A 20. század számos olyan ünnepet hozott az emberiség történetébe, amelyeket korábban nem tartottunk meg, s létrehozásuk valószínűleg nem is jutott eszünkbe. Az évezredekig nagycsaládban élő embernek ugyanis teljesen természetes volt szülei és nagyszülei közelsége, így őket legfeljebb születésnapjukon illett megköszönteni. A nagy egyházi ünnepeken pedig a család minden tagja összeült, s egy vacsorával emlékeztek meg a szent eseményekről. A 19. században felgyorsult iparosítás és modernizáció azonban széttagolta a társadalmakat: a fiatalok nagyvárosba költöztek, a szülők otthon maradtak. Így megszülettek a profán családi ünnepek, amelyek alkalmasak egymás köszöntésére.

Legelőször az anyák napja ünnepe „született meg”. Bostonban már 1872-ben ünnepelték a Békenappal együtt, de elterjedése csak az I. világháború után történt (egy Anna Jarvis nevű hölgy kezdeményezésére). Wilson elnök 1916-ban fogadtatta el a szenátussal a hivatalos ünnepnapot, és Európában 1925-től terjedt el, fokozatosan kelet felé haladva. (Nálunk a harmincas évek elején terjedt el, az egyház hathatós segítségével). Időpontja nagyon különbözik országonként, de általában elmondható: a legtöbben május első vagy második vasárnapján tartják meg.

A gyermeknapot már 1925-ben ünnepeltek néhány Nyugat-európai országban, s ehhez csatlakoztak 1954-től a szocialista országok is. Ez az ünnep ma is a világ minden országában május végéhez vagy június elejéhez tartozóan vidám alkalom gyermekeink köszöntésére, szeretetünk újabb kifejezésére. (Egyes országokban létezik még gyermeknap november 20-án is, mivel az ENSZ 1959. november 20-án fogadta el a Nemzetközi Gyermekjogi Nyilatkozatot).  

1965-ben Lengyelországban egy új ünnep született: a nagymamák világnapja. Ez az ünnep –  bár lengyel barátaink máig megtartják – nem terjedt el még a szocialista országokban sem. Mindkét nagyszülő ünneplése pedig Amerikában kezdődött 1978-tól, s ez viszont széles körben, az egész világon ünneppé vált. A kezdeményező Marian McQuade és Jennings Randolph szenátorok voltak, s törvényjavaslatukban nem csak az ajándékozást, hanem a köszönetet is elvárták az unokáktól a szeptember 5-i ünnepen. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az idősek a „történetek őrei”, tehát a társadalmi bölcsesség hordozói,  akik „nem felejtenek semmit”. Így nem meglepő, ha az ünnepnap hivatalos virága a nefelejcs lett.

2021-től a katolikus egyház is csatlakozott a nagyszülők ünnepléséhez. Kevesen tudják, hogy Ferenc pápa június 26-át, Szent Joachim és Szent Anna napját (ők voltak Szűz Mária szülei) hivatalosan a nagyszülők nemzetközi napjává tette.

Ezek az ünnepek jó üzenetek a számunkra is: ne felejtsük el nagyszüleinket sem, a nekik szóló valamelyik ünnepi napon nekik is jólesik egy virág, egy kedves szó, egy telefonhívás. Fontos érezniük, hogy fontosak a számunkra, szeretjük őket.

Nem lenne teljes az írásom, ha nem említeném meg, hogy 1991-ben az ENSZ közgyűlése október 1-jét az idősek világnapjává nyilvánította. Ebből az alkalomból ma már a világ országaiban számos állami és önkormányzati ünnepség zajlik le, amelyek centrumában a 60 év felettiek állnak.  Ekkor nemcsak a nagyszülőket ünnepeljük tehát, hanem azt a dinamikusan növekvő társadalmi csoportot, amely a WHO előrejelzései szerint 2050-re kétmilliárd főre fog növekedni.

Szerző: Dr. Jászberényi József gerontológiai kutató

2021.09.30.

Az Idősek Világnapja alkalmából a Civilút Alapítvány Odaadó Programja megbízásából a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. felmérést készített az 55 évnél idősebb népesség körében az egészség, biztonság, médiahasználat, koronavírus-járvány digitalizációban betöltött hatásáról, valamint az Odaadó Portálhoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételéről.

2019. január 1-jén az EU27 népessége összesen 446,8 millió fő volt az Eurostat adatai által készített kimutatás szerint.¹ Ebből az EU27 népességének 15,2 százaléka gyermek (0-14 éves), míg a munkaképes korúnak tekinthető személyek (15–64 éves) a népesség közel kétharmadát (64,6 százalékát) tették ki. Az időskorúak (65 éves vagy idősebb) aránya a teljes populáció ötödét (20,3 százalék) jelentették (az előző évhez képest 0,3 százalékpontos, a 10 évvel korábbi adathoz képest pedig 2,9 százalékpontos növekedés).

2019-ben az uniós tagállamok közül Írország esetében volt a legmagasabb (20,5 százalék) a gyermekek aránya a teljes népességen belül. Ezzel szemben Olaszországban volt a legalacsonyabb ez az arányszám, pusztán 13,2 százalékos értékről beszélhetünk. A 65 év feletti lakosok teljes korcsoporthoz viszonyított arányszáma Olaszországban (22,8 százalék), Görögországban (22 százalék) és Portugáliában (21,8 százalék) volt a legmagasabb. Ugyanezen arányszám pedig Írországban érte el a legalacsonyabb értéket, 14,1 százalékot regisztráltak 2019-ben.

Az EU27 népességének medián életkora 2019. január 1-én 43,7 év volt. Amennyiben az EU27 népességét sorba rendeznénk az életkoruk szerint, akkor ezen populáció fele állna a 43,7 értéktől tekintve az „idősebb oldalon”, míg a másik fele pedig a „fiatalabb oldalon” helyezkedne el. Tagállamokra lebontva elmondható, hogy Olaszországban a legmagasabb(46,7 év), míg Írországban a legalacsonyabb (37,7 év) a medián életkor. 

A nem uniós tagjelölt államok közül Törökországban volt 2019-ben a legalacsonyabb a medián életkor, 31,4 évvel. Az elmúlt időszakban ez Albániában nőtt a legnagyobb mértékben, 35,6 év volt ez a szám. Izland esetében 36,3 év volt, így elmondható, hogy a felsorolt adatok alapján a medián életkor alacsonyabb volt ezekben az országokban, mint bármely más uniós tagállamban.

Az Európai Unió 27 tagállamában 2009 és 2019 közötti időszakban 2,7 évvel nőtt a medián életkor, évente átlagosan 0,3 évvel. A kezdeti 41 évről 10 év alatt 43,7 évre emelkedett, s ez a növekedés a legtöbb uniós tagállamra elmondható: Spanyolországban, Portugáliában, Litvániában, Görögországban, Írországban és Szlovákiában legalább 4,0 évvel – kivéve Svédországot, ahol csökkent (2009-től 2019-ig 40,7 évről 40,5 évre). 

Az ebből kirajzolódó öregedési folyamat már több évtizeddel korábban elkezdődött, s ez egy azóta is tartó, hosszú távú tendencia. Ez a folyamat az időskorú népesség részarányának növekedését jelenti, miközben ezzel párhuzamosan csökken a munkaképes korú lakosság aránya.

Az öregedési tendencia azonban nemcsak az EU27 országait érinti, hanem minden EFTA-országban és tagjelölt országban nőtt/nő az idősek részaránya. Máltán tíz év alatt 4,5 százalékkal, Finnország esetében 5,1 százalékkal, míg Belgiumban és Németországban 1,4 százalékkal emelkedett.  Másrészről az EU27 népességéből a 15 évesnél fiatalabb népesség aránya 0,2 százalékponttal csökkent az elmúlt 15 évben.

Az Eurostat népesedési előrejelzései a népesség elöregedésében tapasztalható jövőbeli tendenciák vizsgálata céljából készültek, és a 2019–2100 közötti időszakra terjednek kik. Az előrejelzés szerint az EU27 népessége előreláthatólag növekedni fog körülbelül 2026-ig, amikor 449,3 milliónál tetőzik, majd 2100-ra fokozatosan visszaesik 416,1 millióra. A 2019-es és a 2100-as korfák adatai alapján elmondható, hogy az öregedési folyamat nem fog leállni, hanem továbbra is folytatódni fog.

Ez a folyamat az idősek korcsoportjának belső szerkezetére is hatással van/lesz, mivel a nagyon idősek aránya gyorsabb ütemben nő, mint az EU népességének bármely más korcsoportjáé. Az előrejelzések szerint a 80 évesek és idősebbek aránya az EU27 népességében 2019 és 2100 között több mint kétszeresére fog nőni, 5,8 százalékról 14,6 százalékra.

A népesség-előrejelzés alapján 2019 és 2100 közötti időszak alatt 2050-ig fog csökkeni a munkaképes korban lévő lakosság aránya, majd utána valamelyest stabilizálódni fog. 2100-ra az EU27 népességének 31,3 százaléka lesz 65 éves vagy idősebb, szemben a 2019-es 20,2 százalékkal. A korcsoportok közötti népességátrendeződés miatt az EU27-ben az időskori eltartottsági ráta az előrejelzések szerint közel megkétszereződik, a 2019-es 31,4 százalékról 2100-ra 57,1 százalékra nő majd. Az eltartott népesség rátája az előrejelzések szerint a 2019-es 54,9 százalékról 2100-ra 82,6 százalékra fog nőni.

Mindezen folyamatok felértékelik az idősellátásnak és maguknak az időseknek is a helyzetét, ezzel komoly kihívás elé állítva Európa lakosságát.

Egészség

Mindenekelőtt a jóllét egyik fontos, alapvető indikátorának tekinthetjük a szubjektív egészségi állapotot.

• Az általános egészségügyi állapot vizsgálatakor elmondható, hogy a megkérdezettek 44 százaléka átlagosként definiálta saját egészségügyi állapotát, negyedük jónak, 6 százalékuk pedig gyengének értékeliazt. A kérdés kapcsán összefüggést tapasztalunk az iskolai végzettséggel kapcsolatban: az alacsonyabb iskolai végzettségűek átlagosan rosszabbnak ítélik saját egészségügyi állapotukat, mint a magasabb iskolai végzettségűek.
• Az elmúlt fél év során érzett pozitív és negatív érzések felsorakoztatásakor pozitív kép tárul elénk: az 55 évnél idősebb megkérdezettjeink harmada (30 százaléka) boldognak érezte magát, további 43 százalékukra ez inkább igaz volt. Hasonló arányokat tapasztaltunk az aktív és élénk érzés kapcsán is. Nyugodtnak és ellazultnak teljes mértékben a megkérdezettek negyede érezte magát, további 44 százalékukra inkább jellemző volt ez az érzés. Az 55 évesnél idősebbek 12 százaléka úgy vallott, hogy teljes mértékben igaz rá, hogy rosszkedvű további 29 százalékuk pedig inkább jellemzőként definiálta ezt az érzést. Kisebb arányban, de hetedik helyen végzett a szorongás érzés; 11 százalék vallott úgy, hogy teljes mértékben igaz rá ez az érzés, további 19 százalékukra pedig inkább igaz. Teljes mértékben kiszolgáltatottnak az elmúlt fél év során a megkérdezettek 9 százaléka érezte magát, míg 16 százalékukra inkább jellemző ez az érzés.
• A megkérdezettek fele vallott úgy, hogy egyáltalán nem volt igaz az elmúlt fél évben, hogy sokkal több időt töltött volna a digitális világban. Tizedük viszont éppen az ellenkezőjét állította; teljes mértékben igaz az, hogy sokkal több időt töltött az internet előtt. A férfiak inkább állították, hogy több időt töltöttek a digitális világban.
• A rendszeres gyógyszerszedés, illetve a rendszeres orvoshoz járás általános jelenség az 55 éves vagy idősebb népesség vonatkozásában. Tízből 8 emberre ugyanis igaz ez, valamint elmondható, hogy minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy egészségügyi állapota miatt rendszeresen gyógyszert szed, illetve orvoshoz jár. Olyannyira, hogy a legidősebbeknél már eléri a 81 százalékot ez az arány, de a fiatalabb korcsoportban, az 55-65 évesek körében is 70 százalékos ez az arány.

Biztonság

• Nagyfokú, konzisztens biztonságérzetet mutat, hogy az 55 éves vagy annál idősebb magyar népesség 40 százaléka teljes mértékben, további egyharmada pedig inkább biztonságban érzi magát a mindennapokban.
• Ezen érzés növelése céljából különböző lehetőségeket sorakoztattunk fel megkérdezettjeink számára. A válaszadók közel fele (42 százaléka) úgy vallott, hogy egyik szolgáltatás sem növelné időskori biztonságérzetét. A konkrét szolgáltatások közül a folyamatosan elérhető ingyenes segélykérő vonalak a legszimpatikusabbak. A megkérdezettek közel negyede szerint ez növelné az időskori védettség érzetet. Ötödük az online orvosi konzultációt szorgalmazza, 17 százalékuk szerint egyrészt a személyre szabott házi segítségnyújtás (pl. ápoló, gyógytornász, fodrász, stb.), másrészt azok az okoseszközök, amelyek lehetővé teszik a folyamatos mérést, riasztást lenne biztonságnövelő.

Médiahasználat

• Az 55 éves vagy annál idősebb magyar népesség médiafogyasztásának középpontjában a televízió áll. Döntő többségük, közel 57 százalékuk naponta többször – értelemszerűen több órán keresztül – néz televíziót. Ebből kifolyólag nem meglepő az sem, hogy elsősorban televíziós forrásból követik figyelemmel a híreket, eseményeket.
• A naponta rádiót hallgatók aránya 54 százalék, amely úgy oszlik meg, hogy kisebb részük, 30 százalékuk naponta többször, 24 százalékuk naponta egyszer hallgat rádiót.
• Újságot a megkérdezettek 7 százaléka olvas naponta több órát és 29 százalékuk olvas naponta.
• Az 55 évesnél idősebbek ötöde naponta több órát internetezik. További 27 százalékuk naponta használja az online felületet. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az arány jóval magasabb, mint azt akár néhány évvel ezelőtt mértük volna. Az internetpenetráció ebben a korosztályban is látványosan növekedett az elmúlt években Magyarországon. A megkérdezettek 39 százaléka nem internetezik soha.
• Az idősek többsége minden nehézség nélkül tudja használni a számítógépet, míg további egyharmaduk segítséggel, de tudja használni az eszközt.   A megkérdezettek harmada okostelefonon és/vagy laptopon, PC-n, asztali számítógépen internetezik a legtöbbet.
• Az internetes források közül a leghitelesebbnek az online sajtótermékek, nyomtatott sajtótermékek internetes oldalait tartják az 55 évesnél idősebb lakosok. Második helyen áll a televíziók és rádiók interneten közzétett élő videós/hangos közvetítései, illetve a korábbi műsoraiknak a videómegosztó-platformokon közzétett felvételei, míg harmadik helyen az állami/kormányzati szerv (pl. hatóság, hivatal, stb.) hivatalos oldala.
• A megkérdezettek 28 százalékának van olyan online közössége(internetes csoport, weboldal, ahol kérdezni lehet vagy bármilyen közösségi oldal), amiben megbízik. Az online közösségekben leginkább ismeretterjesztő anyagokat osztanak meg az idősebb korosztályba tartozók. Legkevésbé hat rájuk a csoporthatás, miszerint olyanokat osztanak meg, amit sokan megosztanak vagy lájkolnak. Míg az alapfokú végzettséggel rendelkezők inkább szép képeket, addig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők ismeretterjesztő anyagokat osztanak inkább meg másokkal.
• A járvány hatására a tájékozódás és a hírek olvasása kapcsán érzékelhetjük a legnagyobb változást a megkérdezettek online szokásai terén, erre kétötödük többet használja az internetet a járvány óta, mint korábban. Második helyen a kapcsolattartás áll, de magas azoknak az aránya is, akik tanulásra, anyaggyűjtésre, információszerzésre használták többet az internetet a járvány óta. A segítségkérésre a megkérdezettek döntő többsége – 64 százaléka sem eddig, sem a járvány alatt nem használta az internetet. A felsőfokú iskolai végzettségűek a pandémia alatt többet használták tanulásra, anyaggyűjtésre, információszerzésre, valamint a hivatali ügyek intézésére az internetet.
• Magasfokú a bizonytalanság a különböző termékek/szolgáltatások internetes hirdetései kapcsán, a megkérdezettek csupán 7 százaléka szerint megbízható egy termék/szolgáltatás, ha azt az interneten hirdetik, 39 százalékuk szerint részben, egyharmaduk szerint viszont egyáltalán nem megbízható.
• Az egyes internethasználattal kapcsolatos állítások sorba rendezésénél látható, hogy a pozitív – internethasználatra nyitott – állítások az első helyeken helyezkednek el. Jellemző a válaszadóinkra, hogy szívesen tanulnak új dolgokat, nem félnek az internethasználattól, az eszközöket magabiztosan használják.
• A dimenziócsökkentő eljárás révén az egyes válaszadókat viszonylag homogén csoportokba rendeztük attól függően, hogy a vizsgált kérdésekre adott válaszaik milyen mintázatot mutattak. Az eljárás eredményeként így összesen két fő csoport jött létre, melyeket az alábbiak szerint határoztunk meg:

1. „Muszáj-internetezők”: Ők alkotják a kisebb csoportot, az internetet használó idősek 45 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Jellemzően csak akkor interneteznek, ha kell, csak azt tanulják meg, amit kényszerből meg kell tanulniuk, általános körükben az ismerethiány, ami miatt nagyobb fokú bizalomhiányról is beszélhetünk az internethasználattal kapcsolatban.
2. Integrálódott „digitális bevándorlók”: A másik – nagyobb – csoportot azok alkotják, akik nem félnek, és ezáltal nem is kerülik az internethasználatot. Magabiztosak a digitális világban és nyitottak az új ismeretek befogadására.

A koronavírus-járvány hatása

2020-ban az egész világot érintő koronavírus-járvány hatása az idősek körében fokozottan érzékelhető. Ezért egy olyan évben, amikor egy mindenki életére hatással lévő jelenség került a mindennapok kereszttüzébe, elkerülhetetlen volt, hogy megvizsgáljuk, mit gondolnak a programba bevont idősek a járványról, valamint annak közvetlen környezetükben bekövetkező hatásairól.

• A megkérdezettek ötöde úgy vallott, hogy teljes mértékben megváltoztatta a mindennapjait a koronavírus-járvány, további 42 százalékuk életét kis mértékben befolyásolta. Az eredményekből az látszik, hogy minél nagyobb városban él az ember, annál inkább igaz, hogy a koronavírus-járvány megváltoztatta a mindennapjait, a kisebb településeken élőkre ez nem igaz.
• Vizsgáltuk, hogy konkrétan miben változtatta meg a koronavírus-járvány az 55 évesnél idősebbek mindennapjait. A megkérdezettek 69 százaléka arról számolt be, hogy sok segítséget kapott a családjától.
• A megkérdezettek döntő többsége azt állította, hogy egyáltalán nem igaz, hogy sok segítséget kapott olyanoktól, akiktől eddig nem (pl. önkormányzat, civil szervezet, önkéntesek), ami nem azt jelenti, hogy ezek a szolgáltatások nem voltak elérhetőek, hanem azt, hogy ezeket a szolgáltatásokat a megkérdezettek nem vették igénybe.
• Az 55-59 éves korosztály tagjai átlagosan jóval többen mondták azt, hogy az igaz rájuk, hogy ők segítettek a családjaiknak. Ahogy ezt az életkor előrehaladtával vizsgáljuk, annál kevésbé vallottak így a válaszadók.
• Új dolgokat a legfiatalabb korcsoportba tartozók (55-59 évesek) tanultak. Itt megemlítendő, hogy ez köszönhető a munkahelyeken a digitalizációra való gyors átállás szükségességének, illetve a home office helyzetben történő munkavégzésből adódó újdonságok felfedezése is hozzájárulhatott a válaszokhoz.

Szolgáltatások igénybevétele

Az Odaadó Portál egy olyan közösségi, szolgáltatói „piacteret” hozott létre, ahol a szeniorok érdekeit, értékeit és igényeit szem előtt tartva különböző szolgáltatásokat gyűjtenek egy helyre, amikre az időseknek szüksége van, és amiben a mindennapi életüket segíteni tudják.

Az Odaadó Portálhoz kapcsolódó szolgáltatások esetében felmértük, hogy vajon honnan tájékozódnának elsősorban.

• Az összes felsorolt szolgáltatás esetében a kapcsolati tőke a legmeghatározóbb. Elsősorban – kivéve a speciális igénnyel élők gondozása esetén – mindenki ismerősön keresztül tájékozódna.
• Az internetes keresőkön, közösségi oldalakon keresztül leginkább a kultúrára és a tanulásra, a sportra, szabadidőre valamint a speciális étrendre kíváncsiak a szeniorok.

 

A teljes szakmai anyag innen tölthető le.

Forrás: szazadveg.hu

Mi az a cukorbetegség, másnéven diabetes mellitus?

A cukorbetegség a leggyakrabban előforduló anyagcsere-betegség, mely során a szervezetben nem vagy csak kis mértékben termelődik inzulin. A szervezet a cukrot (szénhidrátot) nem képes hasznosítani inzulin nélkül, így annak koncentrációja megnő a vérben (vércukor = szérum glükóz).

A tartósan magas vércukorszint hosszú távon szövődményekhez vezet! A cukorbetegség szövődményei lehetnek:

• idegi fájdalmak, zsibbadás
• látásromlás, vakság
• veseműködési zavar
• lábszárfekély
• érszűkület
• szívinfarktus, agyembólia stb.

A diabétesz (2-es típusú) hosszú ideig, akár évekig is tünetmentes vagy tünetszegény lehet, ezért különösen fontos az időben történő felismerése és kezelése a szövődmények elkerülése érdekében.

A cukorbetegség a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, de megfelelő diétával, rendszeres fizikai aktivitással és a kezelő orvos által előírt terápiával jól kezelhető betegség.

A diabetes mellitus (kiejtve: diabétesz mellitusz) elnevezés görög és latin szavakból származik. A diabetes szó a görög ’elszívni’ igéből ered, ami a cukorbetegség egyik jelére, a bő vizeletürítésre utal. A mellitus latin eredetű szó, amely azt jelenti ’édes, mint a méz’. A cukorbetegek vizelete cukrot tartalmaz, mely a vizelet illatát is meghatározza. A modern diagnosztikai módszerek megléte előtt elsősorban a vizelet íz- és szagvizsgálatával diagnosztizálták ezt a betegséget.

Fordulópontok a diabétesz kezelésében:

• 1869-ben Paul Langerhans német orvos felfedezte a hasnyálmirigy inzulintermelő szigeteit, melyet később róla neveztek el Langerhans-szigeteknek
• 1910-ben Edward Albert Sharpey-Schafer angol orvos leírta, hogy a betegséget a hasnyálmirigyben termelt egyetlen vegyület hiánya okozza, és a vegyületet elnevezte inzulinnak (a latin insula, ’sziget’ szó alapján, a Langerhans-szigetekre utalva).
• 1922-ben kezeltek először sikeresen egy 1-es típusú cukorbeteg gyermeket inzulinnal
• 1923-ban orvosi Nobel-díjat kapott Sir Frederick Grant Banting és John JR MacLeod az inzulin előállításáért, mely lehetővé tette a tényleges kezelés elindítását és több millió életet mentett meg, és ment meg a mai napig is.

Mi az inzulin és mi a szerepe?
Az inzulin egy hormon, mely a hasnyálmirigyben termelődik és elsősorban a szénhidrátok lebontásáért felel. Ezáltal szabályozza a vércukorszintet, de szerepe van a zsírok és fehérjék szabályozásában is.

Mi a különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között?

Bár a tünetek és szövődményeik hasonlóak, a két típus között alapvető különbség a kialakulásuk oka és az, hogy milyen életkorban jelenik meg.

Tévhitek a cukorbetegséggel kapcsolatban:

1. tévhit: Csak elhízott és túlsúlyos embereknél alakulhat ki.
A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában az életmódnak nagy szerepe van, így az gyakrabban alakul ki, túlsúlyos vagy elhízott egyéneknél, de az 1-es típus egy olyan autoimmun betegség, mely főként fiatal korban alakul ki.

2. tévhit: Gyerekek nem lehetnek cukorbetegek.
Az 1-es típusú cukorbetegség elsősorban a gyermekeket, fiatalokat érintő betegség, de a nem megfelelő életmódnak köszönhetően egyre fiatalabb korban jelentkezik már a 2-es típusú cukorbetegség is.

3. tévhit: A 2-es típusú cukorbetegség a túlzott cukorfogyasztás miatt alakul ki.
A túlzott szénhidrátbevitelen túl a magas zsírbevitelnek, túlzott kalóriabevitelnek, rendszertelen étkezéseknek, stresszes és mozgásszegény életmódnak egyaránt szerepe lehet.

4. tévhit: Ha koplalunk, vagy csak egy-két alkalommal étkezünk egy nap, azzal csökkenthetjük a vércukorértékünket. Egy-egy nagyobb étkezés, valamint az utána következő több órás, akár félnapos koplalás miatt jelentős vércukoringadozás történik a szervezetben, ami hosszú távon negatívan hat az amúgy is zavart szénhidrátanyagcserére.

5. tévhit: A cukorbetegek nem sportolhatnak.
Rengeteg diabétesszel élő profi sportoló van. A testmozgás nem tiltott, épp ellenkezőleg, megfelelő körülmények mellett kifejezetten ajánlott a rendszeres végzése.

6. tévhit: Ha szedjük a gyógyszert, akkor nem kell diétázni.
Sem az inzulin, sem az antidiabetikum (vércukorszint szabályozását segítő gyógyszer) nem váltja ki a diétát, mely egyénre szabott, de az egészséges táplálkozás főbb irányelveire épül!

A cukorbetegség számokban

A cukorbetegség a világon csaknem 463 millió embert érint, vagyis minden 11. embert. Egy 2001 és 2016 között végzett vizsgálat alapján mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása növekszik. A becslések alapján 2045-re akár a 700 millióra is nőhet a cukorbetegséggel élők száma.

A világon minden 13. embernek csökkent glükóz toleranciája van (IGT), melyet „a diabétesz előszobájának” nevezünk.

Magyarországon 2017-ben 10000 lakosra 1320 19 évnél idősebb diabétesszel élő személy jutott. A 18 év alatti korosztályban ez a szám 27 volt.

Megelőzhető a cukorbetegség? Mik a tünetei?

Az 1-es típusú cukorbetegség sajnos nem előzhető meg, de időben történő felismerése és minél hamarabb elkezdett kezelése nagyon fontos. Amennyiben gyermekénél az alábbi tüneteket tapasztalja, mindenképp forduljon orvoshoz!

• fáradékonyság
• folyamatos szomjúságérzet
• akár napi 3-4 liter folyadék elfogyasztása
• éjszakai vizelés
• édes szagú vizelet
• fogyás

A 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető. Rendszeres testmozgással és kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozással kialakulása elkerülhető. A már kialakult betegségnél pedig a szövődmények megelőzésében és késleltetésében van hatalmas szerepe a táplálkozásnak és fizikai aktivitásnak. A beteg fegyelmezett magatartásának (a diéta betartása, rendszeres testmozgás) döntő szerepe van abban, hogy szükséges-e gyógyszerek vagy inzulinpótlás alkalmazása.

Ennél a típusnál a főbb tünetek:

• gyakori szomjúságérzet, szájszárazság
• gyakori vizeletürítés
• bőrviszketés, bőrszárazság
• lassan gyógyuló sebek
• zsibbadó végtagok
• fokozott éhségérzet
• gyakori fertőzések (pl. gombás fertőzés)
• homályos látás
• szédülés
• gyengeség, fáradtság

Amennyiben a fenti tüneteket tapasztaljuk magunkon, forduljunk orvoshoz! Azoknak, akik nehezebben dolgozzák fel a betegséget egyedül, érdemes csatlakozni a helyi vagy országos érdekképviseleti egyesületekhez, klubokhoz, melyektől sok segítséget kaphatnak.

Forrás: merokanal.hu

Számtalan ember él a virtuális világ nyújtotta lehetőségekkel (együtt), ám valójában fizikailag egyedül, sokszor teljesen magányosan. Az elmúlt időszakban a járványügyi óvintézkedések az egész világon tovább erősítették az online létezési formát.

Kijelenthetjük, hogy az online jelenlét életünk részévé vált. Nemcsak a fiatalabb nemzedék tagjai használják az internetet, hanem szinte valamennyi generáció, igaz más-más mértékkel. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 16 éves kortól a 34 éves korig szinte kivétel nélkül mindenki küldött, fogadott üzeneteket a virtuális térben 2020-ban, és az 55 és a 64 életév közöttieknek több mint fele, továbbá a 65 és 74 év közöttieknek pedig valamivel több mint egyharmada is kapcsolódott így másokhoz.

A telefon- és videóhívásokat személyesebbé tehetik az „élő” online találkozások. A Covid-19 járványhelyzet súlyos pillanataiban az emberi kapcsolattartásban még jelentősebb szerepet töltött be – korcsoporttól függetlenül – ez a „találkozási” és kommunikálási mód, hiszen a személyes kapcsolattartás lehetősége jó időre problémássá vált, sőt periódusonként akár teljesen megszűnt. Érdekes módon a kapcsolattartásnak ez a nem személyes módja intenzívebb emberi viszonyokat eredményezett – akár családi és baráti körön belül is. Ez a tény is jelzi az összetartozás iránti egyéni és közösségi igény meglétét.  

Szintén fontos statisztikai adat, hogy tíz emberből nyolcan naponta használják az internetet, heten az okostelefonjukról (is) csatlakoznak a digitális térhez. Erre a pandémiás élethelyzet csak ráerősített, ugyanis online térben az óvintézkedések hatására biztonságosnak számított ez a fajta kapcsolattartási forma.

Egyedülállóknak a különféle Facebook-csoportokban és egyéb fórumokon való jelenlét oldhatja a szorongató magány érzését, valamint kikapcsolódási lehetőséget is nyújthat azon túl, hogy az élet számos területén hasznos ügyintézési lehetőségekhez biztosít gyakorlati útmutatásokat.

Ilyen közösség az Odaadó közösség is!

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

Dr. Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató, a Mediaworks főmunkatársa  több előadást és kurzust is tart az országban a családfakutatásról. Sőt, speciálisan szenioroknak, azaz 50 év felettieknek is hirdet ilyen jellegű foglalkozásokat. Őt faggattam arról, hogy mi a haszna saját múltunk kutatásának, ha már elmúltunk mi magunk is fél évszázadosak?

 – Hogyan és miért kezdett foglalkozni családfakutatással?

– Már gyermekkoromban is érdekelt a családi múlt, mivel anyai nagyapám – akit sajnos nem ismerhettem – levéltáros volt. Ő megrajzolta a mi családfánkat is, nagyon jó emlék, amikor gyermekkoromban azt nézegettük. 2009-2014 között a Magyar Nemezti Levéltárban dolgoztam, abban az időszakban kezdtem el az ezzel kapcsolatos tudásomat levéltáros tapasztalataim nyomán az oktatás különböző formáiban is átadni. Fontos, hogy lássuk, milyen sokféle lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy családfánkkal kapcsolatos tudásunkat rendszerezzük, megismerjük a számítógépes családfakutató programokat, DNS kutatási lehetőségeket is.

– Mi a különbség aközött, ha egy „profi” cégtől vagy vállalkozótól rendeljük meg a családfánkat és aközött, ha mi magunk kutatjuk?

– Profi segítséget abban az esetben érdemes kérni, ha nincs sok időnk a saját kutatásra, például névnapra, születésnapra ajándékba szeretnénk adni a családfát és közel van a határidő. Akkor is jó a segítség, ha családfánk a történelmi Magyarország területére ágazik el. Ebben az esetben is jobb családfakutató céget megbízni, mert munkatársaik könnyebben elboldogulnak a külföldi kutatás útvesztőiben. Ugyanakkor a saját kutatás semmi mással össze nem hasonlítható élményt ad, olyan, mint egy rejtvényfejtés. A diákjaimat arra szoktam bíztatni, hogy kiránduljanak el őseik településére, és már számos pozitív visszajelzés érkezett az utazásokkal kapcsolatban.

– Miért ajánlja ezt a kutatói tevékenységet az 50 év felettieknek? Pusztán arról van szó, hogy ha jobban látjuk a saját családi múltunkat, jobban tudjuk, hogy kik vagyunk?

– Most már egy évtizede tartom az 50 feletti korosztálynak e kurzusomat, és bátran állítom, hogy nemcsak remek időtöltés a családfakutatás, hanem az agyunkat is frissen tartja. Ráadásul hozzájárul ahhoz, hogy megtudjuk: honnan jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk. Segít a történelmi traumáink feloldozásában és abban is, hogy átadjuk a jövendő nemzedékeknek azokat az értékeket, amelyek átsegítettek bennünket is a nehézségeken.

– Hol és milyen érdeklődés mellett tartja az 50 év felettieknek családfakutatási előadásait és kurzusait? Vannak-e a korosztálynak speciális kérdései, amelyeket rendszeresen feltesznek Önnek?

– 2010 óta a Zsigmond Király Főiskola, jelenleg a Milton Friedman Egyetem Senior Akadémiája ad helyet a kurzusnak, ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget. Megható volt látni, mikor az online kurzusnál az unoka állította be a nagymamának a számítógépet, hogy részt tudjon venni az órán. Mindig nagyon érdeklődőek a diákok, van, aki visszaemlékezését is megírta a kurzus hatására. Más megkönnyebbült, mikor megtaláltuk, mi történt a második világháborúban elveszett nagybátyjával. Barátságok is szövődtek a tanfolyam résztvevői között. A kurzus az őszi, október közepétől kezdődő szemeszterben is elindul a nagy érdeklődésre való tekintettel.

– Köszönöm a beszélgetést!

Szerző: Dr. Jászberényi József gerontológiai kutató

2021.09.23.

Embertársainkhoz való hozzáállásunk fontos része, hogy igyekezzünk távol tartani magunkat a negatív gondolkodású személyektől. Ez nem könnyű feladat, hiszen családi és baráti körünkben is előfordulhatnak ilyen személyiségek.

Léteznek olyanok, akik nem tudatosan – de vannak, akik tudatosan – abban találják meg a jóérzésüket vagy életigazságukat, hogy másokat kioktatnak és „helyre tesznek”. (Ennek okaival – pl. sikertelenség, irigység, megkeseredés és rosszindulat – itt nem kívánunk foglalkozni.) A negatív gondolkodásmódú emberek akarva-akaratlan gyengítik az erőinket és lelki energiáinkat. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy kihez csatlakozunk és kinek adunk a véleményére.

Keressük a kapcsolatot olyan emberekkel, akik pozitív szemlélettel bírnak. Ők ugyanis elfogadják önmagukat, nem keresnek igazolásokat az életben és ami a legfontosabb, hogy nem érzik magukat fenyegetve mások teljesítményétől. Ugyanis ők „sikeresek”, emiatt másokat is őszintén elfogadnak. Elfogadóak!

Az empátiát, vagyis más lelki állapotába való beleélést a mindennapi életben is szükséges gyakorolnunk: családtaggal, ismerőssel, szomszéddal vagy akár az utcán közlekedő idegenekkel… Ez az érzést – amely passzív „tevékenység” – cselekvő támogatás kellene, hogy kövessen, ugyanis leginkább tettekben lehetséges megmutatni az emberséget. Ezt a viselkedést régen irgalmasságnak nevezték, azonban a kifejezés már egy ideje nem képezi a közbeszéd részét, de ami ennél még inkább probléma, hogy a mögöttes általános tartalom is egyre kevésbé elfogadott, sőt nem ismert.

Az irgalmasság tevőleges része a rászorulók számára történő segítség nyújtása. Léteznek olyan szervezetek és intézmények hazánkban, mint például a Máltai és a Johannita Lovagrendek Szeretetszolgálatai, vagy maga a hospice rendszer, amelyeknél ez még társadalmi szinten jelen van. Emellett szükséges azt a jelenéget is kiemelnünk, hogy hasonló a helyzet, vagyis az emberi viszonyulás a szakmai és tudományos életben is.

A szellemi világban sincs sajnos másként. Itt elsődleges szempont kellene, hogy legyen a tudásunk közösségi szolgálatba állítása, illetve azoknak való átadása, akiknek erre szükségük és igényük van. Ehelyett itt is az előző rendszerből örökölt kicsinyes uram-bátyám világ él tovább. Pedig nélkülözhetetlen lenne a nemzedéki tudás egy részének a következő generáció számára történő átadása. Az egyetemi és tudományos központok életében is már kihalófélbe került az önzetlen, humanista viszonyrendszer. Spinóza (1632-1677) felvilágosodáskori filozófus találóan úgy fogalmazott: „Állandóan arra törekszem, hogy az emberek cselekedeteit se ki ne nevessem, se meg ne könnyezzem, se meg ne vessem – hanem, hogy megértsem”. És ez a megértésre való törekvés a legalapvetőbb emberi kötelességünk, amely egyben legjelentősebb viselkedési attitűd is ahhoz, hogy elfogadóak és lelkileg kiegyensúlyozottak lehessünk.

De mindabban, ami eddig megfogalmazásra került mégis a legfontosabb megközelítésmód: az önzetlenség. A viszonzás nélküli cselekvés! Ez a kifejezés is egyelőre eltűnt korunk képzeletbeli szótárából. Mára ez a fogalom tartalmilag elhalványult (a Covid-járvány és az ehhez kapcsolódó válságok az embereket közelebb kellett volna, hogy hozza egymáshoz). Mára az önzetlenség nem egy természetes magatartásforma és általános „szokás”, hanem olyan valami, amire újból meg kell, hogy tanítsuk önmagunkat és egymást.

Az önzetlen segítés nélkül az életünk örömtelenné válhat, ugyanis az élet különféle területén az adni és a kapni érzése mindkét részről lelki töltést is nyújt. Ez az, amire idős korban még jobban szükségünk van.

Martin Buber (1878-1965) jeles vallásfilozófus fogalmazta meg találóan: „Én pedig megtanultam, hogy az emberek iránti szeretet az, ha megérezzük, mire van szükségünk, és szenvedéseikből részt vállalunk.” Ez az idézet fejezi ki a legjobban, hogy a bennünk jelen lévő szeretet: empátiát teremt, az önzetlenség és irgalmasság megnyilvánulása segítségével jobb emberi viszonyokat, vagyis jobb életet és egy jobb világot hozhat létre. Albert Schweitzer (1875-1963) humanista orvos és keresztyén filozófus fogalmazta meg, hogy „…senki közülünk nem tudja miként hat, és hogy mit ad az embereknek. Ez rejtve van előttünk, s maradjon is az. Néha egy keveset megpillanthatunk belőle, hogy el ne veszítsük a kedvünket. Az erő minden területen titokban hat…”

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész, Fotó: Galambos Tamás (1939-) festőművész Hangyainvázió című, 1996-ban készült festménye 

Az a természetes személy minősül a kiadatlan részarány tulajdonosának, akinek a nevén 2021. január elsején az ingatlanügyi hatóság (Földhivatal) által vezetett termelőszövetkezeti különlapon olyan, aranykorona értékben kifejezett részaránytulajdon volt nyilvántartva, amelynek ellenében sem ingatlan tulajdonához, sem kártalanításhoz nem jutott.

Az ingatlanügyi hatóság a termelőszövetkezeti különlapok adatai alapján a 2021-es évben postai levél formájában feladott hivatalos iratban értesítette az egykori részarány-tulajdonosokat a kártalanítás lehetőségéről. Sok olyan személy is szerepel a nyilvántartásban, aki a termelőszövetkezeti különlapra kerülését követően elhalálozott, emigrált vagy elköltözött, így az értesítés „nem kereste” vagy „ismeretlen címzett” jelzéssel kerül vissza az illetékes Földhivatali Osztályhoz. Előfordul, hogy olyannyira hiányosak a hivatalosan rendelkezésre álló adatok, hogy a részarány-tulajdonos számára nem lehetett értesítést küldeni (például hiányzó cím vagy időközben történt névváltozás).

Minden lehetséges jogosultnak, illetőleg jogutódjának érdemes felvilágosítást kérni az illetékes földhivataltól – akár telefonon is – a megfelelő adatok megadásával (település, valódi vagy feltételezett részarány-tulajdonos neve, születési dátuma, anyja neve, esetleg lakcíme) annak érdekében, hogy az őt megillető joggal élni tudjon. A lehetőség adott a jogutód számára is, természetesen a jogutódlást (öröklés, ajándékozás, adásvétel, stb.) alátámasztó eredeti közokirat (például közjegyzői hagyatékátadó végzés) vagy teljes bizonyító erővel rendelkező, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat (például adásvételi vagy ajándékozási szerződés), esetleg annak hitelesített másolata benyújtása mellett.

A kártalanítás összege az aranykorona (AK) értékben kifejezett részaránytulajdon nagyságán alapul, mértéke 50.000,- Ft /AK, azonban az állam ezt kizárólag az illetékes megyei Kormányhivatal Földhivatali Osztályához benyújtott kérelem esetén téríti meg (kérelem letölthető itt: https://www.foldhivatal.hu/images/nyomtatvany/reszaranykartalanitas20201215.pdf). A kérelemben a személyes adatokon túlmenően szükséges megadni a termelőszövetkezet megnevezését és címét, továbbá a fennálló részarány aranykorona értékét. A termelőszövetkezetre vonatkozó adat kinyerhető az interneten található cégnyilvántartásból (link: https://www.e-cegjegyzek.hu/), illetve amennyiben a termelőszövetkezet neve feledésbe merült vagy a fennálló részarány aranykorona értéke nem ismert, az illetékes Földhivatali Osztály is megadja – a saját adatbázisa alapján – a szükséges tájékoztatást.

Érdemes odafigyelni arra, hogy a kártalanítást az állam utalással teljesíti, ezért az a jogosult, aki nem rendelkezik magyar bankszámlaszámmal, más számlatulajdonost is megjelölhet az utalás címzettjeként, azonban érdemes a kérelemhez csatolni a pénzösszeg átvételére vonatkozó meghatalmazást is.

A folyamat a kártalanításról szóló döntéssel zárul, majd a hatósági döntés véglegessé válását követő 15 nap elteltével megtörténik a termelőszövetkezeti különlap megszüntetése, továbbá az egykori részarány-tulajdonos számára az összeg kifizetése.

Szerző: Dr. Szigeti Ágnes jogász

2021.09.16.

Minél aktívabbak vagyunk (fizikailag és szellemileg is), és minél magasabb a test izomaránya, annál több energiát igényel a szervezetünk. De ha egész nap csak fekszünk és semmit sem csinálunk, a szervezetünk akkor is dolgozik: többek között a légzéshez, a szív működéséhez is energiát használ fel.

Energiához pedig az ételekből és italokból juthatunk, melyek nemcsak tápanyag-, hanem kalóriatartalmukban is nagyon különbözőek.

Az energia mértékegysége a kilokalória (kcal). Az egyes élelmiszerek kalóriatartalmát megismerheti az élelmiszercímkékről, illetve a tápanyagtáblázatokból.

Nem mindegy, hogy az energiaszükségletet milyen ételekből és italokból fedezzük. Gondoljon csak bele! Egy tábla tejcsokoládé ugyanannyi kalóriát tartalmazhat, mint 2 szelet magvas rozskenyér sajttal, paradicsommal, salátával, kígyóuborkával és egy kapucsínóval.

Veszít a súlyából vagy hízik?

Az ideális testsúly fenntartásához energia-egyensúlyra kell törekednie. Azaz annyi energiát kell bevinnie ételekből és italokból, amennyit a szervezet fel is használ. Ha az energia-egyensúly hosszú távon felborul, annak testsúlycsökkenés vagy -gyarapodás lesz az eredménye.

Idős korban általában csökken a szervezet energiaigénye, hiszen jellemzően csökken a fizikai aktivitás mértéke és az izomtömeg is.

Forrás: merokanal.hu