A fejfájás sokakat érintő, a mindennapokat megnehezítő probléma. A kezelésében gyakran kézenfekvő megoldásnak tűnik a gyors gyógyszeres segítség, ez azonban hosszú távon nem mindig nyújt tartós eredményt, mivel általában nem az okot, csupán a tünetet kezeli. A fejfájásnak számos formája létezik, amelyek eltérő megközelítést igényelnek, ám a mozgás és néhány egyszerű technika alkalmazása sokat segíthet a megelőzésben és enyhítésben egyaránt.

Mi állhat a fejfájás hátterében?

Ahány ember, annyiféle egészségi állapot, élethelyzet és szokás – ezek mind hatással vannak egymásra. A fejfájás gyakori okai közé tartozik a folyadékhiány, a vérnyomás ingadozása, különböző betegségek és gyógyszermellékhatások. Emellett életmódbeli tényezők, mint a stressz, a fáradtság, a kimerültség, a túl sok inger és lelki megterhelés is szerepet játszhatnak.

Napjainkban egyre gyakoribbak a mozgásszervi eredetű fejfájások, melyek hátterében testtartási problémák, valamint izom- és kötőszöveti feszültségek állnak.

Fontos: súlyos vagy gyakran jelentkező fejfájás esetén mindenképp forduljunk orvoshoz! Ugyanakkor, ha a panaszok hátterében izomfeszültség vagy kötőszöveti merevség áll, saját magunk is sokat tehetünk a javulás érdekében.

Hogyan okozhat testtartási probléma fejfájást?

Az úgynevezett cervicogén fejfájás nyaki eredetű, amelyet gyakran a helytelen testtartás idéz elő. Ebben az esetben a nyaki szakasz merevsége, a feszes kötőszövetek okozta feszültség fejfájáshoz vezethet, amely leggyakrabban a tarkót és/vagy a halántékot érinti.

Ha kizárólag gyógyszeres megoldást választunk, csupán átmeneti enyhülést tapasztalhatunk, hiszen nem az okot kezeljük. A kiváltó tényező gyakran a hosszan tartó ülés, inaktivitás, illetve a mozgáshiány okozta elmerevedés. Jó hír azonban, hogy a megoldás sok esetben egyszerű: a mozgás! Már néhány könnyed átmozgató gyakorlat, önmasszírozó technika is sokat segíthet.

Önmasszázs SMR-eszközökkel

Ma már nemcsak sportolók körében elterjedt, hanem a hétköznapokban is egyre népszerűbb az SMR-eszközök (henger, labda, rúd) használata.Az SMR – Self Myofascial Release, azaz izompólya- vagy kötőszöveti önmasszázs – célja az izompólya lazítása, nyújtása.

Ez az önmasszázs technika kiválóan alkalmas az izmok és a környező kötőszövet egységének kezelésére. A nyomás hatására a kötőszövetből kiürül a folyadék, majd annak megszűnése után friss, tápanyagdús folyadék áramlik vissza. Az eredmény: javul az anyagcsere, csökken a fájdalom, nő a mozgástartomány és oldódik a stressz.

(A módszerről a Civilút Alapítvány weboldalán videó is elérhető.)

Feszültségmentes testtartás kialakítása

A lelkiállapot, élethelyzet és a fizikai megterhelés egyaránt nyomot hagy a testünkben. Sokszor észre sem vesszük, mennyi feszültséget raktározunk az izmainkban, az izompólyában.

Figyeljük meg, érzünk-e valahol fokozott feszességet! Milyen a vállunk, a nyakunk, a légzésünk? Próbáljunk meg kicsit megfeszíteni, majd ellazítani bizonyos izomcsoportokat – például vállkörzéssel, súlyelosztással, nyújtózással –, és érezzük meg a különbséget.

Egy egyszerű gyakorlat: képzeljünk el egy selyemszalagot vagy héliumos lufit a fejünk tetején, amely finoman húz bennünket felfelé. Azonnal javul a testtartás, könnyedebbé válik a mozgás, csökken a feszültség.

Mozgás – a természetes fájdalomcsillapító

A rendszeres fizikai aktivitás az egyik leghatékonyabb eszköz a fejfájás megelőzésében és enyhítésében. A fejfájások többsége ugyanis valamilyen belső vagy külső feszültségre, stresszre vezethető vissza. A mozgás oldja ezeket a feszültségeket, javítja a közérzetet, és segít a gondolataink rendezésében is.

Friss levegő, séta

A szabad levegőn történő séta nemcsak a testet, de a lelket is frissíti. A friss levegő javítja az agy oxigénellátását, így enyhítheti a fejfájást. Ha nincs lehetőség hosszabb sétákra, legalább gyakran szellőztessünk!

Pihenés – fizikai és mentális

A túlzott ingerek, a stressz és a fáradtság is vezethet feszültséggel összefüggő fejfájáshoz. Ezért kiemelten fontos, hogy tudatosan időt szánjunk a pihenésre – mind fizikai, mind mentális szinten.

Folyadékfogyasztás

Az életkor előrehaladtával csökken a szervezet folyadéktartalma és a szomjúságérzet is. Éppen ezért különösen fontos, hogy figyeljünk a megfelelő folyadékbevitelre, amely nemcsak az izmok és a kötőszövetek állapotát, hanem az agyi funkciókat is befolyásolja.

 

Súlyosabb esetekben természetesen orvosi kivizsgálás, gyógyszeres kezelés is szükséges lehet, de egy mozgásterapeutasegítsége is jelentős javulást hozhat. Tartsuk szem előtt: a mozgásnak gyógyító ereje van!

 

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

 

A csírák és mikrozöldek a növények kezdeti fejlődési fázisai, amelyek rendkívül gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és antioxidánsokban. A tápanyagtartalmuk azért olyan magas, mert a csírázás során a magvak felhalmozott tápanyagai aktiválódnak, és koncentrált formában jelennek meg.

Magas enzimtartalmuk segíti a tápanyagok felszívódását és a megfelelő emésztést. Nagy koncentrációban tartalmaznak C-vitamint, B-vitaminokat és ásványi anyagokat: vasat és kalciumot, amelyek erősítik az immunrendszert és segítenek fenntartani a csontok és a szív-érrendszer egészségét. Gazdag antioxidáns tartalmuknak köszönhetően képesek csökkenteni az oxidatív stresszt és a gyulladásokat. Alacsony kalóriatartalmuk mellett magas rosttartalmuk javítja az emésztést, ami előnyös a bélflóra és a székrekedés megelőzésében. Mivel ezek a tápanyagokban gazdag növények könnyen beilleszthetők az étrendbe, kiválóan tudják támogatni az aktív és egészséges idősödést.

 

Csírák:

Lucernacsíra: gazdag antioxidánsokban, vitaminokban és ásványi anyagokban, elősegíti a méregtelenítést és az immunrendszer erősítését.

Búzacsíra: kiváló forrása a klorofillnak, ami segít a méregtelenítésben, továbbá gazdag magnéziumban és C-vitaminban.

Napraforgó csíra: tele van E-vitaminnal, ami támogatja a bőr egészségét. Omega-6 zsírsav tartalmának köszönhetően a szív és érrendszerre is jótékony hatással van.

Brokkolicsíra: gazdag antioxidánsokban, melyeknek sejtvédő és gyulladásgátló hatásuk van.Vöröshagyma csíra: erős gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, segíti a fertőzések elleni védekezést.

Retekcsíra: jó forrása a C-vitaminnak. Javítja a vérkeringést és támogatja a méregtelenítést.

 

Mikrozöldek:

Brokkoli: gazdag szulforafánban, ami egy igen erős antioxidáns, mely sejtvédő hatással rendelkezik.

Kelkáposzta: bővelkedik A-, C-, K-vitaminban és ásványi anyagokban, mint például a kalcium és a vas. Támogatja a csontok egészségét és csökkenti a sejtkárosodásért felelős oxidatív stresszt.

Napraforgó: E-vitaminban gazdag, mely védelmet nyújt a szabad gyökök ellen, amelyek hozzájárulhatnak a bőr öregedéséhez. B-vitamin tartalma támogatja az idegrendszert.

Zöldborsó: magas a fehérje tartalma, továbbá A-, C-, K-vitamin és ásványi anyag tartalma. Fogyasztása képes javítani a keringést, és támogatni a bélflórát.

Retek: C-vitamint, folsavat, káliumot és vasat tartalmaz, gyulladáscsökkentő vegyületekben bővelkedik. Segít a méregtelenítésben, javítja a vérkeringést és támogatja az emésztést.

Spenót: kiváló forrása az A- és K-vitaminnak, a vasnak, a kalciumnak és a folsavnak. Segít a szem egészségének megőrzésében, erősíti a csontokat és javítja az általános egészséget. A K-vitamin fontos szerepet játszik az egészséges véralvadás és a csontok erőssége szempontjából.

 

Felhasználásuk: salátákhoz, szendvicsekhez, húsokhoz, levesekhez, öntetekhez, szinte bármilyen főételhez és kisétkezéshez passzolnak. Bátran engedjük szabadon a fantáziánkat az ízkombinációkat illetőleg! Nem is beszélve a gyönyörű élénk zöld, lila és bordó, egészségtől kicsattanó színekről, melyek bármely ételt sokkal vonzóbbá varázsolhatnak.

Csírákat és mikrozöldségeket otthon magunk is igen egyszerűen készíthetünk, csupán magokra, egy csíráztató tálra, vízre és pár napra van szükségünk, míg kifejlődnek. Fontos, hogy a magvakat minden nap egyszer vagy kétszer öblítsük át tiszta vízzel.

 

Szerző: Bodó Katalin dietetikus, az Odaadó Támogató Szakértője

A demenciával küzdő nagyszülővel kapcsolatos beszélgetések a családban különösen érzékeny témát jelenthetnek, főleg amikor gyermekek vagy éppen a tinédzserek is érintettek. Akkor is így van ez, ha a gyermek a leépülési folyamatot maga is látta és látja, de még inkább akkor, ha a tünetek hirtelen, szinte a semmiből jelentkeztek. Az AARP.org 2025 február közepén megjelent cikkében Cameron Huddlestone újságíró és felkérésére a különféle szakértők részletesen kifejtették, hogyan és miért fontos, hogy a gyermekek tisztában legyenek a nagyszülők betegségével. Bár az ösztön azt súghatja, hogy próbáljuk megóvni a gyerekeket a szomorú valóságtól, a szakértők, mint pl. Carrie Aalberts és Jacob Sermeno szociális szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy jobb, ha már fiatalon megértetjük velük, mi történik. Így nemcsak a zűrzavart és félelmet kerülhetjük el, hanem segíthetjük őket abban, hogy megfelelően reagáljanak a változásokra.

Természetesen a gyermekek életkora és fejlettsége határozza meg, hogy mennyire részletesen oszthatjuk meg velük a nagyszülő betegségével kapcsolatos információkat. Az AARP cikkében említett tanácsok szerint például a kisgyermekek számára érdemes egyszerű, ismerős fogalmakkal elmagyarázni a demenciát, például úgy, hogy „beteg” a nagyszülő, „felejthet”, és ne csodálkozzanak, ha időnként furcsa dolgokat mondanak, vagy valamire nem reagálnak azonnal. Ez segíthet nekik megérteni, miért felejthet el a nagymama vagy nagypapa dolgokat, például akár egy rövid vagy hosszabb időre az ő nevét, és elkerülhetjük a zűrzavart. Ezzel az egyszerű magyarázattal a gyerekek nem érzik majd, hogy valami rejtélyes történik körülöttük, és nem lesznek megijedve a látottak miatt.

Fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek a betegség folyamatos jelenlétével. A cikkben Sermeno hangsúlyozza, hogy a kicsik számára nem szabad azt sugallni, hogy a betegség átmeneti, hiszen ez zűrzavart okozhat. Az őszinte, de megfelelő szintű tájékoztatás segít elkerülni a csalódásokat, és felkészíti a gyerekeket a jövőbeni találkozókra. Sőt, érdemes tisztázni, hogy a nagyszülők viselkedésében különféle változások is várhatóak, mint például a szorongás, a düh vagy a gyakori ismétlése olyan dolgoknak, amelyek elsőre is furcsák vagy éppen megszokottak, de ismétlésben furán hatnak. Ezzel a gyerekek türelmesebbek és megértőbbek lesznek. Ezzel együtt viszont meg kell adni nekik az „egérutat” is, hiszen nem ők az ápolók, tehát meg kell érteniük, hogy bármikor kiléphetnek a helyzetből, csak minden furcsaságnál szóljanak a szülőknek vagy éppen a gondozónak.

A tinédzserekkel és fiatal felnőttekkel való beszélgetések viszont más megközelítést igényelnek. A cikk szerint ebben a korosztályban fontos, hogy felnőttekhez illő nyelvezetet használjunk, és pontosan elmagyarázzuk nekik, mi történik (s azt is hangsúlyozzuk – tehetem hozzá jómagam – hogy tudatosítsuk a kissé nagyobb gyermekben, hogy nemsokára felnőtt lesz, és ezzel a problémával még többször fog találkozni, mint most). A demenciában szenvedő nagyszülők állapotának fokozatos romlása, valamint a betegséggel kapcsolatos részletes információk, akár a teljes várható kép megmutatása segíthetnek abban, hogy a fiatalok jobban felkészüljenek a jövőbeli találkozókra és nehezen feldolgozható helyzetekre.

Ugyanakkor a tinédzserek, különösen, ha gondozási szerepet is vállalnak, gyakran nehezen beszélnek a szüleikkel a betegségről. Ezért elengedhetetlen, hogy támogassuk őket abban, hogy más családtagokkal, barátokkal vagy akár szakemberekkel is beszélhessenek. Az AARP cikkében említett források, mint pl. az Alzheimer’s Association, segíthetnek abban, hogy a tinédzserek megfelelő iránymutatást kapjanak, ha demens-gondozásban vesznek részt. Magyarországon ezt a szerepet a szakorvosok és a pszichológusok-pszichiáterek tudják elsősorban ellátni, akiket érdemes gyermekünkkel felkeresni, ha úgy érezzük, hogy mi nem vagyunk elegendőek a helyzet megfelelő kommunikálására és kezelésére. Szintén fontos, hogy egy tinédzsert nem lehet terhelni túl nagy ápolási munkával: ott van neki az iskola, a baráti társaság és minden, ami a korához tartozik. Ezért – tehetem hozzá – nem lehet rá nagyobb terhet tenni, mint ami ezek után következik, s itt is folyamatosan figyelni kell a reakcióit.

Szintén fontos még – ahogy a cikk kiemeli, hogy a beteg hozzátartozónkat ne infantilizáljuk, azaz ne beszéljünk vele úgy, mint egy gyerekkel – ezt a tinédzsernek is meg kell tanulnia, ahogy természetesen azt is, hogy minden szempontból, akkor is, ha nehéz, úgy kell viszonyulni a beteg nagyszülőhöz, mintha az teljesen ép értelemmel rendelkezne, azaz a lehetőségek határáig meg kell vele értetni az adott helyzetet és a benne működő lehetőségeket.

Amennyiben a gyermek vagy a tinédzser nem lakik folyamatosan velünk, fel kell készítünk őt az akár meghökkentő állapotváltozásokra is – nagyon fontos a folyamatos kapcsolattartás gyermekünkkel, s így ő pontosan képben lesz a változásokat illetően. Szintén fontos, hogy a család életében nem állandóan jelenlévő gyermek megérkezése után és jelenléte alatt szélesebb kontextusban beszéljen a demens nagyszülővel, így az jobban megérti, hogy mi történt az unokával éppen, sőt: extrém esetben, rosszabb pillanatokban a primér felismerést is segítheti ez.

Ahogy a cikk is kiemeli, a legfontosabb, hogy folyamatos párbeszédet folytassunk a gyerekekkel, és a lassan felnőtt korba lépő gyermekeinkkel a demenciával kapcsolatban. A gyermekek és a tinédzserek képesek feldolgozni az információkat, ha azokat a saját életkoruknak megfelelően tálaljuk. Továbbá, ha bizonytalanok vagyunk, hogyan beszéljünk a velük a nagyszülők állapotáról, emlékezzünk Sermeno tanácsára: mutassunk példát, és beszéljünk őszintén, hogy gyermekünk is megtanulja, hogyan kezelje a nehéz helyzeteket.

Az ilyen beszélgetések segíthetnek abban, hogy a gyerekek és a tinédzserek ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak a betegség okozta változásokkal szemben, hanem felkészülten és empátiával álljanak hozzá a nagyszülőkhöz. Mindez pedig biztosíthatja, hogy minden generáció képes legyen megbirkózni ezzel a nehéz helyzettel, ami alapvető cél egy jól működő család számára.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A köszvény egy olyan ízületi betegség, amely abban az esetben alakul ki, mikor a húgysav szintje túl magasra emelkedik a vérben, és kristályok formájában lerakódik az ízületekben. Ez gyakran a vesék elégtelen működése vagy a túlzott purinbevitel miatt történik, ugyanis a purinok húgysavat képeznek, amely a vérben képes felhalmozódni.

 

Jellemző a betegségre az ízületek gyulladása és fájdalma, különösen a nagylábujjakban. A táplálkozás kulcsszerepet játszik a betegség kezelésében, mivel bizonyos ételek csökkenthetik, míg mások növelhetik a húgysavszintet. Az egészséges étrend segíthet enyhíteni a köszvény tüneteit és megelőzni a rohamokat, ezért kiemelten fontos odafigyelni az étkezési szokásokra.

A köszvény megelőzésében fontos a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás és a purinban gazdag ételek fogyasztásának mérséklése. A megfelelő hidratáció is kulcsfontosságú, ugyanis a bőséges vízfogyasztás elősegíti a húgysav távozását a szervezetből. Ezen kívül a rendszeres testmozgás, a normál testsúly fenntartása is elengedhetetlen életmódbeli tényezők.

A diéta legfontosabb elve az, hogy fogyasszunk purinban szegény élelmiszereket, és kerüljük el a magas purintartalmú nyersanyagokat. A napi purinbevitelt tartsuk 200 mg alatt.

Purinban szegény ételek:

• sovány tej-, és tejtermékek: kefir, joghurt, túró, zsírszegény sajt
• tojás
• burgonya, rizs és a gabonafélék
• zöldségek és főzelékfélék (kivéve paraj, karfiol, és egyes hüvelyesek)
• gyümölcsök

 

Magas purintartalmú ételek:

• vörös húsok
• vadhúsok
• belsőségek
• tenger gyümölcsei
• egyes halak: szardínia, makréla, hering
• egyes hüvelyesek: bab, borsó, lencse

 

A nyersanyagok purintartalmát csökkenthetjük előfőzéssel: az első főzőlevet öntsük le, ne használjuk fel az ételkészítéshez.

Az étrend purin tartalmán túl ügyeljünk arra, hogy a diéta só- és fűszerszegény is legyen.

Étkezéseink energiában és zsírban szegények legyenek, azonban kerüljük el az éhezést, ugyanis a koplalás gátolja a húgysav kiválasztását. Napi 5-6 alkalommal étkezünk, egyszerre kisebb adagokat fogyasszunk el.

A friss zöldségek és gyümölcsök, valamint a teljes kiőrlésű gabonák gazdagok antioxidánsokban, vitaminokban és rostokban, amelyek segítenek csökkenteni a gyulladást és a húgysavszintet is.

A megfelelő hidratáció segíti a húgysav eltávolítását a veséken keresztül, így ajánlott napi legalább 2-3 liter vizet elfogyasztani. Az alkoholt kerülni kell, mivel növeli a húgysavszintet.

Vigyázzunk, mert a bőséges, fehérjében gazdag étkezés, valamint a nagyobb mennyiségű alkohol, illetve ezek egyidejű fogyasztása köszvényes rohamot tud kiváltani!

Mindezek mellett rendkívül fontos a testsúly kontrollálása, ugyanis a túlsúly fokozhatja a köszvény kialakulásának kockázatát.

Sportoljunk rendszeresen, kifejezetten ajánlott ebben az esetben az úszás, de további alacsony terhelésű mozgásformákat is végezhetünk: séta, kerékpározás, jóga.

 

Szerző: Bodó Katalin dietetikus, az Odaadó Támogató Szakértője

A téli, de általában a vírusos időszakban gyakran az ember egyik megfázásból a másik influenzába kerül, vagy épp a családtagok között kering egy-egy kórokozó. A szervezet sokáig ki tud tartani, súlyosabb esetben viszont ágynak eshetünk, és felmerül a kérdés, hogyan befolyásolja ez a sportolási szokásokat, mire kell ezzel kapcsolatban a betegség és abból való felépülés során figyelni?

Amikor tilos sportolni!

Lázas állapotban, szisztémás gyulladásos megbetegedések, fertőzések, komolyabb légzőszervi panaszok esetén tilos sportolni. Bár ilyenkor általános levertség és fáradtság jellemző, az ember hajlamos a végletekig kihasználni erőforrásait, pedig a szervezet a diszkomfort érzéssel, fájdalommal arra hívja fel a figyelmet, hogy itt az ideje pihenni. Az ágynyugalom, a pihenés kulcsfontosságú a gyógyulás folyamatában, hogy a szervezet meg tudjon küzdeni a kórokozókkal.

Óvatos visszatérés

A gyógyulás következő fázisában, amikor az akut folyamatok lezajlottak, és a tünetek enyhülnek, a fokozatosságot kell szem előtt tartani. A fizikai aktivitást vagy edzésmunkát nem lehet ott folytatni, ahol a betegség előtt abbamaradt, mert a hirtelen túlterhelés akár szövődményeket is okozhat.Első körben egy laza, kellemes átmozgatást érdemes beiktatni – hosszabb betegség esetén akár fekvő helyzetben kezdve és onnan térni át az ülő, majd álló és helyeztváltoztató mozgásokhoz.

A légzőtorna szintén sokat tud segíteni a szervezet egészségi állapotának fejlesztésben, főleg légúti panaszok esetén, de segít a tüdő rendszeres átlélegeztetésben és a légzőizmok erősítésében, támogatja az optimális testtartást, a helyes mozgásmintákat.

Egy kellemes séta mindig jótékony hatással van a szervezetre.

A hideg levegőn végzett séta, mozgás szintén jó lehetőség az immunrendszer erősítésére. Ez egy olyan testmozgás, ami mindenki számára elérhető, bármikor végezhető. Lendületes séta közben egyszerre töltődik fel a test energiával és frissül fel az elme, oldódik a felgyülemlett feszültség – ami sok esetben különböző betegségek kialakulásának hátterében is állhat.

Tulajdonképpen bármilyen mozgás, ami jólesik (és állapotnak megfelelő), gyógyít.

„A fizikai aktivitás ugyanis támogatja az immunfolyamatokat, gyorsítja a gyógyulást és enyhíti a sok fekvés miatti kellemetlen panaszokat.”

Tippek a mindennapokra:

Végezetül néhány tanács, ami segítség lehet a szervezet szempontjából érzékenyebb időszakban:

Szabad levegőn végzett sportolást csakis arra alkalmas öltözetben végezzünk. Téli sportok esetén ez meleg, vízálló és a mozgás szabadságát biztosító ruházat.

Beltéri edzések során mindig szellőztessük át a termet a foglalkozások előtt és után.

A bemelegítés és levezetés ideje alatt hasznos lehet egy vékony pulóver, míg szó szerint bemelegszik a szervezet.

Mozgás közben a hideg téli időszakban javasolt nem egész óra alatt nyitva tartani az ablakot, inkább gyors szellőztetéseket, levegőcseréket célszerű beiktatni.

Az edzés végi levezetésnél ajánlott becsukni az ablakokat, még ha az adott pillanatban jól is esik a hideg levegő – ez megtévesztő lehet egy magasabb intenzitású edzéstevékenység után.

Haza indulás előtt mindig váltsunk cipőt és zoknit, vegyünk fel száraz öltözet, sapkát, csökkentve ezzel a megfázás lehetőségét.

Figyeljük a testünk jelzéseit.

Ha észrevesszük, hogy mikor lenne szükségünk egy kis pihenésre, akkor sok esetben időben tud töltekezni a szervezet, megőrizve az egészségét. Ha mégis elhatalmasodik a betegség, akkor adjunk időt a testnek a gyógyulásra, de ne felejtsük el a mozgás gyógyító erejét és helyét a felépülés folyamatában.

Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

 

Hazánk az elsősorban a rendszeres alkoholfogyasztásnak köszönhető krónikus megbetegedések tekintetében világelső, s a különféle rákos megbetegedéseket illetően – amelyeknél az alkoholizmus súlyosbító faktor – szintén minden tekintetben az élmezőnyben vagyunk. Nagyon fontos tudni, hogy időskorban a rendszeres, de még az alkalmi alkoholfogyasztás is jelentősen növeli a különféle rákos megbetegedések kockázatát, erről szól a világ legnagyobb amerikai nyugdíjasszervezetének, az AARP-nek az oldalán 2025. februárjában publikált hosszú cikk is.

A rendszeres alkoholfogyasztás és a rák kialakulása közötti kapcsolatot évtizedek óta kutatják, és a tudományos bizonyítékok egyre erősebbek. Az Egyesült Államokban az évente bekövetkező 20 000, alkoholhoz köthető rákos haláleset arra figyelmeztet, hogy az ital nem csupán rövid távú egészségügyi problémákhoz, hanem súlyos, életveszélyes betegségekhez is vezethet.

A kutatások szerint a rendszeres alkoholfogyasztás legalább hét különböző ráktípus kialakulásához egyértelműen kapcsolódik, beleértve a mellrákot, a vastagbélrákot, a nyelőcsőrákot és a májrákot is. A mennyiséget illetően is elég határozottan fogalmaznak a szakértők, hiszen: „a rákkockázat szempontjából” „nincs biztonságos mennyiségű alkohol” – mondja Noelle LoConte, a Wisconsin-Madison Egyetem Carbone Cancer Center orvosi onkológusa. Általános szabály, hogy az életkor előrehaladtával a sejtek egyre érzékenyebbé válnak a mutációkra, így az alkoholfogyasztás hatása fokozottabb lehet.

Különösen aggasztó a mellrák és az alkohol kapcsolata. Több kutatás szerint az alkoholfogyasztás növeli az ösztrogén szintjét, ami elősegítheti a mellrákos sejtek kialakulását. Még a mérsékelt alkoholfogyasztás is növelheti a kockázatot, és az idősebb nők esetében, akiknél már eleve magasabb a mellrák kockázata, az alkohol tovább ronthatja az esélyeket. A mellrákkal kapcsolatban egészen megdöbbentő adatok is szerepelnek a cikkben: pl. 100 nő közül 13-nál, akik naponta legalább egyszer isznak alkoholt: akárcsak egy pohár whiskey-t vagy egy pohár bort, nem a kockázat növekszik jelentősre, hanem biztosan ki is alakul a mellrák…

Az időskori rákos megbetegedések másik jelentős formája a szájüregi, torok- és nyelőcsőrák, amelyek különösen gyakoriak az erős alkoholfogyasztók körében. A kutatások szerint az alkohol belső szervfelszín-felmaró hatása mellett kiemelhető, hogy az alkohol lebontása során keletkező acetaldehid nevű vegyület közvetlenül károsítja a DNS-t, s az egész szervezet számára toxikus anyagot jelent, ami hozzájárulhat a rákos sejtek kialakulásához.

Az alkohol nemcsak a rák kockázatát növeli, hanem a már meglévő daganatos betegségek kezelését is bonyolíthatja. Azoknál a betegeknél, akik rendszeresen fogyasztanak alkoholt, hosszabb lehet a kórházi tartózkodás, nagyobb lehet a műtéti komplikációk esélye, és a kemoterápia hatékonysága is csökkenhet.

Bár az alkoholfogyasztás Magyarországon társadalmilag elfogadott szokás, sőt: ünnepeinken egymásnak szinte megállás nélkül alkoholt ajándékozunk, az idősebb korosztálynak különösen érdemes megfontolnia annak egészségügyi következményeit. A kutatók egyre inkább azt tanácsolják, hogy ha valaki szeretné minimalizálni a rák kockázatát, akkor az alkohol fogyasztását voltaképpen teljesen mellőzni kell. Az egészségtudatos döntések, különösen időskorban, jelentős hatással lehetnek a várható élettartamra és az életminőségre is.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

A mozgás életen át tartó fejlesztő hatásairól könyvtárnyi szakirodalom szól. A táncnak azonban különleges szerepe van: kulcsfontosságú tényező lehet az egészséges idősödés folyamatában. Aki rendszeresen táncol, inaktív társaihoz képest kreatívabb, aktívabb életet élhet, és jobb életminőségre tehet szert. Nézzük meg, mi áll ennek a hátterében.

A tánc mint komplex fejlesztő folyamat

A tánc – mint rekreációs tevékenység – egyszerre hat a testre, a lélekre és a szellemi képességekre, miközben közösségi élményt is nyújt.

Milyen a „jó” mozgás?

A „jó” mozgás változatos, harmonikusan fejleszti a testi képességeket, és elősegíti az optimális testhasználatot a mindennapok során. Olyan mozgásforma, amelyet az ember örömmel végez, így könnyedén beilleszthető a hétköznapokba, és a kezdeti elhatározásból hosszú távon fenntartható mozgásos életmóddá válhat.

Az életkor előrehaladtával a szervezetben olyan élettani változások indulnak el, amelyek rendszeres, aktív életmóddal mérsékelhetők – ebben a tánc észrevétlenül is hatékony segítséget nyújt.

Hogyan hat a tánc az idősödő szervezetre?

Az idősödéssel járó változások közül az egyik legjelentősebb a csontritkulás, amely során nem képződik elegendő új csontszövet a lebomló csont helyére.

„Európában 14 másodpercenként meghal egy ember a szövődményeiben! Az 50 év feletti csípőtáji törések leggyakoribb oka – amibe egy éven belül az érintettek fele belehal!” (Bene, 2024)

A csontritkulás megelőzésének és kezelésének egyik legfontosabb alappillére a rendszeres, gravitáció ellenében végzett testmozgás, amely serkenti a csontanyagcserét és erősíti a vázizomzatot. Ilyenek például az álló helyzetben végzett mozgásformák: a séta vagy a tánc.

„Hazánkban a 2000-es években évente 30–40 ezer csigolyatörés, 25–28 ezer alkartörés (ennek 75%-a 65 év felettieket érint!), 8–10 ezer felkartörés, valamint – a legrettegettebb szövődményként – 15–16 ezer combnyaktörés fordul elő (ennek 75%-a szintén 65 év felettieknél) – az esetek 99%-ában esés következtében.” (Jászberényi, 2024)

A rendszeres táncolás fejleszti a testtudatot és a testhasználatot, javítja a mozgásfunkciókat, a térbeli és iránybeli koordinációt. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi mozgás biztonságosabbá váljon, csökkentve az elesések kockázatát.

Az izomzat aktiválása az optimális működés érdekében minden életkorban szükséges és lehetséges. Inaktivitás hatására az izmok elgyengülnek, sorvadásnak indulnak. A legyengült fizikai állapot jelentősen hozzájárul az izomegyensúly felborulásához és az izomfájdalmak megjelenéséhez.

A tánc az egyik leghatékonyabb és legszórakoztatóbb izomerősítő tevékenység, amely komoly sportértékkel bír. Emellett segíti az izompólya rugalmasságának megőrzését és fejlesztését is.

A tánctanulás az agyat is „megtornáztatja”

A tánctanulás nemcsak a testet, hanem az agyat is aktívan dolgoztatja.

„Életkorral valóban hanyatlik a tanulási képesség és az információk előhívásának képessége a memóriából, de ez kompenzálható, ha az idősek több időt szánnak a tanulásra, és fejlesztik tanulási és emlékezeti stratégiáikat.” (Bernáth és Solymosi, 1997)

A különböző mozdulatsorok elsajátítása során fejlődik a koncentráció, a figyelem, a memória és az információk előhívásának képessége. A kognitív funkciók intenzíven működésbe lépnek, ami hozzájárul a szellemi frissesség megőrzéséhez, és lassíthatja az élettani, illetve kóros mentális hanyatlást. A tánctanulás ebben különösen hatékony, hiszen szórakoztató formában fejleszti a tanulási és emlékezési képességeket, amelyet a zene érzelmi hatása tovább erősít.

Szenior korban is fontos kihívás elé állítani az agyat, mert fejlődni csak inger hatására képes. Ma már tudjuk, hogy az agyi összeköttetések stimulálhatók, az idegi pályák fejleszthetők, a mozgásos tanulás pedig egyszerre több agyi funkciót aktivál. Ehhez azonban az szükséges, hogy az agy „érzékelje a feladatot” – ahogyan egy új koreográfia elsajátításakor is.

Az életkor előrehaladtával egyes sejtek elhalnak, a szinapszisok (az ingerületátvitel helyei) gyengülnek, ami akadályozza az idegsejtek közötti kommunikációt. Tudatos koncentráció hatására azonban aktiválódik a nucleus basalis (bazális ganglion), amely többek között acetilkolint termel. Erre az ingerületátvitel során is szükség van. (Kisgyermekkorban ez a folyamat még szinte automatikusan működik, ezért tanulnak olyan gyorsan.)

Ezért különösen fontos, hogy felnőtt- és időskorban is rendszeresen végezzünk olyan tevékenységeket, amelyek komoly összpontosítást igényelnek. Ha nincs kihívás, nincs inger – és nincs fejlődés sem.

„Az aktivitás képes megváltoztatni az agy szerkezetét és méretét, pontosan úgy fejleszti, növeli és újítja meg, ahogyan a testmozgás az izmokat – időskorban is!” (Feövenyessy, 2022)

A tánc közösségben tart

Zárásként érdemes kiemelni a tánc egyik legnagyobb erejét: közösségben tart. Sokféle ember, sokféle stílus és ritmus létezik, de amikor egy ritmusra mozog egy csoport, az olyan érzelmi feltöltődést adhat, amely jelentősen hozzájárul az egészséges, aktív idősödéshez.

Szerző: Csordás–Novák Mária, gerontoandragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője

Rolf Dobelli, bázeli kutató 2019-ben megjelent, s Magyarországon 2023-ban a könyvesboltok polcára került Ne olvass híreket! című könyve provokatív álláspontot képvisel a hírfogyasztással kapcsolatban. A svájci kutató szerint a napi hírolvasás kifejezetten káros hatással van az emberi elmére, csökkenti a koncentrációt, fokozza a stresszt és megnehezíti a mélyebb gondolkodást. Ezért azt javasolja, hogy az emberek hagyjanak fel a hírek olvasásával, és inkább könyvekből, tanulmányokból és személyes beszélgetések útján szerezzenek információt, és ha már mindenképpen az internetet akarják használni, akkor ott keressenek szakértői tanulmányokat és hosszabb videókat maguknak, amelyek alaposabban járják körül a témájukat.

 

Felmerül a kérdés: vajon az idősebb generáció számára is alkalmazható ez a megközelítés? Az idős emberek jól tudjuk, gyakran az egész nap a háttérben szóló hírforrásokból szerzik meg a számukra lényeges információkat, legyen szó egészségügyi tudnivalókról, gazdasági változásokról vagy közéleti eseményekről. Ha teljesen elfordulnak a hírektől, valóban, reálisan fennáll a veszélye annak, hogy fontos információkról maradnak le.

A JOMO (Joy of Missing Out) – vagyis az a szemlélet, amely szerint örülhetünk annak, hogy kimaradunk a hírfolyamból – elsőre vonzó lehetőségnek tűnhet, hiszen mindannyian találkoztunk már óriási mennyiségben hamis, félrevezető és találkoztunk haszontalan, érdektelen hírekkel. Azonban a JOMO az idősebb emberek számára gyakorlati hátrányokkal járhat. Nem értesülnek például közlekedési változásokról, adózási határidőkről, módosuló rendeletekről a nyugdíjrendszerben vagy különböző szociális juttatásokról, amelyek rájuk is vonatkozhatnak. A hírekből való kimaradás azt is jelenti, hogy nem tudjuk használni a korszerűsített ügyfélszolgálati programokat, sőt: nem is tudunk ezekről.

A teljes hírmentesség helyett nyilvánvaló, hogy az arany középutat érdemes választani. Az aurea mediocritas elve szerint nem kell folyamatosan híreket fogyasztani, de napi szinten érdemes rövid időt szánni a legfontosabb információk áttekintésére. Ez különösen fontos az idősek esetében, akik számára az információhiány kellemetlen következményekkel járhat.

A hírfogyasztás módjának megválogatása is kulcsfontosságú. Jól tudjuk, hogy nem minden hírforrás megbízható, sok helyen kattintásvadász (clickbait) cikkek, téves vagy felnagyított, avagy éppenséggel bagatellizált információk jelennek meg. Ezért az idősebbek számára is az a legjobb, ha egy vagy két hiteles hírforrást választanak, melyeket naponta, meghatározott időben, főként reggel, amikor az agyunk még frissebb, olvasnak.

Dobelli azon állítása, hogy a könyvek és tanulmányok jobb ismeretszerzési források, különösen igaz lehet az elégő idővel rendelkező idősek esetében. Egy-egy témába mélyebben belemerülni valóban hasznosabb, mint felszínes híreket olvasni, ez még a rövid és hosszútávú memóriát is egyaránt szinten tartja, gyanakkor a mindennapi világ eseményeiről is érdemes képet kapni.

Az idősek életmódjához a kiegyensúlyozott információfogyasztás illik a legjobban. A hírek teljes mellőzése káros lehet, hiszen a társadalmi események, politikai döntések vagy egészségügyi információk befolyásolhatják az életüket. Ugyanakkor a hírfüggőség, a folyamatos hírek utáni kutatás felesleges stresszt és aggodalmat okozhat, nem szólván arról, hogy a tehetetlenség állandó érzése is megjelenhet az általunk megoldhatatlan tragédiák tömegét olvasva nap mint nap.

Összegzésként tehát a legjobb megoldás az arany középút: napi rövid híráttekintés egy megbízható forrásból, de ezen túl az idősek inkább a személyes kapcsolataikra, hobbijukra, kirándulásokra, olvasásra és a tartalmas szabadidőtöltésre helyezzék a hangsúlyt. Ezzel megőrizhetik szellemi frissességüket anélkül, hogy a folyamatos hírfogyasztás lelki és szellemi nyomása terhelné őket.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője