A mozgás egész életünkben fontos szerepet tölt be. Az emberi szervezet egészséges fejlődését, később pedig az egészség életen át tartó megőrzését rendszeres mozgással biztosíthatjuk. A különböző életszakaszokban azonban másra kerül a hangsúly, de van néhány tényező, ami sosem változik.

 

Ebben a cikkben az életszakaszokhoz kapcsolódó mozgásformákat vesszük sorra. Ezek nem szigorúan a naptári életkorhoz, hanem inkább az adott életszakasz sajátosságaihoz köthetők.

A mozgásfejlődés már az anyaméhben megkezdődik.

A magzati szakaszban már működnek a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelői idegek. A mozgás fokozatosan terjed: a fej elfordításától kezdve a váll, a karok és a törzs megfeszülésén, elcsavarodásán át végül az egész testre kiterjed. Ebben az időszakban már a vesztibuláris rendszer is működik, amely a testhelyzet érzékeléséért felelős. Éppen ezért meghatározó, milyen ingerek érik a magzatot – a kismama mozgása közvetlen hatással van rá. A fejlődő szervezetnek már ekkor szüksége van ringatásra, hintázásra, mozgásra. Ma már bevett gyakorlat, hogy a veszélyeztetett kismamákat sem feltétlenül fektetik ágyba: ha elkerülhetetlen a fizikai aktivitás csökkentése, hintaszék vagy hintaágy használatát javasolják számukra.

Csecsemőkor

Csecsemőkorban a nagymozgások és finommozgások fejlődése kerül előtérbe. Megkezdődik a fej, a felsőtest és a végtagok szabályozása. Ebben az időszakban a szülőkkel való szemkontaktus keresése egyszerre szívet melengető és a természetes fejlődési folyamat része. A mozgásfejlődés – különösen a járástanulás – során fontos, hogy hagyjuk a gyermeket a saját ütemében haladni. A következő szintre mindig akkor fog lépni, amikor készen áll rá. Soha ne járassuk, ne erőltessük azt, amit magától még nem tesz meg.

Gyermekkor

Kisgyermekkorban (1-6 éves kor) még nem az edzés jellegű sportfoglalkozásokat, hanem nagy mozgásigénnyel, változatos ingerekkel gazdagított játékokat ajánlott előnyben részesíteni. Már itt meghatározó, hogy milyen példát lát a gyermek, és hogyan alakul a mozgás szeretete.

A sportág szerinti rendszeres sportolás a gyermekkor (6. életévtől serdülőkorig) idején bőven elég elkezdeni, de a szervezet egészsége szempontjából már itt célszerű úgy beiktatni a szabadidős sporttevékenységeket, hogy az változatos, harmonikus és preventív legyen.

Serdülőkor

A serdülőkorban elsősorban a szabadon választott sporttevékenységek motiválnak. A testben nagyon sok változás történik, ami befolyásolhatja a sportolási szokásokat, de mégis segít, ugyanis a mozgás rendszert visz a mindennapokba, valamint oldja a felgyülemlett stresszt. A csapatsportok ebben az életkorban nagy húzóerővel bírnak.

Fiatal felnőttkor

Ifjúkorban és fiatal felnőttkorban a legjobb a terhelhetőség, számos sportág „virágkora” ez az életszakasz. Az iskola és munka világába kerülve viszont sokszor nehéz lehet megtartani vagy éppen beépíteni a rendszeres testmozgást, és figyelmet fordítani arra, hogy mindez változatos is legyen.

Felnőttkor

A felnőttkorban bizonyos regresszív változások kezdődnek meg a szervezetben, de leginkább az életminőség, ami meghatározza a változások mértékét. Ezek ugyanis késleltethetők, lassíthatók, szinten tarthatók sportos, aktív életvezetéssel.

Idősödő kor

Az idősödő- és idős korban az öregedési folyamatok folytatódnak, a test terhelhetősége változik, bizonyos esetekben csökken, éppen ezért fontos a biztonságos sportolási lehetőségek megteremtése. Cél az egészségmegőrzés, a jó közérzet fenntartása és a teljesítőképesség szinten tartása.

A leépülési folyamatok lassítása mellett a lehető legjobb az életminőség fenntartásában a rendszeresen végzett, változatos mozgás, amivel nemcsak a várható élettartam növelhető, hanem az egészségben eltöltött évek száma is.Ebben a mozgás kiemelten fontos kapaszkodót tud nyújtani testi, lelki, szellemi, szociális szempontból.

 

Milyen a „jó mozgás”?

Ahogyan az ember egyik életszakaszból lép a másikba, különböző kihívásokkal és lehetőségekkel találkozik testi és lelki szinten egyaránt. A mozgás optimális esetben az egész életünket végigkíséri, és habár változik az edzésmódszer, intenzitás vagy a sportolás formája, van, ami mindig meg kell jelenjen a mozgásban: legyen rendszeres, változatos, harmonikus, okozzon örömet, váljon a mindennapok részévé.

Csak így tudjuk megőrizni és fejleszteni képességeinket, megelőzni a mozgásszervi problémákat és testi, lelki, szellemi, szociális szempontból egyensúlyban maradni.

 

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

A székrekedés (orvosi nevén obstipáció) az időskor egyik leggyakoribb emésztőrendszeri panasza. Sokszor „csak kellemetlenségként” tekintünk rá, pedig komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.
A jó hír, hogy megfelelő életmóddal és táplálkozással, valamint elegendő folyadék fogyasztásával a legtöbb esetben megelőzhető vagy enyhíthető.

 

Miért veszélyes idős korban a székrekedés?

A székrekedés nemcsak kellemetlen tüneteket okoz, mint a puffadás, étvágytalanság vagy hasi fájdalom, hanem további problémákhoz is vezethet:

• az erőlködés növeli az aranyér, a sérv vagy a végbélsülés kockázatát,

• megterheli a szív- és érrendszert, ami különösen idős korban jelent veszélyt.

---

Mitől alakul ki a székrekedés?

• Rostszegény táplálkozás: a rostok serkentik a bélmozgást és segítik a megfelelő széklet kialakulását.

• Kevés folyadékbevitel: a rostok csak elegendő folyadékkal együtt fejthetik ki hatásukat. A rostok megduzzadnak a bélben, így támogatják az emésztést és a széklet egészséges állagát. Kevés folyadék esetén a béltartalom besűrűsödik, és a széklet megkeményedik.

• Mozgáshiány: a fizikai aktivitás támogatja az egész test működését, különösen a bélmozgásokat.

• Időskori tényezők: nyelési nehézség, nem megfelelő fogazat vagy műfogsor szintén befolyásolhatja az emésztést.

• Gyógyszerek, krónikus betegségek, pszichés tényezők: egyes esetekben ezek is okozhatnak székrekedést.

---

Hogyan előzhető meg a székrekedés?

1. Megfelelő folyadékfogyasztás: igyunk naponta minimum 1,5–2 liter vizet.

2. Rostban gazdag ételek fogyasztása: teljes kiőrlésű gabonák (köles, zabpehely, barna rizs, teljes őrlésű tészták és kenyerek), friss zöldségek és gyümölcsök.

3. Rendszeres testmozgás: napi 20–30 perc séta, biciklizés, tánc, jóga vagy úszás. Mozgáskorlátozás esetén ülőtorna vagy gyógytorna is segíthet a bélmozgás élénkítésében.

4. Prebiotikumok és probiotikumok fogyasztása:

   • Prebiotikumok: például utifűmaghéj vagy a zöldségek, gyümölcsök, gabonák rostjai, amelyek a jótékony bélbaktériumok táplálékául szolgálnak.

   • Probiotikumok: natúr joghurt, kefir, savanyú káposzta rendszeres fogyasztásával támogatható a bélflóra. Fontos, hogy a rostok és prebiotikumok hatása csak megfelelő folyadékbevitel mellett érvényesül.

5. Rendszeresség: alakítsunk ki napi rutint étkezés és székelés tekintetében. Soha ne tartsuk vissza a székelési ingert!

6. Természetes segítségek: aszalt szilva, lenmag, utifűmaghéj. Mindig fogyasszunk mellé elegendő folyadékot. Éhgyomorra langyos citromos víz is jótékony hatású lehet.

   Szerző: Bodó Katalin dietetikus, az Odaadó Támogató Szakértője

Az életkor előrehaladtával, és a külvilágból érkező ingerek mennyiségének és minőségének változásával gyakran romlik az emlékező képesség, az információk előhívásának képessége. Ez azonban nagyon jól fejleszthető, ha időt és energiát szánunk a tanulásra. Nézzük meg, mi állhat ennek a hátterében, és mit tehetünk azért, hogy megőrizzük az emlékeinket.

Az agy alapfunkciója az élet védelme, ezért a pillanatra fókuszál, és nem épít be mindent, amit észlel, hanem szűri a fontos információkat. „A mindennapokban rengeteg élménnyel találkozunk, amelyekből sok nem tárolódik az agyban. Jó néhány tapasztalat és információ azonban emlékként kódolódik és rögzül. A múltbeli tapasztalatok megőrzésének célja, hogy segítsen eligazodni a jelenben.” (Rita Carter, 2022)

Memóriaprobléma vagy figyelmetlenség?

Gyakran előfordul, hogy nem találjuk a kulcsot, a szemüveget, vagy azon gondolkozunk, otthon bezártuk-e az ajtót, elzártuk-e a tűzhelyet. Ezek viszont nem a memória hanyatlásának jelei, hanem figyelmetlenségből adódnak: rutinszerű cselekvések, amelyek nem tudatosulnak eléggé.

Ilyenkor érdemes átgondolni, mennyire vagyunk figyelmesek a nap során, megvan-e például a kulcs vagy a szemüveg mindig ugyanott, ahol hagytuk. A különböző tevékenységeket a jelenre koncentrálva érdemes végezni, és háromszor elismételni a cselekvést. Például otthonról elindulva, miközben bezárjuk az ajtót, mondjuk magunknak: „bezártam, bezártam, bezártam”. Ilyenkor a száj és az arc izmai dolgoznak, halljuk, amit mondunk, és a mozdulat is rögzül, megerősítve az agyban a cselekvést.

Egy másik hatékony módszer, ha valami vicces, furcsa dolgot képzelünk el, például hogy egy kék elefánt ül a vasalón, miközben kihúzzuk a konnektorból. Az ilyen vizuális képek segítenek az emlékek felidézésében.

Miért felejtünk?

A felejtés természetes folyamat. Akkor jelent problémát, ha az agyi hálózatok idő előtt bomlanak le, és az emlékeket kódoló neuronhálózat szétesik, így nem férünk hozzá az információkhoz. Ennek oka az idegsejtek közötti összeköttetések számának csökkenése és az információ áramlásának korlátozottsága.

Minél többet idézünk fel egy emléket, annál erősebb lesz a szinapszis, és annál könnyebb az előhívás. Ha viszont nem használjuk és nem erősítjük meg a hosszú távú memóriában lévő hálózatot, az emlék elhalványulhat, annak ellenére, hogy fizikailag még tárolva van.

Az agy is változik

Az agy is változik az idő múlásával, és ezek a változások egy része csökkentheti a hatékonyságát. Ugyanakkor az agy rendkívül képlékeny: a tanulás és a különböző tevékenységek képesek a fizikai szerkezetét megváltoztatni, ellensúlyozva a nem kívánatos változásokat.

„Bár az ismeretek elsajátításának időbelisége lassul, de megmarad, sőt, új idegrendszeri kapcsolatok épülhetnek ki, ami szövettanilag is kimutatható. Az érzelmi állapot (pl. depresszió) illetve a téma érzelmi töltete nagyobb mértékben befolyásolja a rögzítést és felidézést.” (Dr. Boga Bálint, 2014)

Mit tehetünk?

Rendszeresen végezzünk olyan tevékenységeket, amelyek komoly összpontosítást igényelnek. Ha nincs kihívás, inger vagy fejlődési lehetőség, az agy nem stimulálódik. Új dolgok tanulásakor, akár mentális, akár fizikai szinten, fejlesztjük az idegsejtek közötti összeköttetéseket, és erősítjük az idegi pályákat – minden életkorban.

A mozgásos tanulás multifunkcionális folyamat, amely egyszerre több agyi funkciót fejleszt, javítja a vérkeringést és a szövetek oxigenizációját, ami szintén szükséges a szervezet megfelelő működéséhez.

 

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Az arthritis az ízületekben kialakuló gyulladásos állapot, melynek kiváltó okai között szerepelhet autoimmun betegség, az ízületi porc elvékonyodása (például időskorban), az elhízás, a túlzott terhelés, a mozgáshiány, valamint korábbi ízületi sérülések. Az arthritis az ízületek merevségét, fájdalmát, duzzanatát és a mozgástartomány beszűkülését okozhatja.

 

Hogyan előzhető meg az arthritis?

Egészséges táplálkozás

 

• Fehérjebevitel: Részesítsük előnyben a növényi eredetű fehérjéket, és csökkentsük az állati eredetű fehérjék arányát az étrendben.

• Kalciumbevitel: A csontok egészségének megőrzése érdekében fogyasszunk rendszeresen kalciumban gazdag ételeket, például tejtermékeket (joghurt, kefir, túró, sajt), zöld leveles zöldségeket, illetve dúsított növényi italokat.

• D-vitamin: Nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához és a csontanyagcsere szabályozásához. Jó forrásai a tojás, a máj és a zsíros halak.

• Egészséges zsiradékok: Részesítsük előnyben a növényi eredetű, hidegen sajtolt olajokat, valamint az omega-3 zsírsavakban gazdag alapanyagokat, mint a lenmag, chia mag, lazac, makréla, hering és szardínia.

• Antioxidáns vitaminok: A C- és E-vitamin erőteljes gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, így szerepet játszhat az ízületi degeneráció megelőzésében.

  • C-vitaminban gazdag: csipkebogyó, homoktövis, citrusfélék.

  • E-vitaminban gazdag: búzacsíraolaj, napraforgómag, mandula, tökmag.

• Alacsony purintartalmú étrend: A purin lebomlása során keletkező húgysav köszvény kialakulásához vezethet. Érdemes kerülni a purinban gazdag élelmiszereket, például a vörös húsokat és a tengeri herkentyűket.

 

Optimális testsúly

A túlsúly fokozza az ízületekre nehezedő nyomást, különösen a csípő- és térdízületek esetében. Az egészséges testsúly fenntartása jelentősen csökkentheti az arthritis kialakulásának kockázatát.

 

Rendszeres testmozgás

A rendszeres, kíméletes mozgás hozzájárul az ízületek rugalmasságának és a porcok egészségének megőrzéséhez. Az alacsony terhelésű sportok – például gyaloglás, úszás, kerékpározás – különösen előnyösek, mivel kímélik az ízületeket, mégis hatékonyan segítik azok működését.

 

Káros szokások kerülése

A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás fokozza a gyulladásos betegségek kockázatát. Ezek elhagyása segíthet megelőzni az arthritis kialakulását, illetve enyhíteni annak tüneteit.

 

Szerző: Bodó Katalin dietetikus, az Odaadó Támogató Szakértője

 

 

 

 

 

Idős korban a gyomor belső védőrétege elvékonyodik, hatékonysága csökken. Ehhez hozzájön még a különböző gyógyszerek hatása is, melynek következtében a gyomor nyálkahártyája károsodik, és gyomorfekély alakulhat ki. A gyomorfekély már önmagában is kellemetlen és fájdalmas állapot, mely megnehezíti a mindennapokat és az étkezést, de súlyosabb esetben vérzés, perforáció, vagy elzáródás is kialakulhat. A gyomorfekély kezelésében, illetve kialakulásának megelőzésében kulcsszerepet játszik a megfelelő táplálkozás.

 

Kímélő étrend fogyasztása javasolt!

Törekedjünk arra, hogy könnyen emészthető nyersanyagokat használjunk. Például sovány húsok és tejtermékek, főtt rizs, főtt zöldségek. A húsokat és zöldségeket jól főzzük, vagy pároljuk meg, hogy emésztésük könnyebb legyen.

Az ételeket alacsony zsírtartalmú hozzávalókból, zsírszegény konyhatechnológiai eljárásokkal készítsük (párolás, roston sütés, sütőzacskó, habarás, air fryer, stb). A gyümölcsöket pépesítve, megfőzve vagy párolva fogyasszuk, kompótot is készíthetünk belőlük.

Kerüljük el a túlzottan fűszeres és csípős ételeket, továbbá a túlságosan savas élelmiszereket is (ecetek, szénsavas üdítők, szóda, stb) ezek mind irritálhatják a gyomor nyálkahártyáját. Minimalizáljuk az alkohol-, és a koffein fogyasztást, ezek ugyanis növelik a gyomorsav termelést.

Rendszeresen étkezzünk, iktassunk be több kisebb étkezést, így a gyomorsav nem tud túlzottan felhalmozódni, és az emésztésünket sem terheljük meg nagyobb adagok elfogyasztásával.

A hidratálás, vagyis megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása elengedhetetlen, igyunk meg naponta legalább 2-2,5 liter vizet.

 

Stresszkezelés:

A stressz hatékony kezelése, például testmozgással: séta, jóga, úszás, kirándulás és különböző relaxációs technikák alkalmazásával csökkentheti a fekély kialakulásának kockázatát.

 

Dohányzás elkerülése:

A dohányzás rengeteg szempontból káros és veszélyes, többek között azért, mert fokozza a gyomorsav termelést és a gyomor védőrétegét is károsítja.

Helicobacter Pylori fertőzés is okozhatja a gyomorfekély kialakulását. Panaszok: gyomorégés, fájdalom, görcsök, puffadás, étvágytalanság, hányinger. Gyakran ismétlődő hányás esetén forduljunk orvoshoz!

Egyes gyógyszerek, például a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok) hosszú távú szedése gyomor irritációt okozhat. Háziorvosunk tud felírni különböző gyomorvédő gyógyszereket, melyek szedésével elkerülhetőek ezek a panaszok.

 

Szerző: Bodó Katalin dietetikus, az Odaadó Támogató Szakértője

Napjainkban az élet ritmusa gyorsul, az információk tömege minden másodpercben ránk zúdul, és a megvásárolni vagy elérni kívánt dolgok szinte azonnal elérhetővé válnak. Az elmúlt évtizedek változásai egyrészt emelték az életszínvonalat, másrészt komoly kihívások elé állítják az embereket, ami jelentős hatással van az egészségi állapotra, és szoros összefüggésben a mozgáskultúrára is.

 

 

Életvezetési kihívások napjainkban

A modern világot alapvetően meghatározza a digitalizáció, amely befolyásolja az egyén nézetrendszerét, szokásait, szociális kapcsolatait, életmódját és mozgásos tevékenységeit.
Az emberek egyre kevesebbet mozognak, megváltoztak a közlekedési szokások, és a szabadidő eltöltésének módja is az online tér felé tolódik.
Ennek következtében nő a terápiára szoruló gyermekek, valamint az egészségügyi problémákkal küzdő felnőttek és idősek száma.
A megoldás nem minden esetben várható gyógyszerektől vagy terápiáktól; a preventív szemléletet társadalmi szinten kell erősíteni.

---

A digitalizáció hatásai

A telefonok és okoseszközök mindennapi életünkbe való integrációja jelentősen megnövelte a képernyő előtt töltött időt.
Ez fizikailag és szociálisan is átalakította az életterünket, és könnyen vezethet az idegrendszer túlingereltségéhez, ami fiatal korban különösen kockázatos lehet.

---

Hogyan hat ez a mozgás minőségére?

Az online tér előtérbe kerülésével háttérbe szorultak a korábban természetes mozgásos szabadidős tevékenységek.
Egyre ritkábban fordul elő a szabad játék, a saját élményalapú tapasztalatszerzés és a felfedezés, ami a mozgáshiány és az inaktivitás növekedéséhez vezet.
A háttérben gyakran az alulmotiváltság és a példamutatás hiánya áll: a gyerekek legfőbb mintavételi forrása az utánzás, a felnőttek viselkedése jelentős hatással van rájuk.

Szükség van egy szemléletmódváltásra, amely nem a könnyebbnek tűnő utat választja, és nem egy-egy pirulától várja a megoldást. A hangsúly az okok kezelésén, nem csupán a tünetek enyhítésén legyen.

---

Felnőtt és idősebb generáció szerepe

Fontos felismerni, hogy a mozgatószervrendszeri problémák vagy a fájdalom nem életkori sajátosság, amivel együtt kell élni.
Az életmódváltás és a preventív szemlélet lehetőséget ad a túlterhelt egészségügyi rendszer tehermentesítésére.
Sok esetben a páciensek olyan problémákkal keresik fel a rendelőket, amelyeket egy mozgásterapeuta holisztikus megközelítéssel hosszú távon kezelhetne.
Figyelmeztető jel, hogy egyre több fiatal (12–16 éves) esetében jelentkeznek gerincproblémák.

---

Érzékeny generációk

A most felnövekvő generáció rendkívül érzékeny, és teljesen új biológiai, pszichológiai és szociológiai helyzetek között kell majd boldogulnia.
Ahhoz, hogy az életkor előrehaladtával az egészséges idősödés legyen a norma, nem a leépülés, elengedhetetlen a környezet hatásának felismerése.
Megfelelő példamutatással a családi és baráti kör, valamint egy aktív, személyes kapcsolatokon alapuló közösség segíthet a motiváció megtalálásában, és támogatja a szabadidő kreatív, egészséges eltöltését.

 

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Ahogy az életünk halad előre, tapasztalataink, értékrendünk és céljaink is változnak, s az sem ritka, hogy a világnézetünk is átalakul. Amit fontosnak tartottunk fiatalon – a karrier, a tanulmányok, az új kapcsolatok építése – idősebb korunkra háttérbe szorulhat. Egy elmélet, amely ezt a jelenséget igyekszik megmagyarázni, a szocioemocionális szelektivitás elmélete – elsőre talán bonyolult és kissé ijesztő névvel, nagyon egyszerű és érthető tartalmakat takar.

 

A szocioemocionális szelektivitás (SST) elméletét Laura Carstensen pszichológus dolgozta ki az 1990-es években. Az elmélet lényege, hogy az emberek társas kapcsolataik és céljaik kiválasztásában – vagyis „szelektivitásukban” – az életük előrehaladtával, az idősödés (ageing) folyamatában egyre inkább a pozitív érzelmi jelentőség alapján döntenek. Más szóval: minél idősebb valaki, annál inkább törekszik arra, hogy olyan emberekkel töltse az idejét, akikhez érzelmileg közel áll, akik boldogságot, megértést, nyugalmat és stabilitást hoznak az életébe. Ezzel szemben a fiatalabb emberek gyakrabban keresnek új kapcsolatokat, új lehetőségeket, hogy felfedezzék a világot, építsék a jövőjüket.

Az elmélet különlegessége az, hogy megfogalmazói és vallói szerint nem maga az életkor a kulcs, hanem az idő eltérő észlelése. Amikor úgy érezzük, hogy az időnk „korlátlan” – mint fiatalkorban –, hajlamosak vagyunk hosszú távú célokat kitűzni, kockázatot vállalni, új dolgokat kipróbálni. Ám amikor úgy érezzük, hogy az idő véges – ami gyakran idősebb korban tudatosul –, akkor az érzelmileg kielégítő, mély kapcsolatokat helyezzük előtérbe.

Ez semmiképpen sem egy pesszimista gondolatmenet vagy negatív hozzáállás, hanem inkább egy bölcsességen alapuló, tudatos fókuszálás arra, ami igazán számít. Az idősebb emberek gyakran megtanulják, hogy nem az számít, hány ember vesz körül minket, hanem hogy kik ők, és milyen minőségű a kapcsolat velük.
Fontos hangsúlyozni, hogy az idősebb korosztály természetes módon alkalmazza a szocioemocionális szelektivitás elvét, az esetek túlnyomó részében anélkül, hogy tudatában lenne az elmélet létezésének. Sok idős ember dönt például ösztönösen úgy, hogy nem tart fenn felszínes vagy megterhelő kapcsolatokat. Inkább a családtagokra, régóta ismert barátokra koncentrálnak. Ezzel együtt sokak számára egyre fontosabbá válik a meghittség, az őszinte beszélgetés, az együtt töltött minőségi idő – akár egy unokával, akár egy régi baráttal, akár egy újjal, aki ezt a lehetőséget adja az idősebb ember számára.

Az elmélet egyik legszebb üzenete, hogy az idősebbek jobban értékelik a „most” pillanatát, a jelenlétet. Nem a távoli jövőt hajszolják, hanem a pillanat szépségében keresik és találják meg az örömöt.
A szocioemocionális szelektivitás elmélete nem csupán egy magyarázat, hanem iránytű is lehet az idősebbek számára. Az élet ezen szakaszában nemcsak megengedett, hanem kifejezetten egészséges és bölcs dolog, ha bátran mondunk nemet az energiánkat elszívó kapcsolatokra, egyszersmind több időt szánunk azokra, akik valóban számítanak, s ezzel együtt élvezzük a „kis dolgokat”: egy jó beszélgetést, egy szép sétát, egy csodálatos természeti látványt, egy-egy mélyértelmű műalkotást, vagy éppen egy csésze teát a teraszon ülve. Ez az elmélet abból a szempontból is hasznos lehet, hogy segít megérteni, hogy az idősek nem „visszahúzódnak” a világtól, hanem szelektálnak – és ez a szelektivitás tudatos és értékes döntés.
Sokan gondolják úgy, hogy az élet az állandó izgalom, változatosság, dinamizmus, s ez elsősorban a fiatalok sajátossága. A szocioemocionális szelektivitás elmélete arra mutat rá, hogy az idősek életbölcsessége, kapcsolati tudatossága és érzelmi érettsége ugyanolyan fontos érték, kiegészítője az inkább fiatalokra jellemző tulajdonságoknak. Az idősebb generációk példát mutatnak abban, hogyan lehet egy lassított életsebességgel harmóniában élni másokkal, hogyan lehet megbecsülni a jelent, és hogyan lehet igazán értékes kapcsolatokat ápolni.
Ha Ön is tapasztalja azt, hogy már nem vágyik annyi új ismeretségre, hogy inkább a megszokott, szeretett emberek körében érzi jól magát, akkor ez nem gyengeség – hanem az életkorból fakadó természetes és bölcs alkalmazkodás. A szocioemocionális szelektivitás nemcsak tudományos fogalom, hanem az emberi élet egyik legszebb, legemberségesebb igazsága: hogy az érzelmi közelség, a szeretet és a meghittség az, ami igazán számít.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Közelednek a húsvéti ünnepek, és ilyenkor sok háztartásban kínálnak tormát a főtt sonka és tojás mellé. A torma azonban nemcsak hagyományos kísérője az ünnepi asztalnak, hanem számos jótékony hatással is bír, így érdemes rendszeresen beilleszteni az étrendünkbe.

A torma egy intenzív, erőteljes ízű gyökérzöldség, amely a káposztafélék családjába tartozik. Csípős, pikáns ízét a benne található glikozidok (például a szinigrin) adják, amelyek a gyökér lereszelésekor aktiválódnak.

 

A torma jótékony hatásai:

• Gyulladáscsökkentő: Segíthet megelőzni a különböző gyulladásos folyamatokat, például az ízületi gyulladás (artritisz) kialakulását.

• Antibakteriális és vírusellenes: Antimikrobiális tulajdonságainak köszönhetően támogatja a szervezet méregtelenítő folyamatait. Serkenti a vizeletkiválasztást, ezáltal segíti a máj és a vesék munkáját, elősegítve a toxinok eltávolítását. Légúti fertőzések esetén is hasznos lehet: segíti a váladék oldását és csökkenti a köhögést.

• Emésztést serkentő: Magas rosttartalmának, valamint a gyomorsavtermelést és bélmozgást serkentő hatásának köszönhetően támogatja az emésztést.

• Vitamin- és ásványianyag-forrás: Kiemelkedően gazdag C-vitaminban, amely különösen fontos az idősebb korosztály számára az immunrendszer erősítéséhez. Emellett tartalmaz kalciumot, magnéziumot és káliumot is, amelyek a csontok, izmok és a szív egészségének megőrzésében játszanak szerepet.

 

A torma fogyasztásának módjai:

• Nyersen reszelve: Fogyasztás előtt alaposan mossuk meg és hámozzuk meg a gyökeret.

• Pácolva: A frissen reszelt tormát ecetből, cukorból és sóból készült pácba áztatjuk néhány órára, így az íze enyhébbé válik.

• Majonézzel keverve: Ez a változat szintén kevésbé csípős, krémesebb állagú, és jól illik hideg húsokhoz, tojásokhoz.

• Tormaleves vagy tormamártás formájában: A reszelt tormát alaplével, tejszínnel vagy tejföllel főzve finom kiegészítője lehet sült vagy főtt húsoknak, főtt tojásnak.

•  

• Szerző: Bodó Katalin dietetikus, az Odaadó Támogató Szakértője

 

•  

•