miatt az idős ember hamarabb fárad el, esetleg kevesebbet teljesít korábbi önmagához képest, és több pihenő időre lehet szüksége.

A csontszövet is átalakul, törékenyebbé válik, és ha nem képződik elegendő új csontszövet a régi helyére, kialakul a csontritkulás, más néven oszteoporózis. Ez ellen csak fizikai aktivitással tehetünk! A csontritkulás kezelésének és megelőzésének egyik legfontosabb alappilére a rendszeres, gravitáció ellenében végzett testmozgás, amivel segíthetjük a csontok anyagcseréjének működését és a vázizmok erősödését is. Az egyik legjobb és mindenki számára elérhető ilyen tevékenység a séta. Ezért célszerű beépíteni a mindennapokba.

Izomzat és kötőszövet

Ha nem tréningezzük az izomzatunkat, annak tömege és összehúzódó képessége, ingerlékenysége is jelentős mértékben csökken. Ez fokozottan jellemző és érzékelhető azokban az izomcsoportokban, amelyeket nem használunk rendszeresen erőkifejtésre a mindennapok során.

Az izomzat mellett már nem hagyhatjuk figyelmen kívül az izmot beborító kötőszövetet, az izompólyát sem, amelynek szintén változik a minősége az életkor előrehaladtával. Ahogy idősödünk, az izompólya szerkezete megváltozik: veszít rugalmasságából, a sejtek kevesebb kollagént, elasztánt, hyaluronsavat termelnek. Ennek következtében az izmok mozgás korlátoltabbá válik, beszűkülnek a mozgástartományok. Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy teljes testet beborító anyagot. Ha az anyag rugalmas, kényelmes, akkor könnyedén tudunk benne mozogni. Ha viszont feszes és rugalmatlan, akkor már inkább úgy érezzük, hogy egy testháló. Egyértelmű, hogy az utóbbi jelentős mértékben korlátozza a mozgást és a testérzetek észlelését, a reakcióidőt. Az egyensúlyozási képesség megváltozásának egyik oka a merev, feszes kötőszövetnek tulajdonítható. Ez esetben ugyanis a test nem tud rugalmasan alkalmazkodni az őt érő váratlan környezeti kihívásokhoz.

Szenior korban kulcsfontosságú a teljes test edzése

Mindezek összességében eredményezhetik a testtartás és a mozgásminták megváltozását. Az életkor előrehaladtával a mozgások irányításának készsége, az egyensúlyi információk agyi feldolgozása is romlik, amihez az agy öregedése is hozzájárul. A járás gyakran lassúbb, rövidebb léptű, óvatosabb lesz, csökken a lábfej megemelésének a szöge, a mozgástartományok pedig beszűkülnek. Ezek mind a bizonytalanabb testérzetekből erednek.

A fizikai inaktivitás hatványozottan felerősíti a folyamatokat. Ezért minden életkorban, de kifejezetten a szenior korban kulcsfontosságú a teljes test edzése. Természetesen mindezt egyénre szabottan végezzük, hogy megelőzzük, illetve korrigáljuk az esetlegesen kialakuló tartáshibákat, valamint fejlesszük a testérzetünket, testtudatunkat. Vegyük észre testünk apró jelzéseit, hogy minél tovább megőrizhessük egészségünket. Az új dolgok tanulásával pedig az agyunkat is fiatalon tarthatjuk.

A „sikeres idősödés” célja a megfelelő életminőség biztosítása, ami bárki számára elérhető a fizikai és szellemi képességek működtetésével, fejlesztésével.

Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Idén nyáron volt Cholnoky Viktor halálának 110. évfordulója, a műfordítóként, hírlapíróként és szerkesztőként is egyaránt ismert író 1912-ben, 43 esztendős korában hunyt el. Nemrég látott napvilágot A sekrestyés című, válogatott írásait, pontosabban elbeszéléseit és tárcanovelláit tartalmazó kötet.

Cholnoky Viktor a századforduló egyik legegyénibb hangú novellistájának számított; tárcáit hétről-hétre várta az újságolvasók széles köre. A Pesti Napló és a Kiss József által szerkesztett, A Hét című folyóiratokban publikált. Egykori pályatársa, Krúdy Gyula írta róla: „Csupa kontraszt, furcsaság, álombeli alak az egész ember. Rajongóknak és gyűjtőknek való, mint egy régi, ritka kis biblia, vagy valamely ékköves gyűrű, amit egy porrá vállott régi pápa sirboltjában találnak”. A sekrestyés című kötetválogatás olvasói alátámaszthatják Krúdy egykori romantikus véleményét.

A hírlapírástól a szépirodalomig

Cholnoky elsősorban hírlapíróként működött, hiszen a kenyérkereset sokkal jövedelmezőbb formájának számított, mint a szépirodalmi közlések. Ezáltal jóideig elsősorban zsurnalisztaként szerzett magának hírnevet, ami a később kialakuló író pályája indulásához előnyt jelentett. A szintén író testvére, Cholnoky László állapította meg bátyjáról: „Soha nem egyezett a korral, soha egyetlen percre sem érezte magát otthon a korában. Az elvágyódás fontos jegye valamennyi írásának”.

Áradó történetmesélő volt, kimagasló elbeszélő képességgel, kultúrtörténeti ismeretekkel és komoly műveltséggel rendelkezett, amelyhez kiemelkedő stilisztikai képesség párosult. Több nyelven beszélt, élvezte is a nyelvek és kultúrák közötti átjárásokat. Ő volt Bernard Shaw első magyar fordítója.

Cholnoky válogatott írásait újra kiadták

Nemrég látott napvilágot A sekrestyés című, válogatott írásait, pontosabban elbeszéléseit és tárcanovelláit tartalmazó kötet. Cholnoky novelláit érdemes kézbe vennünk, különleges hangulatúak, szokatlanul változatosak, s olykor már-már költői hangvételűek is.  

A sekrestyés című kötet tizenöt elbeszélést tartalmaz, amelyet úgymond kiegészít hét tárcanovella és A dióherceg című nagyobb lélegzetű elbeszélés. Meg kell jegyeznünk, hogy a finom válogatás Géczi János József Attila-díjas író és egyetemi oktató minőségérzékét dicséri. Hálásak lehetünk neki – és a kiadónak! –, hogy ismét gazdagodhattunk egy Cholnoky-kötettel. (Egy évtizeddel korábban, 2011-ben, számomra rejtélyes módon napvilágot látott a Trivulzio szeme című novellagyűjtemény.)

Kortársi pillanatképek, fantasztikus történetek és humoreszkek

A kötetet olvasva megtapasztalhatjuk, hogy elbeszéléseit a századelő olvasói figyelme jogosan három nagy tematikába sorolta: kortársi pillanatképek, fantasztikus történetek és humoreszkek tárgykörébe. Ezeken belül meglehetősen sok mindenre kiterjedt az írói figyelme: például a fantasztikum és a tudomány világának vegyítése, vagy a családon belüli öröklődés volta, ami végzetszerűen tragédiákba sodorja a főhőst. Érdekelték a kultúrtörténeti tények, babonák és hiedelmek is. Nevezik a dekadens urak és nagypolgárok krónikásának is, aki nem cselekedetekben, hanem gondolatfolyamatok ábrázolásában mutatja meg a valós arcát. Kifinomult irodalmi karakterábrázolásai szinte már pszichológiai remeklések is egyúttal.

Feltehetjük a jogos kérdést, hogy miben nyilvánul meg a hatása? – Leginkább abban, hogy amikor befejezünk egy Cholnoky-novellát, akkor az nem ereszt. Nem szabadulunk a hatása alól, amelyet nemcsak az atmoszférájuk erőssége, humora, hanem a világlátása és életérzése is meghatároz. A koráról vall, az Osztrák-Magyar Monarchia életének szellemes tolmácsolója volt.

Balról jobbra: Cholnoky Jenő, Cholnoky László, Cholnoky István, Berky Károly és Cholnoky Viktor.

Egyedi jelenség a magyar irodalomban

Cholnoky Viktor egyedi jelenség az irodalmunkban. Nincs elődje, de utódja se, ugyanis senkihez sem hasonlítható. Saját korában ismertnek és olvasottnak számított, akit most a kötet kapcsán újra felfedezhetünk, hiszen megérdemli. A neve kimaradt a közismeretből, nem szerepel a tankönyvekben sem, ennek ellenére nem lenne csoda egy jelentős írót (újból) „felfedezni”. (De talán mégis az!) Pedig csak olvasni kellene tőle; ehhez segít hozzá mindannyiunkat A sekrestyés című kötet.  

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész 

Fotó: Fortepan/Cholnoky Tamás

Egyre népszerűbbek az úgynevezett „Walking Tour”-videók az interneten. Nem csupán egy egyszerű, és valljuk meg, kissé unalmas útifilmről van szó. A Walking Tour teljesen más, sokkal több ennél.

A Triesztről szóló utazási cikkem után többen megkerestek azzal, hogy jó-jó, az észak-olaszországi Trieszt városa valóban viszonylag közel van, és tényleg sok érdekes, az idősebb korosztály számára is felkereshető látnivaló van ott, az utazásnak azonban 50 év felett számos akadálya lehet. Lehetséges, hogy valaki lelki vagy fizikai betegség miatt nem tud, vagy nem mer elutazni hosszabb távolságra, de akadhat olyan is, akinek anyagi gondjai vannak. A COVID idején pedig bejön a képbe az is, hogy félünk a fertőzéstől, különösen olyan országokban, ahol a görbék meredeken emelkednek fel. 

Egyre népszerűbbek a „Walking Tour”-videók

Mi a megoldás? A nyolcvanas évek sztárírójától, Hernádi Gyulától kölcsönöztem a válasz kiinduló gondolatát, aki 1987-ben jelentetett meg ezzel a címmel egy vegyes műfajú könyvet: „Hátamon fekve szaladgálok”. Igen, ebben az esetben sem szabad elkeserednünk, hiszen ott van az egyre jobban kibontakozó és lassan egy hatalmas, vizuális bábeli könyvtárrá váló videócsatorna, a Youtube, ahol rengeteg ún. „Walking Tour”-videóra találhatunk.

Mielőtt az olvasó azt mondja, hogy a cikk írója felfedezte a col-md-yolviaszt, és még egy kicsit rosszindulatú is, hiszen azt üzeni, hogy „ha nincs pénzed, nézzél Youtube-ot”, meg kell állnunk egy pillanatra. A COVID idején a Youtube-on felbukkant új műfaj, a „Walking Tour” nemcsak az otthonülők, hanem mindenki számára izgalmas lehet, és nem csupán egy egyszerű, és valljuk meg, kissé unalmas útifilmről van szó. A Walking Tour, különösen annak úgynevezett 4K változata, teljesen más, sokkal több ennél. Miről is van szó?

Miről is szólnak a Walking Tour-videók?

Adott egy fiatal vagy idősebb ember, aki vásárol magának egy 4K kamerát. Nem szeretnék a technikai részletekbe alaposabban belemenni, ezért csak annyit mondok erről, hogy a sokak által ismert HD-minőségnél ez sokkal pontosabb és szebb képet ad. Ezt a 4K kamerát vagy eleve fejpánttal vásárolja, vagy hozzáapplikálja kameráját egy sapkához vagy bármihez, amit az emberi fejhez, a homlokunknál lehet rögzíteni. Végső esetben pedig, ha nem akar vagy nem tud ilyen kamerát vásárolni, pár ezer forintért egy selfiebotot vesz, amelyet maga elé tartva sétál majd, és közben forog a kamera. Ezek után kimegy a város valamelyik pontjára, és nem a Facebookon megszokott módon magára irányítja a kamerát, hanem fordít rajta és azt mutatja, amit ő lát, és elindítja a felvételt.

Mintha ott lennénk…

A 4K Walking Tour videóknak több fajtája van, de mindegyik közös abban, hogy ezek a videók általában több órás terjedelműek, tehát megnézésük közben valóban az „olyan mintha ott lennék érzés keríthet minket hatalmába”. Létezik olyan fajtája, amikor az illető „élőzik”, azaz ott, élőben mutatja meg, mi történik a városban, vagy éppen a tengerparton. Ennek az a varázsa, hogy a tévé vagy a laptop képernyője elé ülve olyan, mintha ott lennénk, és a pillanat spontaneitásában számos érdekes dolog történhet. Létezik olyan 4K Walking Tour-videó, amelynél a felvétel vágatlanul, de a séta után kerül fel a csatornára, ezeket látva mégis ugyanúgy az az érzésünk, hogy ott vagyunk a sétáló mellett, hiszen megtapasztaljuk annak a világnak a légkörét, érdekességeit. És végül van az a Walking Tour-típus, amikor a hosszú, több órás séta után az illető hazamegy, és egy videószerkesztővel megszerkeszti anyagát, feliratokat illeszt rá, amelyekkel tájékoztatja a nézőket, hogy éppen hol jár, és mit kell megnézni. Sőt: sokan zenét is „applikálnak” a filmhez, hogy hangulatosabb legyen a videó pár órás megtekintése. Néhányan a videó elejére még térképet is tesznek, hogy megmutassák: merre fognak sétálni útjuk különféle szakaszain.

A 4K Walking Tour műfaj – ahogy jeleztem – nem csak annak lehet érdekes, aki nem tud utazni valamilyen objektív okból. Azoknak is izgalmas lehet azonban, akik éppen hosszú útra készülnek, éppen oda, ahol a videó készítője sétált. Bevallom őszintén, az utóbbi két évben minden olaszországi utam előtt megnéztem az aktuális 4K Walking Tour-videókat, akár Perugiáról, akár Assisiről, akár Rómáról, akár Triesztről volt szó, hogy megtapasztaljam a város aktuális hangulatát, és lássam az esetleges változásokat, utolsó utazásomhoz képest.

Londontól Jeruzsálemig, Rómától Párizsig felfedezhetjük a világot

Mindenkit szeretettel bíztatnék tehát arra, hogy fedezzük fel a 4K Walking Tour-műfaját, s Londontól Jeruzsálemig, Rómától Párizsig sétáljuk végig így a világot, sokkal több ez, mint a hagyományos, vágott, szerkesztett útifilmek sora, mert ezeknél a virtuális túráknál valóban az lehet az érzésünk, hogy ott sétálunk a város falai között!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Freud címmel és Az ember a pszichoanalízis mögött alcímmel nagyon szép kiállítású könyv jelent meg magyar kiadásban az osztrák pszichoanalitikusról. A Ruth Sheppard által írt albumszerű kötet olyan hatású, mintha a tudós dolgozószobájában és rendelőjében – visszarepülve száz esztendőt – egy kicsit részesei lehetnénk az életének. Ehhez nagyon értékes és igényesen feldolgozott képanyag gazdagítja a munkát.

Albumszerű könyv jelent meg Freudról

Azon túl, hogy a szerző megismerteti az olvasót Freud életével, családjával és munkásságával, közelről láthatjuk azokat az embereket és tárgyakat, akik és amelyek meghatározóak voltak számára. Láthatjuk az általa tisztelt emberek portréit a falakon és azokat is, akikkel megosztotta az életét. Ezek mellett azt is fontos szerepet kap, hogy mit adott a világhoz – mint többlet tudást –, hiszen a tudatalatti és felettes én fogalmának a beiktatása és annak rendszerbe állítása nemcsak a tudományos, hanem a művészeti világra gyakorolt hatásával sok mindent megváltoztatott. Az is része a könyvnek, hogy Freud forradalmasította a tudattalanról alkotott felfogást, és ez új korszakot eredményezett az elme működéséről vallott gondolkodásban. Az élet traumáinak, a lelki zavarok, az elfojtások miatti kialakulásával is foglalkozott, ami bombaként robbant a századelőn.

Az ember a pszichoanalízis mögött

A Freud-múzeumban őrzött dokumentumokból való válogatás is bekerült a 176 oldalas kiadványba, ami még „emberközelibbé” teszi a könyvet. A tudóst az európai események kontextusában láttatja a szerző, akit ezáltal úgy állít elénk, hogy jobban megérthessük az emberi tényezők ok-okozati összefüggésit is, ne csak, mint tudóst láthassuk. Végigkísérhetjük a karrierjéért, de egészségéért, barátságaiért és családtagjaiért aggódó embert is. Éppen ez a több dimenziós megközelítésmód vált a kötet erősségéve, sőt érdekességévé, amelyeket olyan dokumentumok színesítenek, mint például a BBC-nek adott 1938-as interjújának a szövege, amelyben Freud 120 szóban foglalja össze a saját pályaképét.

A fényképek, dokumentumok, kézírásos jegyzetek, rajzok és naplórészletek egy fegyelmezett tudósi életről tanúskodnak. Kiemelendő a könyv értékei közül a szerző azon törekvése, hogy az egykor botrányosnak tartott elméleteit is leplezetlenül az olvasók elé tárja. Bemutatja azt az emberi és szakmai küzdelmet, amelyet Freud az önismeretért és a lélek titkainak feltárásért végzett. Nagyon ajánlom a könyvet mindazoknak, akiket nemcsak tudós személye, hanem az a korszak is érdekel, amelyben Freud megalkotta a tudományos nézeteit, illetve máig ható módszereit. 

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

A kiszáradás nemcsak nyár közepén, a 40 fok körüli melegben, de az év minden szakában fokozottan veszélyezteti az idősebbeket. Ennek az az oka, hogy ahogyan idősödünk, egyre kevésbé érezzük a szomjúságot.

Mit tehetünk a kiszáradás ellen?

Közismert tény, hogy testünk körülbelül 60 százaléka vízből áll, és azt is megtanították nekünk, hogy víz nélkül csak 1-2 napig tudnánk élni. A különféle kutatóintézetek ezt tudván, számos kísérlettel kiszámolták az ideális folyadékbevitel napi szintjét. Az 1970-ben az Egyesült Államokban alapított National Academy of Medicine ajánlása ezek alapján arról szól, hogy a napi folyadékbevitel egészséges szintje felnőtt férfiaknál 3,7 liter, nőknél 2,7 liter.  Mielőtt azonban ennek hatására odaülnénk a csaphoz, és elkezdenénk mértéktelenül vizet inni, fontos hangsúlyozni, hogy a táplálékkal naponta átlagosan ennek a folyadékmennyiségnek a 20%-át elfogyasztjuk. Így jön ki, hogy az ajánlott folyadékfogyasztás férfiaknak 3, a nőknek 2 liter, amelyet a nap során egyenletes eloszlásban kell elfogyasztani!

Fontos a folyamatos folyadékpótlás

Nagyon fontos továbbá azt is hangsúlyozni, hogy olyan napon, amikor több, megerőltető fizikai tevékenységet folytattunk, s a szervezetünk is több folyadékot adott ki magából, folyamatos legyen a folyadékpótlásunk. Azaz nem csak a tevékenység előtt és utána érdemes innunk, hanem közben is. Közismert, hogy lázas állapotban, hányás vagy hasmenés esetén szervezetünk jelentős mennyiségű folyadékot veszít – ezeket is pótolni kell. A legegyszerűbb és legegészségesebb, ha tiszta vízzel tesszük. És ezen a ponton lép a képbe a hőség állapota.

Inni akkor is kell, ha nem érezzük a szomjúságot

Az elveszített folyadékot érdemes azonnal pótolni, akkor is, ha a szomjúságot nem érezzük. Egyáltalán nem baj, ha akkor, amikor 40 fok körül van a hőmérséklet, a férfiak akár 4-5 litert is isznak naponta, míg a hölgyeknél ez a szám 3-4 liter is lehet. Természetesen mindez a testmagasság és a súly függvénye is, az általános egészségi állapot mellett. Szintén nagyon fontos, hogy ha a melegben hosszabban tartózkodunk a szabadban, mindig legyen nálunk egy termosz, amelyben lehetőség szerint hideg víz van, s ezzel azonnal pótoljuk a folyadékveszteséget.

A kiszáradás jelei

Többen kérdezik, hogy honnan ismerhetők fel a kiszáradás jelei? Egyrészt nyilván az erős szomjúság érzéséből, amelyet gyakran kísér egy általánosan gyenge, bizonytalan, fáradt, akár fejfájással is kísért egészségi állapot (a magyar azt mondja: „egész nap szédelgek”). A szomjúság mellett azonban a vizelet színe is jelezheti a kiszáradást. Ha a vizelet színe sötét, ez annak a jele, hogy a szervezetben a kevesebb folyadék miatt a vizelet koncentráltabb. „Inkább limonádénak kell kinéznie, kevésbé almalének” – mondja Dr. Luke Belval, a Connecticuti Egyetem Korey Stringer Intézetének kutatási igazgatója. Azt is kiemeli, hogy ha a reggeli testsúlymérésnél hirtelen 1-2 kilóval kevesebbnek látjuk magunkat, az is lehet a jelentősebb folyadékhiány jele. Egy fogyókúránál nagyon ritkán történik ilyen jelentős mértékben a testtömeg változása.

Mit igyunk?

A folyadék, amit iszunk, természetesen ne alkohol vagy koffein-tartalmú ital legyen. Az alkohol ugyanis töménységétől függően erősen vízhajtó hatású, így a szervezet folyadékszintjét jelentősen lecsökkenti anélkül, hogy erre a sör vagy bor fogyasztásakor gondolnánk. Sokkal kisebb mértékben, de vízhajtó a koffein is, amelyhez a szervezet jelentősen hozzá tud szokni. Így például ha évek óta megszokott módon napi 550 milligramm koffeinmennyiséget viszünk be a szervezetünkbe – ami körülbelül 5-7 csésze kávénak felel meg – ez már ártalmatlan a folyadékháztartás szempontjából – mondják a szakértők.

A mértéktelen koffeinfogyasztás azonban semmiképpen nem ajánlott, mivel a vérnyomást jelentősen megemeli, és ez számos egyéb betegség forrása lehet.

Mindezt összegezve elmondható: a legjobb folyadékháztartás-fenntartó a Magyarországon jó minőségben rendelkezésre álló, hűvös, tiszta csapvíz, amelyet magunknál hordva, s minden napszakban és évszakban egyenletesen fogyasztva fenntarthatjuk stabil folyadékháztartásunkat.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője 

Arday Géza író, irodalomtörténész, az Odaadó Tudástár állandó szerzője személyes hangvételű írásával ezúttal saját családja múltjába kalauzolja el az olvasókat.

Kovách Aladár író, dramaturg, műfordító és színházigazgató

Élt egy író, távoli rokonom, aki emigrációban alkotott 1945 után: szendrői Kovách Aladárról van szó. Amikor Hartyányi István egykori könyvkiadó és biblográfus felkért, hogy állítsam össze az életrajzát, nem voltam könnyű helyzetben, ugyanis a szocialista lexikonokból kihagyták őt.

Kovách Aladár író volt, dramaturg, a Nemzeti Színház igazgatójaként ismert a neve, aki a nyilasok hatalomátvétele után lemondott. Egyébként báró Lukács Miklóssal együtt nevezték ki, aki az Operaház igazgatója lett. Ali bácsiról mindenki tudta, hogy Horthy Miklós édesanyja révén a kormányzó közeli rokona és barátja volt. Németh Antal után azért nevezték ki a színház élére, hogy kormányzói támogatással mentse, ami még menthető. Mindez mai szemmel talán hihetetlennek látszik, vagy kevéssé érthető, de a németeket addigra már enyhén szólva nem sokan kedvelték.

Kovách Aladár sok könyv megjelentetését támogatta, 1938-tól Püski Sándor Magyar Élet Kiadójának lett az irodalmi lektora. A Püski-házaspártól tudtam meg a ‘90-es évek elején, hogy ő rendezte sajtó alá Sinka István Vád és Bartha Miklós Kazárföldön című munkáit. Színpadi műveket írt, egyik nagy sikerű darabja a Téli zsoltár volt, Apáczai Csere János életéről. A rendszerváltás után Udvaros Béla fantasztikusan színre is vitte az Evangéliumi Színházban, Bitskey Tibor játszotta a főszerepet. Műfordítóként is jelentőset alkotott, ugyanis ő fordította le Dumas A komédiás és ifjabb Dumas A kaméliás hölgy című műveit, és ő rendezte sajtó alá 1942-ben Balassi, 1943-ban pedig Berzsenyi összes munkáit. És ki ismeri ma a nevét?

Úgy tudom, hogy 1948-ban hagyta el az országot, 1949-ben Innsbruckban jelent meg a Mindszenty-perről szóló könyve. Több emigráns folyóirat, a Szózat, a müncheni Hungária, a Nemzetőr alapításában vett részt, később ez utóbbi német változatának, a Freiheitskämpfernek, majd a Donau Boténak főszerkesztője volt. Ezek közül kegyeletből pár számot ma is őrzök.

Érdekes élete volt! Egy bécsi nagybácsimtól, nagyanyám bátyjától kaptam Szabó Dezső Elsodort faluját, amit Ali bácsi jelentetett meg 1964-ben Bécsben mini formátumban, ugyanúgy, mint Nyírő Józseftől a Havasok könyvét 1968-ban. Nagybátyám Bécsben, gyerekkorában kapott tőle egy fényképezőgépet, ő azt mesélte, hogy ennek hatására vált neves fotóriporterré fiatalon Amerikában és Párizsban. Kovách Aladár a bécsi Irgalmas Kórházban halt meg, és a burgenlandi Őrszigeten nyugszik. Szeretnék egyszer eljutni a sírjához.

Női írók a családban

Nem hallgatom el azt az érdekességet sem, hogy 1992-ben megismerkedtem Ali bácsi húgával, Kovách Krisztinával, aki Christine Arnothy néven Párizsban neves írónővé vált. Francia nyelven írt, több regényét lefordították magyarra is. Franciaországban az iskolákban kötelező olvasmány egy műve. Claude Bellanger volt a férje, aki a Le Parisien Libérécímű francia napilap tulajdonosa volt, s a francia elnökkel, François Mitterranddal jó barátságban állt.

Gyarapítva a magyar származású női írók táborát, megemlítem a családom másik ágához tartozó írónőt: Vásárhelyi Verát, ő Rómában élt a férjével, Kállay Kristóffal, aki magas rangú máltai lovag volt, Kállay Miklós miniszterelnök fia és egyben személyi titkára. Kristóf bácsi meglehetősen rátarti volt, Vera néni bájával, humorával és intelligenciájával oldotta ilyenkor a hangulatot.

A fantasztikusan szépségű Vera néni sok novellával gazdagította az emigráns magyar irodalmat, amelyek közül többet magamnál tartok, mert Vásárhelyi-rokonaimtól – akik Kanadában már Fairfield néven éltek – kaptam, hogy egyszer egy kötetben napvilágot láthassanak.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész (emigrációkutató)

Faludy György nevét szinte mindenki ismeri hazánkban, főleg az irodalomszeretők. Szeptember 1-jén lesz 16 éve annak, hogy matuzsálem korúként, 96 évesen eltávozott a földi valóból, majd három héttel később, 22-én lesz 112 esztendeje annak, hogy Budapesten megláthatta a napvilágot. A Ne uszítsatok levelezésre! című kötettel emlékezünk rá.

Faludy György a második világháború idején, majd 1956 után újból, immár másodszor is emigrált, és a rendszerváltás után haza tért. A két világháború között szinte berobbant az irodalomba a Villon átköltéseivel. Talán a Pokolbéli víg napjaim című világhírű önéletrajzi műve és a költészete tartja fenn még sokáig a nevét.

Az alábbiakban egy 603 oldalas komoly vállalkozásról szeretnék hírt adni: a Ne uszítsatok levelezésre! című monumentális kötet válogatott levelezéseit tartalmazza.

Faludy György képe a leveleiből

Levelekről és levelezésről nem túl gyakran szoktak szólni, ám nem mehetünk el e szép kiállítású és tartalmilag jelentős kötet mellett. Nemcsak azért, mert Csiszár Gábor irodalomtörténész hatalmas munkát fejtett ki, hanem mert rendkívül érdekesek ezek a kötetbe rendezett levelek, amelyek azt bizonyítják, hogy értő kezek válogatták össze a jelentős írói hagyatékból. Természetesen ezek révén Faludyról teljesebb képet kaphatunk, ám a kortársairól – akikkel jó vagy rossz kapcsolatban állt – is hasznos ismeretekre tehetünk szert. Faludy értékítélete is kirajzolódik a levelezésből, hiszen – mint ismeretes róla – nem tett lakatot a szájára.

Persze, ízlés kérdése, hogy ki szeret leveleket olvasni (?), de kissé hiszek abban, hogy aki életrajzolvasó és kedveli a monográfiákat, biográfiákat – azok között akad, aki komolyabb levelezési gyűjteményeket is kézbe vesz. Olyanokat, mint például ezt a – mérete miatt – nem könnyen kézben tartható, igen vaskos kötetet. Még ha nem is vagyunk ezrével, akik önként és dalolva megküzdünk az ilyen gyűjteményekkel, de azért reményeim szerint rajtam kívül is akad jó pár hozzám hasonló érdeklődő olvasó…

Csiszár Gábor jelentős munkáját fémjelzi a kötetben található 130 oldalas jegyzetapparátus, amelyben minden egyes levélben szereplő személyről és utalásról – a könnyebb értelmezhetőség kedvéért – magyarázó szöveget olvashatunk. Arról is szólnunk kell, hogy két évvel ezelőtt az ifjú irodalmárnak a kolozsvári Komp Press kiadónál jelent meg a költőről egy jelentős monográfiája.

Különleges életút levelekben

A levelezés-gyűjtemény nem szimpla üdvözlések, alkalmi köszöntések és válaszreakciók tárháza, hanem útleírások, olvasmányélményeiről és új műveiről való beszámolók, valamint eszmefuttatások: közéletről, magánéleti eseményekről, barátokról, ellenségekről, az élet értelméről, vagyis mind arról, ami Faludyt Faludyvá tette és körül vette, ami meghatározta emberileg és művészileg, s mindazt, amiket ő határozott meg. Nagy olvasmányélményt jelent ez a könyv, pedig néha nem könnyű munka sorról-sorra végig menni a leveleken. De megéri időt, energiát fektetni egy különleges ember és életút egy-egy epizódjának a megismerésébe.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

„Nagy olvasó” hírében állok. Számomra a mindennapi olvasás szinte fontosabb minden másnál. Ez inspirál és ez tart frissen: nemcsak szépirodalmat olvasok, hanem szakirodalmat, valamint „lelki”, azaz önismereti könyveket is. Mára Somerset Maugham, Gore Vidal és Jung állnak Thomas Mann mellett abban a sorban, akiknek a műveivel szívesen kikapcsolódom a napi gondokból, feladatokból.

Visszatérő, sok éven át – sőt, még mindig – tartó Thomas Mann-korszakom is volt/van. Azután Bulgakov-, Dosztojevszkij-korszakom is lett, de ez már részben az egyetem magyar szakával esett egybe. Mindent kijegyzeteltem, nem olvasónapló-szerűen, hanem arra figyelve, ami számomra fontos volt. Később, tanár koromban ebből éltem.

Legnagyobb olvasmányélményeim egyike Thomas Manntól A Buddenbrook ház – hihetetlen, hogy huszonöt évesen írta. Mennyi élettapasztalatot mutat ez a regény! Aztán következett A Varázshegy, amelyet kétféle fordításban is olvastam. Tavaly tavasszal a Covidból lábadozva kezdtem újra olvasni, karantén idején.

A negyvenedik születésnapomra „kaptam” a József és testvéreit, ugyanis ezt adtam magamnak ajándékba. A tetralógia szövegén 1926-tól kezdve tizenhat éven át dolgozott Thomas Mann. A Jákob története 1933-ban látott napvilágot, ezután olyan időszak következett, amikor az író már nem térhetett haza, a kéziratos folytatást a lánya csempészte ki a villájukból, amelyet már lefoglaltak a nácik. Bár ez állítólag csupán családi legenda. Külhonban fejezte be a második részt, Az ifjú Józsefet, majd a harmadik részt, a József Egyiptombant már Németországtól búcsúzva írta, hogy azután a záró darabot, a József, a kenyéradót, amely kétezernél is többoldalas lett, már Amerika szabad ege alatt fejezze be.

Hiába vették el az írótól a hitleráj idején az állampolgárságot (és a vagyonát is), ő mindig német maradt. Azt mondta – nem épp szerényen – „ahol én vagyok, ott van Németország”. 1943. január 4-én fejezte be a József-tetralógiát. A naplójában ezt így rögzítette: „Főnös a levegő, délben nagy a forróság. Reggel dombnak föl sétáltam. Reggeli után a regény végén dolgoztam, azután fölmentem, kéz ápolását végeztem, hajat mostam és megborotválkoztam, majd ismét munkához láttam, és éppen jelezték, hogy kész a löncs, amikor leírtam a József, a kenyéradó, ezzel tehát a József és testvérei befejező mondatát…”

Thomas Mann legnagyobb fordítói Lányi Viktor, Sárközi György és Szöllősy Klára voltak. Lányi volt a (betű)hű, Szöllőssy pedig a művészi fordító. Nemrég ismét elolvastam a Mann család életének feldolgozásából a végső epizódot (Tilmann Lahne könyve: Die Manns.) Ez nem egy fiktív alkotás, hanem dokumentumokon alapul. Megrázó olvasmányélmény ez is, magáról az íróról és a korról, amelyben alkotott. (Erről a kötetről már korábban részletesen írtam: https://www.odaado.hu/tudastar/orom-az-olvasas-thomas-mann-es-csaladja-eletenek-regenyes-feldolgozasa)

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész