A WHO 2005-ben, 32 város részvételével indította el a Global Age-friendly Cities (Globális Idősbarát Városok) programját. 2010-re a program már odáig jutott, hogy létrehozták a WHO Globális Hálózat az Időskorbarát Városokért és Közösségekért platformot, amely összekapcsolja a városokat, közösségeket és szervezeteket. Így azok egymástól tudják átvenni a jó gyakorlatokat, hogy a városokat a növekvő számú idős lakosság számára biztonságosabbá, olcsóbbá és kényelmesebbé tegyék, illetve az idős lakosság is egyenrangúnak érezhesse magát.

Az idősbarát városok és azok hálózata a világ országaiban III. rész – Norvégia

Cikksorozatunk előző részeiben idősbarát kanadai és lengyelországi városokat mutattunk be. Ezúttal a norvég példákat mutatjuk be, hiszen a jó gyakorlatok előttünk vannak!

Norvégia fővárosa, a 634.000-es lakossággal bíró Oslo önkormányzata 2013 óta szervezi meg a Senior in the Center hetet a város több mint 65.000 idős polgárának. A rendezvénysorozat a szeptember 21-i nemzetközi Alzheimer-naphoz kapcsolódóan a demenciával kapcsolatos programokkal kezdődik és október elsején, az Idősek Nemzetközi Napján, a Városházán egy előadással zárul, amelynek keretében fogadással egybekötött ünnepséget rendeznek az időseknek. Az őszi időszakban gyalogló- és botsétáló (Nordic Walking) versenyeket is szerveznek a szenioroknak, és kifejezetten az idős korosztályra fókuszálva koncerteket, workshopokat és filmvetítéseket tartanak. Oslo önkormányzata külön díjazza a rangidős polgárait.

Szolgáltatásokkal segítik az időseket

Az idősek mindennapi életét segíti a 24 órás telefonos ügyelet, ahol nemcsak egészségügyi segítséget lehet kapni, hanem információkat a közlekedési helyzetről, a szenioroknak szóló tanfolyamokról és mozgásprogramokról, de szállás- vagy étteremfoglalásban is állnak rendelkezésre az önkéntesek a telefonvonal másik végén.

Oslo minden kerületéhez tartozik ún. „vezető felügyelő” is, amely funkció voltaképpen időskori tanácsadót takar. Az állami fizetéssel rendelkező alkalmazott egészségügyi és életmód-tanácsoktól kezdve a mindennapi élet szervezéséig munkaidejében mindenben áll az érdeklődő idős városlakók rendelkezésre.

A Rózsaszín Busz az idősek közlekedését segíti

Különleges és példaértékű szolgáltatás Osloban az ún. Rózsaszín Busz is, amelyet azon, 67 év feletti városi polgárok vehetnek igénybe – előrendelve az interneten – akik háztól-házig szállításra szorulnak, például otthonról a kórházba vagy az orvosi rendelőbe kell menniük. A szolgáltatás pontosan annyiba kerül, mint a fővárosi tömegközlekedési jegy. A buszok hétfőtől szombatig közlekednek 10.00 és 18.00 óra között. A kisbusz gyalogosok és kerekesszékesek igényeit egyaránt kielégíti, és egy kísérő is utazhat az igénybe vevővel.

Generációk együttműködése Osloban

2018 januárjában indította el Oslo egyik kerülete azt a projektet, amelynek keretében az egyik helyi nyugdíjas otthonba (Pastor Fangens vei 22) két húszéves diáklány (egy tanárképző főiskolás és egy fogorvos-hallgató) beköltözött, egy évnyi időtartamra. Az otthon négy emeleten 29 apartmant foglal magába. A fiatalok által bérelt egy-egy lakás bérleti díja rendkívül kedvezményes volt, cserébe a fiatalok mind a ház körüli munkákban, mind a mindennapi élet során segítsék a bentlakókat, de egészségügyi és gondozási feladatokat természetesen nem kellett ellátniuk.

Idősbarát megoldások Norvégiában

Az idősbarát szolgáltatások természetesen nem csak Osloban vannak jelen az országban. A 182.000 fős lakosságú Trondheim városának több mint 17%-a 60 év feletti. A város egy széleskörű idősbarát programot dolgozott ki, amely kiterjedt az idősek által gyakran használt gyalogjárdák korlátokkal való ellátására és kátyútlanítására, de megvalósítottak egy olyan, példaértékű programot is, amelynek révén az önkormányzat által kiválasztott önkéntesek nem csak a betegeket, hanem minden városi időst rendszeresen meglátogatnak, s felmérik azt, hogy miben tudnak segíteni (a program alcíme: Megelőző Látogatások).

A nemzetközi projekthez 2017-ben csatlakozott észak-norvég Levanger városának 20.000 lakosából 18,9% hatvanöt év feletti. Az idősbarát város program jegyében az önkormányzat 5 kapcsolattartót választott és képzett ki, akik munkaidejükben a várost járva felmérik a helyi idősek igényeit és összegyűjtik a javaslatokat. Ezzel együtt az önkormányzat minden évben egyszer megrendezi az idősek fogadónapját, amikor az önkormányzat vezetőinek az idősek írásban vagy szóban előterjeszthetik igényeiket és javaslataikat. Ezen javaslatok között nagyon sok szólt a tömegközlekedés sűrítéséről, és az idősek lakta területekhez irányuló hatékonyabb elvezetéséért, amelyről azóta az önkormányzat gondoskodott.

Bár nem tagja az Idősbarát Városok nemzetközi hálózatának, de élénk idősbarát programok zajlanak Malvik városában is. Malvik kisváros, 14 193 ember lakja, s ebből 14% a 65 év feletti. A településről rengetegen járnak be a közeli nagyvárosba, Trondheimbe dolgozni. A hangulatos kisvárosban 2011 óta minden esztendőben rendeznek egy szenior hetet (Szenior Kulturális Show), amikor a helyi Bruket kultúrházban kulturális, közösségi és sportprogramokkal várják az időseket. Ezen a fesztiválon az idősek nemcsak passzív résztvevők, hanem saját munkásságukat is bemutathatják, mind a képzőművészet, mind az előadóművészet terén.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A Lelki Egészség Világszövetsége kezdeményezésére minden év október 10-én tartják a lelki egészség világnapját. Felhívják a figyelmet a lelki problémák megelőzésére, kezelésére, valamint a mentális egészség fejlesztésére. Az optimális lelki állapot elérésében, megőrzésében a mozgás, de főleg a zenés mozgásformák, mint a tánc, kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A mozgás és a tánc a testi elváltozások kezelése mellett a lelki folyamatok alakulásában is meghatározó szerepet tölt be.

Szenior korú egyéneknél egyre gyakrabban fordul elő depresszió vagy szorongás. A depresszió a közösségben élő idősek 10-25 százalékát érinti, a demens betegek 20-40 százaléka társuló depresszióban szenved – olvasható Égerházi Anikó: Depresszió és szorongás időskorban című tanulmányában. Fontos röviden tisztázni, hogy a depresszió, a depresszív hangulat és a demencia nem azonos fogalmak.

„A depresszió időnként olyan mértékben blokkolja az agyat, így a gondolkodást, a beszédet, a mozgást is, hogy egyes esetekben nem lehet megkülönböztetni a pillanatnyi tüneteket a súlyos demenciától. Úgy tűnhet, mintha az illető elbutult volna.”
(Belső Nóra: Depresszió, Betegség, vagy úri huncutság?)

A két állapot, betegség közt szoros kapcsolat van, amelyek kezeléséhez komplex terápia szükséges.

Többek között ezért is nagyon fontos a zenére végzett mozgás, és a táncban rejlő lehetőségek felfedezése, mert ezekkel sokszor megelőzhetjük, illetve bizonyos esetekben kezelni tudjuk a problémákat, javítva ezzel a psziché állapotát. A mozgás enyhíti a depressziót, segít a stressz oldásában is. Hogyan? Az endorfin termelés stimulálásával biztosítja a jó pszichés közérzetet, megnyugtatja a feszült, túlhajszolt idegeket. Jó hír, hogy ezt a hatást már egy 30 perces közepes tempójú sétával elérhetjük.

A zene jótékony hatása a közérzetre

Sőt! Jól megválasztott zenével a hatás tovább fokozható. Egy-egy régi dal felcsendülése a kiváló hangulatjavító hatás mellett aktiválhatja a hosszú távú memóriát is, segítve ezzel a demenciával élőt abban, hogy közelebb kerüljön egykori önmagához. Az idősotthonokban tartott zenés órákon az egyik legszebb pillanat számomra, amikor a zene hatására a résztvevők mosolyogni kezdenek, énekelnek, nevetnek, és táncra perdülnek.

A zenét egyre több esetben alkalmazzák a gyógyításban és különböző terápiás folyamatokban is. A zenére végzett mozgás pedig egy komplex, testi-lelki gyógyító folyamat része lehet, amelynek hatására az érzelmek felszabadulnak, a pszichoszomatikus feszültségek oldódnak, és egy harmonikus, belső élettani szempontból béke állapot alakulhat ki (Forrás: Bagdi Emőke. Pszichofitness.)

Használjuk hát ki a zene sokszínűségét, hogy minden élethelyzet, minden lelki állapot megtalálható benne. Mozgással összekötve merítsünk boldogságot, életerőt és örömöt, megőrizve ezzel nemcsak testi, de lelki egészségünket is. S ha épp nem tudunk egy-egy vezetett táncos órát beiktatni a napunkba, csak kapcsoljuk be otthon egyik kedvence zenénket, és mozogjunk, ahogy jól esik. Bizonyára pár percen belül jobb lesz a kedvünk.

Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Csíkszentmihályi Mihály, a Széchenyi-díjas tudós egy évvel ezelőtt, 2021. október 21-én 87 éves korában, Kaliforniában hunyt el. Nevéhez kötődik a flow-élmény, vagyis az összpontosított elmeállapot pszichológia koncepciójának kidolgozása. Nemrég jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában a Flow – Út a boldogsághoz című, és A flow-élmény koncepciójának megalkotója életfilozófiákról mesél alcímet viselő kötet.

A flow-élmény koncepciójának megalkotója életfilozófiákról mesél

Csíkszentmihályi Mihály az amerikai Claremont Graduate University Pszichológia és Menedzsment tanszékének volt a professzora, miután a Chicagói Egyetem pszichológiai és a Lake Forest College szociológia és antropológia intézetének vezetőjeként dolgozott. Idős korában Magyarországon is elismerték a teljesítményét: a Magyar Érdemrend nagykeresztjének a tulajdonosa volt, sőt az akadémia külső tagja is lett. A flow elméletének kidolgozása mellett főbb szakterületei: a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás voltak.

Nemrég jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában a Flow – Út a boldogsághoz című, és A flow-élmény koncepciójának megalkotója életfilozófiákról mesél alcímet viselő kötet. A kötet szerkesztője, Szöllösi Ingeborg 2014 augusztusának végén látogatta meg a professzort az Amerikai Egyesült Államok Montana államának kies vidékén található nyári otthonában, ahol napokon át beszélgettek, amelyből megszülethetett ez a könyv.

A „flow” mint heuréka-pillanat és áramlás

Csíkszentmihályi Mihály a flow-ról, mint a kiteljesedett és boldog élet alapfeltételéről beszél, s egyúttal életművének legjelentősebb üzeneteit is egységbe foglalja. A Flow mindenhol című fejezetben is részletesen kitér arra, hogyan teremthető meg a feltétele, illetve az alkotás területén hogyan működik a flow.

„A heuréka-pillanat öröme csak azért olyan elsöprő, mert hosszú, fáradtságos út előzte meg. Tehát az öröm nem válik el a megelőző folyamattól, sokkal inkább annak az eredménye, megkoronázása”

– írta összegzésképpen.

Ennek a lelki állapotnak a megtapasztalását – amit „áramlásnak” mond több helyen – önmagában nem tartja dicséretesnek; értelmezése szerint csak akkor válik azzá, ha ez a tapasztalat gazdagítja az átélőjét és a környezetét egyaránt, s ezáltal tovább haladhat a fejlődése útján. Majd ezt tovább fokozza, amikor azt írja:

„Minél több embernek van lehetősége egy társadalomban a flow megtapasztalására, annál könnyebben tudja egy rendszer tiszteletben tartani az egyén szabadságát”.

A könyvet felfoghatjuk egy inspiráló lelki és szellemi túrának is, amely egyben több Csíkszentmihályi-munkát összegez. A professzor reneszánsz emberként nagyvonalúan és szellemesen szembesíti az olvasóját világ(unk) katartikus kérdéseivel, amelyek mellett szó nélkül is elmehetünk, annak ellenére, vagy éppen azért, mert akár nap mint nap találkozhatunk velük. Éppen emiatt szó esik a kötetben a neveléstől kezdve, a lelki-szellemi nyitottság megőrzésén keresztül a közösségi flow élmény megéléséig – több mindenről. De mindezt ebben a beszélgető könyvében úgy teszi, hogy a tudós helyett az ember, sőt olykor, mint egy kedves ismerős szólal meg, aki szelíden ösztönöz mindannyiunkat arra, hogy tudatosan egy boldogabb és kiteljesedő életet éljünk. A leírtak értelmében széles körben merem ajánlani a kötetet.

Arday Géza
író, irodalomtörténész

Az olvasás jelentősége és a 20. századi történelmi sorskérdések

„Az igazságot is meg lehet szokni.” Tamási Áron gondolatát választotta mottóként Arday Géza író, irodalomtörténész, az Odaadó állandó szerzője, aki ezúttal nem egy konkrét könyvet ajánl az olvasóknak, hanem egy műfajt: a 20. századi magyar családtörténeti műveket. Nagyon sok 20. századi családtörténet gyökerekig hatoló, még befejezetlen; ezáltal tovább élő, a jelent aktívan meghatározó múltbéli eseménnyel élünk együtt. Érdemes megismerni!

Velünk élő történelem

Amikor születtem, még nem múlt el három évtized a háború befejezése óta, a forradalom leverése után pedig csupán tizenegynéhány esztendő telt el. Ha nem is frissek, de még viszonylag érzékenyek voltak környezetemben a háború okozta sebek, veszteségek és főleg azok utóhatásai.

Gyerek- és kamaszkoromban velünk létezett még minden, ami addig történt, illetve akikkel történt: félmondatokban és érzékelt elhallgatásokban közöttünk élt a múlt, hiszen még jelen voltak a század első éveiben született nagyszüleim, a 19. század legvégén született nagybácsik, és idős rokonaim, akik túlélték a nehéz korszakokat. Hozzájuk a szüleim voltak a kapcso(lato)k, akik ugyanúgy átélték mindazt, amibe beleszülettem, majd szellemileg belenőttem, s amit epigenetikusan is átörökölt a nemzedékem: a szorongásokat, a félelmeket, az üldöztetésélményt, a megsemmisülésérzést. Így voltunk ezzel többen a környezetemben: értelmeznünk kellett kamasz-, majd felnőttfejjel, ami a családunkkal történt, tudatosítva mindazt, ami körülvesz bennünket, ezáltal – jó esetben tájékoztattak róluk – a túlélési technikákat is.

Egyéni életünk meghatározóivá váltak a történelmi sorskérdések, amelyek előkerülnek családregények olvasása közben is. Szemünk elé kerül a nemzedékek egymás iránti felelőssége. Ha egy-egy esetben véleménye van is valakinek, azt kicsit odébb már senki sem hallja meg. Pedig, ahogyan Tamási Áron vallotta: „az igazságot is meg lehet szokni”. Fejünk felett a kettős struktúrájú országban – világlátásban, történelemszemléletben és mentalitásban – végérvényesen elszakadt valami, amit már csak az irodalom és a történetírás rögzíthet.

Tillmann József Adalbert filozófus egy írásában hivatkozik Juli Zeh német írónőre – aki a németekkel kapcsolatban fogalmazta meg, amit Tillmann némi áthallással használt fel –:

„itt él egy nép apák nélkül, mintaképek, mesterek, királyok és istenek nélkül, sőt, a múlttal kapcsolatos használható emlék nélkül”.

Ez is megindítóan hatott, mert valós problémának találom, ugyanis be kell látnunk, hogy nemcsak Németország, illetve a németség van ezzel így, hanem mi, magyarok is. Ráadásul Magyarországon nemcsak egy nép(csoport) él, hanem több, s mindegyiknek megvan a maga múltja, megvannak a saját adottságai, hozzáállása, lelkisége és sérelmei.

20. századi magyar családtörténeti művek

A rendszerváltás utáni évek fordulatának idején, a megírt családtörténetek lenyomataiban találhatjuk meg az emberi sorsokat felemelő és lesüllyesztő változásokat. Nagyon sok 20. századi családtörténet gyökerekig hatoló, még befejezetlen, ezáltal tovább élő, a jelent aktívan meghatározó múltbéli eseménnyel élünk együtt. Megdöbbentő mentalitástörténetek és életstratégiák rajzolódnak ki a nemzedék- és családregényekben, amikor a jelen a múlt felé is tágul, miközben az emberi fejlődés a jövőbe tart. A jelen nem csak a múlttal terhes (vagy gazdag), lehet befejezetlen is.

A legújabb kori történetmesélési múltrobbanás azt idézte elő, hogy több mindenről lehetett beszélni, amiről addig hallgatni kellett. Ezért fontos történelmi munkákat olvasni, valamint olyan szépirodalmi műveket és memoárokat is kézbe venni, amelyek nemcsak valóságszerűen, hanem tanulságosan, illetve lelkileg és szellemileg építően lettek megírva. Erre pár közelmúltbeli példa: Márai Sándor: Föld, föld!…, Fehér Klára: Hová álljanak a belgák, Görgey Gábor: Vadászszőnyeg, Lázár Mária: Jó volt élni, Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét, Lázár Anna: Honkereső, Jeszenszky Iván: Kitelepítettek, Szűcs Péter: Dharma, Kristóf Ágota: Trilógia és Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon stb. című művek.

Szerző: Arday Géza író és irodalomtörténész

Tényleg tehetetlenek vagyunk?

Alig van olyan párkapcsolatban élő, 50 év feletti asszony vagy férfi tanítványom, akik ne panaszkodna arra, hogy az éjjeli alvásidőszak párjukkal gyötrelmes. Horkolás, szuszogás, apnoé, éjjeli járkálás, zörgés, krákogás, orrfújás zavarja meg az éjszakai pihenést. Ráadásul   pont akkor, amikor a legjobban alszunk. Vajon kötelező így élnünk vagy van megoldás erre a problémára?

A válasz egyértelmű: nem, nem kell így élnünk! Az első és legegyszerűbb megoldás elmagyarázni a partnerünknek azt, hogy nem a kihűlő kapcsolat jele, ha külön szobában alszunk. Minden felnőtt szervezetnek szüksége van a napi hat-nyolc óra intenzív, zavartalan alvásra. A nap túlnyomó részét úgyis együtt töltjük, és szeretjük egymást, de az alvás szent és fontos dolog. Egyikünk sem akarja, hogy a másik holdkórosként járkáljon és megbetegedjen a kevés alvás miatt.

Megoldások horkolásra

Amennyiben lakáskörülményeink nem teszik lehetővé a külön szobát vagy annyira ragaszkodunk a másikhoz, hogy nem tudunk nélküle elaludni, ki lehet próbálni horkolásgától orrtapaszt, amely kis mértékben kitágítja az orrjáratokat. Léteznek horkolásgátló állpántok és orrdugók is, amelyek, ha nem is szüntetik meg teljesen, de elviselhetővé tehetik számunkra a partner horkolását. Amennyiben a horkolás erősebb, és magának a páciensnek is gondokat okoz (pl. légzéselakadással járó apnoés problémák adódnak), a szakemberek szokták javasolni a különféle horkoláscsökkentő műtéteket. A beavatkozást megelőző vizsgálatok során a gégész szakorvos pontosan felméri, hogy mi okozza a horkolást. Lehetséges, hogy az orrmandulát kell eltávolítani, de felmerülhet az orrsövény-plasztika, az orrkagyló kisebbítés, a lágyszájpad vagy a nyelvcsap műtétje különféle módszerekkel (leggyakrabban lézerrel).

Ezekkel valóban jelentősen csökkenhet a horkolás ereje, de azt is le kell szögezni, hogy az esetek döntő többségében sokat segítene az is, ha az illető lefogyna és/vagy a stresszes körülmények csökkennének körülötte. Az elhízás és a stressz ugyanis nagyon sokszor komoly kiváltó oka a falrengető horkolásnak.

Éjszakai járkálás is zavarhatja a nyugodt alvást

De nemcsak a horkolás lehet zavaró. Az éjszakai járkálásra ugyanúgy fel lehet riadni. Az ilyen éjjeli kószálás leggyakoribb oka vizeletürítési probléma, amely mögött férfiaknál elsősorban prosztata, nőknél felfázási és veseproblémák állhatnak. A komolyabb bajok elkerülése végett évente egyszeri urológiai vizsgálatot végezni. Akkor is, ha nem érzünk semmilyen problémát.

Mindezzel együtt nagyon fontos az is, hogy ha partnerünk valamilyen okból éjszaka járkálni kezd, ő maga is ügyeljen arra, hogy ne zörögjön. Figyeljünk arra is, hogy elpakoljuk az útból a felesleges tárgyakat. Ezzel az esések esélyét is jelentősen csökkentjük!

A füldugó is megoldás

Éjszaka zavaró lehet az orrfújás, a „harákolás”, a szuszogás is. Az ilyen hangok is kiragadhatnak minket a mély álomból, és aztán hosszú percek telnek el, mire visszaalszunk. Ebben az esetben a probléma természetes és nyugodt megbeszélésén túl nekünk is kell tennünk valamit! A legjobb ilyenkor a gyógyszertárban párszáz forintért beszerezhető füldugó, amellyel a legtöbb esetben meg is oldódik a mélyalvás problémája. Sokan vannak olyanok is, akik zenére alszanak el, és éjjelre a vékony vezetékes fülhallgatót benn is hagyják a fülükben. Ebben az esetben csak az a kellemetlen, ha egy hirtelen megfordulásnál leesik az az eszköz, amibe a fejhallgató rögzítve volt…

Azt hiszem, a fenti példákból világos, hogy az éjszakai zajok problémája a partnerünkkel közösen, együttműködve jelentősen csökkenthető. Persze azonnal felmerülhet a kérdés: mi legyen az ágyunkon elterülő, fújtatóként szuszogó kutyussal vagy a hajnalok hajnalán ételt követelve hangosan doromboló cicával… Ez már egy másik cikk témája lesz.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A WHO 2005-ben, 32 város részvételével indította el a Global Age-friendly Cities (Globális Idősbarát Városok) programját. 2010-re a program már odáig jutott, hogy létrehozták a WHO Globális Hálózat az Időskorbarát Városokért és Közösségekért platformot, amely összekapcsolja a városokat, közösségeket és szervezeteket. Így azok egymástól tudják átvenni a jó gyakorlatokat, hogy a városokat a növekvő számú idős lakosság számára biztonságosabbá, olcsóbbá és kényelmesebbé tegyék, illetve az idős lakosság is egyenrangúnak érezhesse magát. Jelenleg a hálózatnak 1363 város a tagja, Magyarországról sajnos nincsen település a tagok között, de a környező országokból tag pl. a szlovéniai Zrece és a lengyel Opole városa is. Sorozatunkban jó gyakorlatokat mutatunk be, azzal a céllal, hogy talán ezeket magyar települések is átveszik idősbarát megoldásokként.

Az idősbarát városok és azok hálózata a világ országaiban II. rész – Közép-Európa, Lengyelország

Cikksorozatunk előző részében idősbarát kanadai városokat mutattunk be, ezúttal lengyelországi példákat ismertetünk. Ezzel is jelezve: a jó gyakorlatok előttünk vannak!  

Idősek Lakótelepe Opole városában

A lengyelországi Opole városa – ahol minden negyedik állampolgár 65 év feletti – az az idősek számára információs és oktatási központot szervezett. Itt különféle tanfolyamokat rendeznek, és a mindennapi élet során felmerülő hivatalos ügyintézésekben is segítenek: a kérvények kitöltésétől a vonatkozó szabályozások és törvények értelmezéséig.

A város három összefüggő háztömbben Idősek Lakótelepét épített, ahol a nyugdíjasok és a nyugdíjas párok minimális költségért kényelmes lakásokban élhetnek.

Szenior kártya is segíti az időseket

Ostrow Wielkopolski városában 72.000 ember él, és 23 százalékuk 60 év feletti. A nagyszámú idős életének megsegítésére 2015-ben döntött a városi önkormányzat a szenior kártya bevezetéséről. Ez nemcsak azt jelenti, hogy egyes boltokban különféle élelmiszereket olcsóbban vehetnek, hanem azt is, hogy a csatlakozó magán- és állami cégek különféle kedvezményeket kínálnak. legyen szó akár utazásról vagy szórakozásról. Cserébe a város „programpartner” címet ad a jelentkező vállalkozásnak, és promóciós támogatást ad a cégnek. A partnercégek száma jelenleg 130 felett van.

A szenior kártya mellett a magyarországi Gondosóra-programhoz hasonlóan indították el a „Tele– Gondozási Program”-ot, amelynek köszönhetően egy karra szerelt okosóra gombját megnyomva az idősek bármilyen körülmények között segítséget kérhetnek, függetlenül attól, hogy orvosi segítségre szorulnak, vagy veszélyben vannak, vagy egyéb támogatásra van szükségük. Amennyiben a gombot megnyomják, a hívás másik oldalán a folyamatosan ügyelő Tele–Gondozási Központ jelentkezik.

A város gondot fordít az idősek oktatására is: 2007 óta minden oktatási félévben meghirdették a „Harmadik Év Egyetemét”, amely a Lodz-i Egyetem védnökségével és segítségével nemcsak tanulási programokat, hanem idegennyelvű workshopokat, „utazóklub”-ot, kerékpáros csoportot, tánc- és irodalmi közösségeket működtet. 2015-ben az egyetemnek 425 hallgatója volt, s ez a szám évről évre növekszik. 2016 óta minden évben szenior fesztivált rendeznek, ahol kulturális és sportprogramokkal szórakoztatják a szenior látogatókat.

A Lengyelország észak-nyugati részén fekvő, 34.000-es lélekszámú Gmina Oborniki városában 2016 áprilisában vezették be az Oborniki Senior Kártya programot, amelynek keretében a 60 év felettiek a kedvezményes vásárlási lehetőségek mellett a városi tömegközlekedésben ingyen utazhatnak. Ezzel együtt az idősek számára napköziotthont létesítettek, ahol szabadidős és oktatási programokkal várják a harmadik generációt.

Információs honlap szenioroknak

A 246 ezres lakosságú Gdynia városának 25%-a 60 év feletti. A háború után Németországtól Lengyelországhoz visszakerült város és a kikötő teljes újjáépítésében a mai idős generáció aktívan részt vett, így létező, jó működő közösségeket alkotnak ma is a város különféle régióiban. A nyugdíjas klubjaik változatos programokat szerveznek mind intergenerációs, mind csak szenioroknak szóló formában. Náluk is működik a szenior egyetem és a szenior kártya (Carta Mieszkanca). Emellett érdemes kiemelni azt is, hogy egy külön információs honlapot működtetnek –  www.seniorplus.gdynia.pl –, ahol minden fontos, a szeniorokat érintő programról és szolgáltatásról értesülhetnek a város és a környék lakói. Ezen az oldalon egy hatalmas videótár is található, amelyből válogatva a szenior hallgató a legkülönbözőbb szakmai területeken (tornától a művészettörténetig, a nyelvtanulástól a gyógynövények világáig, a tai chitól a memóriatréningig) edzheti a testét és a szellemét.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Az egyéni vagy csoportos foglalkozások mind nagyszerű lehetőséget biztosítanak a mozgásra. Az egyéni tréningeken egy komplex, személyre szabott fejlesztő programot kaphatunk, a csoportos órákon pedig a közösségi élmény óriási boldogságot és lendületet tud adni mindenkinek. A legfontosabb az, hogy az egyén megtalálja benne önmagát, megbízzon az oktatóban, és jóleső érzést adjon a mozgás, valamint vidám, szociális élményt. Hiszen a mozgás mindenkié.

A mozgásformák tárháza

Előző cikkemben 5 pontba szedtem azokat a hasznos tanácsokat, amelyek segítséget nyújthatnak abban, hogyan építsük be a mozgást a mindennapjainkba, illetve, hogy mire figyeljünk kezdő vagy éppen újrakezdő szenior sportolóként.

Az alábbiakban néhány mozgásformát mutatok be, mint egy ízelítőként, a teljesség igénye nélkül, amelyek kiegészíthetik a szenior korosztály rekreációs lehetőségeit, hiszen ezek kifejezetten az ő részükre kialakított biztonságos és fejlesztő hatású mozgásprogramok. Ezekkel az óratípusokkal én is évek óta sikeresen dolgozom, és a visszajelzések, tapasztalatok alapján valóban elérhető velük a testi, lelki feltöltődés.  

Az egyéni vagy csoportos foglalkozások mind nagyszerű lehetőséget biztosítanak. Az egyéni tréningeken egy komplex, személyre szabott fejlesztő programban részesül az egyén. Optimális esetben ezt egy állapotfelmérés és egy célmeghatározás alapozza meg, és folyamatos visszacsatolásokkal, a trénerrel együttműködve haladnak a kijelölt úton.

A csoportos órák is felépülhetnek hasonlóan, de itt nem egyénre szabottan, hanem az adott csoportra szabva működnek a programok. Amit viszont ezek az órák pluszba nyújtanak, az a közösségi élmény, az összetartozás, az összeadódó energiák, amelyek óriási boldogságot és lendületet tudnak adni mindenkinek. Szerencsés lenne, ha a csoportos órák előtt is mindenki részesülhetne egy az egyéni foglalkozások adta komplex folyamatban.

Szenior torna

A szenior torna foglalkozásokban kiemelkedő figyelmet kapnak a kondicionális, koordinációs- egyensúly és ízületi mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatok. Ezek összességében segítséget nyújtanak az esetlegesen megjelenő tartáshibák korrekciójában, a mindennapi mozgások fejlesztésében. A szenior torna végezhető zenés óra keretein belül vagy anélkül, illetve csoportban vagy egyéni foglalkozásban.

Szenior Egyensúly Tréning

Ez a komplex tartás- és mozgásfejlesztő tréning arra ad lehetőséget, hogy a megváltozott egyensúlyozási képesség fejlesztése biztonságos és támogató közösségben valósulhasson meg. A Szenior Egyensúly Tréning célja, hogy fejlessze a testtudatot, az izomérzékelést, valamint a reakcióidőt és a ritmusérzékelés képességét, mivel ezek segítenek abban, hogy optimálisan tudjuk használni a testünket. Ha pedig a test képessé válik változó körülmények között is rugalmasan, mégis stabilan mozogni, az a mindennapok olykor nehézkes és bizonytalan helyzeteiben is segítséget tud nyújtani. Szintén egyéni és csoportos formában is működik.

Zumba Gold

A Zumba Gold egy olyan fitneszprogram, amelyet egyrészt a szenior korúakra fókuszál, másrészt azokra, akik az intenzívebb Zumba Fitness-t valamilyen okból nem végezhetik, de a mozgásforma jótékony hatásait ők is élveznék. A teljes testet megmozgató óra alapját a latin zenék és táncok adják, amelyeket fitnesz elemek is színesítenek. A mozdulatok könnyen követhetőek, nem kell megtanulni a koreográfiát, csak az oktatót követni, és élvezni a fantasztikus hangulatot, megtapasztalni a „szabad érzésű táncot”, a közösségi mozgás erejét. A Zumba Gold egy speciális típusa a székes óra, mikor a résztvevők mindezt széken ülve élhetik át.

Szenior Örömtánc

A közösségi táncforma sajátos tematikán alapszik, amelynek mottója: mozgás, öröm, agytorna. Egy-egy órán a szenior táncosok több koreográfiát is tanulnak és táncolnak párban, hármas, négyes felállásban, vagy éppen szóló- vagy körtánc formájában. Mindamellett, hogy jó közösségben és kellemes zenékkel telik az idő, a résztvevők szinte észrevétlenül is táncolnak a testi, lelki, szellemi egészségükért. 

Bízom abban, hogy ezek a rövid ismertetők utat nyitnak a mozgásformák még szélesebb palettája felé, és segítenek beépíteni a rendszeres testmozgást a mindennapokba. Természetesen mindennek az alapját képezi, hogy meg kell találni az aktuális egészségi állapotnak megfelelő mozgásprogramo(ka)t.

A mozgás mindenkié!

A különböző mozgásformák közül bátran válogathatnak a szenior érdeklődők. A legfontosabb az, hogy az egyén megtalálja benne önmagát, megbízzon az oktatóban, és jóleső érzést adjon a mozgás, valamint vidám, szociális élményt. Hiszen a mozgás mindenkié.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője 

A WHO 2005-ben, 32 város részvételével indította el a Global Age-friendly Cities (Globális Idősbarát Városok) programját. 2010-re a program már odáig jutott, hogy létrehozták a WHO Globális Hálózat az Időskorbarát Városokért és Közösségekért platformot, amely összekapcsolja a városokat, közösségeket és szervezeteket. Így azok egymástól tudják átvenni a jó gyakorlatokat, hogy a városokat a növekvő számú idős lakosság számára biztonságosabbá, olcsóbbá és kényelmesebbé tegyék, illetve az idős lakosság is egyenrangúnak érezhesse magát. Jelenleg a hálózatnak 1363 város a tagja, Magyarországról sajnos nincsen település a tagok között, de a környező országokból tag pl. a szlovéniai Zrece és a lengyel Opole városa is. Sorozatunkban jó gyakorlatokat mutatunk be, azzal a céllal, hogy talán ezeket magyar települések is átveszik idősbarát megoldásokként.

Az idősbarát városok és azok hálózata a világ országaiban – Kanada

Idősbarát település: Edmonton

A körülbelül egymilliós lélekszámú kanadai Edmonton városában külön információs telefonvonalat működtetnek az idősek számára. A 211-es számot tárcsázva az idős városlakók a hét minden napján, 24 órában, képzett idősügyi szakemberekkel tudnak kommunikálni életük legkülönfélébb problémáiról, és értesülnek az idősügyi szolgáltatásokról és programokról.

Rendszeresen szervezik a Driving and Beyond workshopokat, amelyek során előadásokkal, szórólapokkal és bemutatókkal tájékoztatják az időseket arról, hogy ha még vezetnek járművet, annak milyen egészségügyi kritériumai és kockázatai vannak. Tájékoztatást adnak arról is, milyen idősbarát gépjárművet érdemes választani. Ezzel együtt segítenek abban, hogy a tömegközlekedés útvesztőiben eligazodjanak azok, akik egy bizonyos életkor után azt választják, hogy elhagyják az autóvezetést. Edmonton városa ezzel együtt önkéntes vezetői programot is működtet, amelybe azok jelentkezhetnek, akik szívesen segítenek az idősek szállításában, akár kórházi időpontra vagy ügyintézésre.

Ottawa is idősbart város

Széman Zsuzsa 2016-os tanulmánya emeli ki Ottawa városát, ahol „100 ezer kanadai dollárt fordítottak a forgalmas útkereszteződéseknél a hangjelet is kibocsátó jelzőlámpák felszerelésére („Gyalogos jelző technika” – Pedestrian Signal Technology, 2013–2014) (…). Ezen felül a város komplex tervet dolgozott ki az időseknek különösen nagy nehézséget okozó hó eltakarítására is. A „Hóeltakarító program” (Snow Go Program) piaci alapon működő feltételek közt zajlott. A „Hóeltakarítást segítő program” (Snow Go Assistant Program) az alacsony jövedelmű időseknek és a fogyatékososággal élőknek nyújtott támogatást az eltakarási költségek 50 százalékig (max. 250 kanadai dollár). A „Hóangyal” (Snow Angel) programban a városvezetés arra kérte a lakosságot, hogy jelezzék, ha ismernek „hóangyalokat” (szomszédok, barátok, egyéb önkéntesek). A polgármester minden hóangyalt az önkéntes munkáját elismerő oklevéllel tüntetett ki.”

Calgaryban az idősügyi szervezeteket is bevonták a program kidolgozásába

Az 1,6 milliós lakosságú kanadai Calgaryban jelenleg a 60 év felettiek aránya 16 százalék. A városi önkormányzat az idősügyi szervezetek bevonásával már 2015-ben kialakította a városi korbarát stratégiát, amelynek irányelvei mentén szervezik az idősek mindennapi életének kényelmesebbé, biztonságosabbá és egyenrangúbbá tételét. Ezeket a programokat egy civil szervezet, az Age-Friendly Calgary fogja össze , amely havonta hírlevelekben tájékoztatja az időseket az őket érintő városi eseményekről és döntésekről.

Ezzel együtt a szervezet a Calgary Egyetem tudáspalettáját felhasználva folyamatos kutatásokat végez az idősek körében igényeik, problémáik és javaslataik tekintetében. Így a döntéshozók tájékozottak lehetnek arról, hogy az úgynevezett harmadik korban lévő generáció pontosan hogyan él a városban.

A szervezet óriási küzdelmet folytat az elszigeteltség, az idősek elleni erőszak és a demencia ellen is. Honlapjukon a város soknemzetiségű lakosságának megfelelően 10 nyelven találhatók útmutatók arról, hogy ezekkel a problémákkal kapcsolatosan mit kell tenni, és kihez kell fordulni, ha szakemberre van szükség.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője